Minden meccs előtt fohászkodik Istenhez a DVSC gyakorló görögkatolikus vezetőedzője

A labdarúgás már gyermekkora óta kitölti Herczeg András életét, aki néhány kisebb kitérőt leszámítva 1974 óta tartozik a Loki nagy családjához. A novemberi eseményen Kiss László egyetemi lelkész és a részt vevő közönség egyaránt faggatta a futballedzőt.

„Fiatalon a DVSC-ben játszani nagyon nagy dolog volt. Az az igazság, hogy nem győztük a Piac utcán föl-alá mutogatni magunkat, hogy focisták vagyunk. A lányok figyelmét akartuk ezzel fölkelteni. Az embernek voltak ilyen butaságai” – idézte fel a tréner aktív focista időszakát, aminek egy komoly térdsérülés vetett véget. Fél évet hagyott ki, ez az időszak pedig megváltoztatott benne sok mindent, kialakult például benne a félszérzet, ami egy párharcokon alapuló sportágánál nem túl előnyös.

„Sokan mondták, hogy milyen ügyes játékos voltam, de én nem tartottam magam olyan jónak, úgy éreztem, hogy hiányzik belőlem valami ahhoz, hogy nagyobb karriert fussak be” – magyarázta Herczeg András. A sérülés azonban nem tántoríthatta el a focitól, a kispad legalább annyira vonzotta, mint a pálya. Ám lehet, hogy most nem ő lenne hazánk legeredményesebb edzője, ha nincs egy csapattárs, aki a tanulásra motiválja.

„A szorgalmam elsősorban nem az iskolában, hanem a fociban mutatkozott meg jobban. Még fiatal koromban volt egy játékostársam, Kiss László, akinek nagyon sokat köszönhetek. Fölkarolt engem, hiszen mikor edzőtáborba mentünk, engem bezárt a szobába, hogy tanuljam meg az érettségi tételeket. Akkor még nem éreztem úgy, hogy hálával tartozom neki, csak később értettem meg, hogy az én érdekeimet nézte. Mint idősebb csapattárs, úgy gondolta, foglalkozik velem, pedig megtehette volna, hogy nem törődik az én érettségimmel. Amikor pedig beiratkozott egy labdarúgói edző tanfolyamra, akkor én is mentem vele, és sikerült megszereznem a legnagyobb edzői képesítést” – idézte fel a kezdeteket a mester.

Herczeg András 2007 és 2010 között érte el eddigi legnagyobb sikereit a DVSC felnőtt csapatával. Irányításával két bajnoki címet, két Magyar Kupát, két Szuperkupát és egy Ligakupát nyertek, emellett 2009-ben bejutottak a Bajnokok Ligája, egy évvel később az Európa-liga csoportkörébe.

Ezután Herczeg András háttérbe vonult és szakmai tudását a Debreceni Labdarúgó Akadémia megalapozásában kamatoztatta. Jelenleg szakmai igazgatóként segíti az utánpótlás-nevelést, boldogsággal és büszkeséggel tölti el, hogy a fiatalság segítségére lehet és igyekszik a foci benne lakozó örömét nekik átadni.

„Nagyon kedvelem a fiatal játékosokat, mindig is fiatalpárti voltam. Már első vezetőedzőségem idején teleraktam a csapatomat tizenévesekkel, akikkel nagy sikereket is értünk el, sokukból lett NB1-es játékos. Az év utánpótlásedzője is általuk lettem. A nagy csapatnál pályaedzőként dolgoztam, ezzel párhuzamosan pedig a korosztályos csapatomat is edzettem. Nagy tapasztalatra tettem szert, és az ifjúsági csapatommal az országos kiemelt bajnokságot is ekkor nyertük meg” – emlékeztette a hallgatóságot a ’90-es évekre a vezetőedző, aki szerint manapság már nehezebb a dolga neki és kollégáinak, hiszen egykor, ha a gyerekeket utasította az ember, tudomásul vették, megcsinálták a kérést. Ezt a maiakkal nem lehet. A mostani generációt meg kell győzni, beszélgetni kell velük. El kell magyarázni, hogy miért lesz jó nekik, ha elfogadják azt, amit mondunk.

László atya arra is kíváncsi volt, hogy Herczeg András milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor leigazol egy játékost. A válasz nagyon egyszerű: emberség. Fontos számára, hogy jó ember legyen a labdarúgó.

„Megtanultam, hogy minden fiatalhoz másképpen kell közeledni és azt is, hogy rossz emberből nem lehet jó labdarúgó. Fontos, hogy lássam a szemükben a fényt, az őszinteséget és az ambíciót. A viselkedésüknek megfelelőnek kell lenni, tűzzel-vassal irtom a nagyképűséget és a szerénységre nevelem a játékosaimat. Ezért ez a szempont a kiválasztás fő ismérve. Mindig mondom a játékosaimnak, hogy jó eredményt csak jó közösséggel lehet elérni.” A mester ugyanakkor megjegyezte, hogy a fiataloknál az iskolai előmenetelre is odafigyel, mert nála lehet bármilyen jó játékos valaki, ha egyest kap az iskolában, nem játszik…

A sok emberséges focista, akiket a DVSC-nél megismert, viszi előre most is Herczeg Andrást, noha sokszor felteszi magának a kérdést, mikor csapata kifut a pályára, hogy kell-e még neki ez a sok stressz. De aztán mindig rájön, hogy igazán csak ebben érzi jól magát, és hogy ezt a munkát szeretett városában, Debrecenben végezheti, hatalmas büszkeséggel tölti el.

A tréner néhány kulisszatitokba is beavatta a diákotthon lakóit, elmondta például, hogy a szakmai stáb rendszeresen szervez csapatépítő tréningeket: elmennek színházba vagy a közeljövőben például meglátogatják majd a Déri Múzeum egyik kiállítását. A 63 éves szakember számára ugyanis fontos, hogy a focin kívül, más témákban is ismerjék meg a játékosai egymás gondolatait.

Herczeg András azt is elárulta, hogy mi zajlik az öltözőkben a meccsek idején: egy-egy találkozó előtt már másfél órával összegyűlnek a játékosok és ha megkapják az ellenfél csapatösszeállítását és valamely poszton változás van, akkor átbeszélik stratégiájukat.

„A motiválásra nagy hangsúlyt fektetek. Minden meccs előtt egy rövid történettel, idézettel próbálom a játékosaimat buzdítani és a lelkükre beszélni. Mindig nagyon sokat beszélgetek velük – igénylik is” – részletezte a vezetőedző, akinek munkájában és persze egész életében nem titkoltan nagy szerepet játszik a vallás. Korán hozzászokott a rendszeres imádkozáshoz, hiszen gyerekkorában édesanyja és keresztanyja sokat vitték templomba. Ekkor kapta meg azt a lelki alapot, amihez a mai napig vissza tud nyúlni.

„A családom révén nőttem bele a vallásba. Gyakorló görögkatolikus vagyok és már gyermekként sem mulasztottam el az aktív hitéletet. Most, ha el vagyok keseredve vagy rossz napjaim vannak, akkor a Jóistennek szoktam kibeszélni a gondjaim, mert bízok abban, hogy meghallgat. Nincs olyan nap, hogy ne imádkoznék, ez az életem részévé vált. Bevallom, minden meccsünk előtt is fohászkodom az Istenhez. Ha jól alakulnak a dolgok, akkor abban biztosan ott az Isten keze is” – hangsúlyozta Herczeg András.

Ezekben a hetekben különösen fontos a sok ima, hiszek sajnos 2019/20-as idény első fele nem úgy sikerült a Lokinak, mint ahogy azt várták. Ennek megvannak az okai – mondta a tréner –, de magyarázkodásokba nem bocsátkozott, mert szerinte az nem szokta érdekelni az embereket.

„Mindig az eredmények beszélnek, de bízom abban, hogy lesznek a csapatnak jobb időszakai is. Most gödörben vagyunk, de azon munkálkodunk, hogy minél hamarabb kikerüljünk ebből” – fogalmazott a Loki szakmai irányítója.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír