Lelkigyakorlatra gyűltek össze a Székesfehérvári Egyházmegye papjai

Hazai – 2017. augusztus 4., péntek | 19:59

Idén is Székesfehérváron rendezték az egyházmegye papjainak éves lelkigyakorlatát. A július 31-től augusztus 4-ig tartó esemény napi imáinak, elmélkedéseinek és beszélgetéseinek vezérfonalát Lukácsi Zoltánnak, a Győri Hittudományi Főiskola rektorának gondolatai adták.

A lelkigyakorlat központi gondolataként a „Milyennek kell és milyennek nem szabad lennie egy papnak?” kérdését járták körül, de emellett téma volt a Szent László-év, valamint a Szentírás szerepének újbóli felfedezése.

„Papi körökben sem mindig, de vannak hívők, akiknek az életében egyáltalán nincs jelen a Biblia olvasásának mindennapi gyakorlata” – hívta fel a figyelmet előadásában Lukácsi Zoltán. Hozzáttete: a hitoktatásban is kevésbé hangsúlyozzák a Szentírást, inkább a katekizmus és a kevésbé biblikus központú tanítás van ma a gyakorlatban. Lukácsi Zoltán emlékeztetett arra is, milyen sokszor keressük Isten szavait, közléseit életünkben, ahelyett, hogy a Szentírásban keresnénk választ.

Az előadó Máriának is szentelt egy elmélkedést, mivel meglátása szerint tőle tanulhatnak legtöbbet Krisztus követéséről a papok és a hívő keresztények.

A papi lelkigyakorlat záró szentmiséjén Lukácsi Zoltán összefoglalta a hét témáit. Kiemelte: minden papnak kényes egyensúlyt kell tartania abban, hogy az Egyház régi kincseiből mi az, amit semmiképp sem szabad átalakítani, és mi az, amit bevehet a kincsei közé, hogy a mai modern világban hirdetni tudja az evangéliumot. „Az örömhírt nem megőrzésre, hanem továbbadásra kaptuk. Azonban vigyáznunk kell, hogy a siker érdekében nehogy elvilágiasodottan, követelmények támasztása nélkül hirdessük Isten igéjét. Tudnunk kell, mikor mit kell elővenni a kincsekből, hogy Krisztus ügyét előmozdítsuk. Attól, hogy valami régi, nem feltétlenül értéktelen, és nem biztos, hogy attól értékes, mert új”– hangzott el a szentbeszédben.

Lukácsi Zoltán beszéde végén a megkülönböztetés adományát kérte, hogy mindenki tudja, mi a rossz és mi a jó, a rendelkezésére álló időben ajándékként élje meg a világot és az időt, valamint Isten törvényei és szándékai szerint hajtsa uralma alá a földet. „Ne vesztegessük el a drága perceket, mert az idő előkészít az időtlenségre. Az időt a lehető legjobban meg kell szentelni Isten jelenlétével, hogy önmagunkat és a ránk bízottakat az idő teljessége felé irányítsuk”– zárta a lelkigyakorlatot a rektor.

Lukácsi Zoltán rektor egész évben rekollekciókat is tart a Székesfehérvári Egyházmegye papsága számára, amelyeknek állandó része a szentségimádás. Elmondta: fontosnak tartja, hogy a 2020-ban Budapesten megrendezendő eucharisztikus kongresszusra készülve az adoráció ne csak rutinszerű találkozás legyen a szentségi Jézussal, hanem mindenki gondolja át, ki előtt fohászkodik, hogyan imádkozik Istenhez. Ezért választotta az idei rekollekciók elmélkedéseinek témájaként az Eucharisztiát. Beszédeiben áttekinti – a kenyér szimbolikájától kezdve egészen annak természetfeletti vonatkozásáig – az Oltáriszentség lényegét.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria