Mindenkit felemelt a saját emberi méltóságába – Fehér Anna nővérre emlékeztek a látáskárosultak

Inotay György, az intézmény igazgatója beszédében elmondta, hogy jövőre konferenciát terveznek erre a napra, hogy Anna nővér örökségét méltón ápolják. Előadása elején, melyet nagy figyelemmel hallgattak a látássérült fiatalok és a dolgozók, a szerzetesség szerepvállalásáról beszélt a köznevelésben és a szociális szférában. Kiemelte, hogy Kalkuttai Teréz anya, aki Anna nővérre is nagy hatással volt, az isteni szeretet szolgálójaként ment az emberekhez, nem megtéríteni akarta őket, hanem azt, hogy Isten jelenlétét és szeretetét megmutassa nekik.

A szerzetesség történetét ismertetve az intézményvezető felvázolta azt az ívet, mely a tevékeny szeretet gyakorlásához vezetett egészen a remeteségtől a bencés rend középkori, tudást átadó tevékenységén át többek között a ferencesek által végzett szolgálatokig. A szerzetesi iskolák sikerének, eredményes nevelésének titka, hogy a szerzetesek egy célért áldozzák az életüket. Ugyan elmondható és fontos, hogy szívvel-lélekkel végzik a feladataikat, de mindez a profizmusra, a szaktudásra épül.

Assisi Szent Ferenc életpéldáján keresztül részletesen bemutatta Inotay György, hogyan juthat el valaki küldetésének és hivatásának felismeréséig.

A gazdag ifjú kudarcot élt át, ami elgondolkodtatta az élete értelméről. Először addigi életével paradox módon kezdett viselkedni: elosztogatta apja vagyonát, a püspök előtt meztelenre vetkőzött – tulajdonképpen tiltakozott a gazdag, léha, lényeget felejtő hozzáállás ellen. A közösség azonban fontos volt számára ekkor is: baráti körével elkezdte keresni a számára kijelölt utat, mely személyes boldogságukat is szolgálja. Ferenc félreértette a neki szánt küldetést, és társaival nem az Egyházat, hanem a környékbeli kis templomokat újították fel. Leprásokkal találkozva azonban a betegek sebeit mosták, gondoskodtak róluk. Boldogságukat megtapasztalták a küldetésben, mely az emberek szolgálatára hívott.

Az irgalmas szamaritánus történetét magyarázva Inotay György megállapította, már ebben a történetben is megmutatkozik, hogy az irgalmasság cselekedeteit profi segítségnyújtással kell összekapcsolni. A szamariai megvetett, de igaz ember: meglátja a rászorulót, akiért többletáldozatot is képes hozni. Ferenc ugyanígy fordult a rászorulók felé. Nem akart szerzetesrendet alapítani, mégis több száz szerzetesrend jött létre lelkisége nyomán, mely a tevőleges szeretetre épül, és ezzel tesz tanúságot Isten szeretetéről és jelenlétéről.

Anna nővérnek Erzsébet-rendi szerzetesként köze van a ferences családhoz. Ő is hitelesen tudott tanúságot tenni arról, hogyan lehet isteni küldetéssel, profi felkészültséggel szolgálni az embert. Az intézményigazgató elmondta, mennyi mindent köszönhetünk a ferences rendnek egészen a karácsony megünneplésétől a török hódoltság kori jelentőségükön át a kommunizmus alatt is fennmaradt koedukált oktatási tevékenységükig.

A szerzetesi közösségeket összetartó eszmék áthathatják a mi közösségünket is – folytatta megemlékezését. – Mint ahogy a szerzetesközösségben, itt sem cserélhető le senki, mindenkit elfogadunk olyannak, amilyen. Óvodástól igazgatóig mindannyiunknak van egy közös hivatása, mégpedig, hogy megmutassuk: ebben a világban mindenkinek helye van. Így Szent Ferenc példáját követhetjük, aki megtisztította a leprást, és felemelte őt a saját emberi méltóságába.

A beszédet vetítés követte Anna nővér életéről. A fonott hajú, szemüveges kislányt megörökítő fotók után láthattunk képeket Anna nővér fiatalkorából is. Megismerhettük édesanyját, testvérét, keresztlányát, az első gyengén látó közösségét a Batthyány téren, melyet Lékai bíboros is meglátogatott. 1986-ban Fehér Anna találkozott Teréz anyával, majd Barbara Bush-sal, az amerikai elnök feleségével, később II. János Pál pápával. 1996-ban tett első fogadalma és a 2000-ben tett örökfogadalma után már mindig a szerzetesi habitusban járt. A számtalan zarándoklat, adománygyűjtés és évforduló-ünneplés mellett láthattuk, amikor a XII. kerület díszpolgárává választották, vagy más díjakat és kitüntetéseket vett át, tévéműsorokban szerepelt.

Kárpáti Zoltánné 1996-tól dolgozott 25 éven át Anna nővérrel. Visszaemlékezésében szót ejtett arról, itteni munkája kezdetén mennyire meglepte az otthonban lévők fegyelmezettsége. Anna nővér soha senkit nem szidott le nyilvánosan, szerette, dicsérte a gyerekeket. Otthonossá tette az iskola berendezését. Az volt a célja, hogy biztonságban és jól érezzék magukat azok, akik itt vannak. Mindenkinek a kedvében járt, mindenkire odafigyelt. Ha valamelyikük beteg lett, maga vitte őt kórházba, máskor a könyvtárban tanult a gyerekekkel, ha arra volt szükség. Gondot fordított a rábízottak lelki életére is. Sokan itt lettek hívők, a szentségek felvételére maga készítette fel őket.

Egész életét erre a pályára áldozta, és boldogan látta el a feladatait. Sokszor éjszakánként is dolgozott. Elsőként sajátította el a számítógép kezelésének ismeretét. Az otthon lakói megismerték a családját, de igazi családja ez az otthon volt. Kirándulásokat, nyaralásokat szervezett, bevonta a gyerekeket az önellátásba. Még külföldi utazásokra is vitte őket Aachenbe vagy Nizzába. A telken álló C épület is neki köszönhető. Ugyan csak az egyik szemére látott, mégis a legtöbbet igyekezett kihozni adottságaiból. A főiskolán lediplomázott a sok akadály ellenére, amit azért állítottak neki, mert hívő ember volt.

Gerstenmayer György maga is az otthon lakója volt, majd itt lett magyartanár. Braille-írással készült versét felolvasva megtudhattuk, mi mindent köszönhet az otthonnak és Fehér Annának: a barátait, a hitét, a diplomáját. Megtanulta, hogy merjen nagyot álmodni, és az álmait ne adja fel. Otthon lett a „Batyi” nemcsak neki, hanem azoknak is, akiket a saját szüleik löktek el maguktól. Anna nővér számukra támasz volt, biztos pont. Ha most mosolyogva vagy fejcsóválva néz rájuk onnan, ahová egész életében futott, akkor is biztos, hogy derűsen azt üzeni nekik: „Büszke vagyok rátok!” – zárta megemlékezését.

A délelőtti ünnepség végén elbúcsúztatták a fiatalok Babinszki Tamás váci egyházmegyés kispapot is, aki fél évet töltött velük az intézetben.

Az Óbudai temetőben eközben Fehér Anna nővér sírjához látogatott két kisbusznyi csapat, kilenc gyerek és hat dolgozó. Énekelve, imádkozva gyújtottak gyertyát az intézményalapító sírjánál, koszorút helyeztek el, majd mindenki felidézett valamilyen szép történetet Anna nővérről.

Ebéd után Kemenes Gábor hálaadó szentmisét mutatott be a szerzetesnőért. A szentmisén az otthon egyik látássérült fiatalja végzett kántori szolgálatot, egy hatéves kislány is ministrált a fiúk mellett.

Szent Márk evangéliumából a leprás meggyógyítását hallhattuk, erre utalva kezdte prédikációját Kemenes Gábor.

Jézus a gyógyítással megmutatta, hogy ő a Messiás, a mennyei Atya fia. A mi erőforrásunk is Jézus Krisztus, ő a középpont – hangsúlyozta. – A leprás nem követelőzött, hogy Jézus gyógyítsa meg, tiszteletben tartotta a szabad akaratot. Nekünk is van szabad akaratunk, rajtunk múlik, hogy megtanuljuk, mit kér Jézus tőlünk, hogyan tudunk az ő útján járni.

Az olvasmányból kiemelte, a kis Sámuelnek is meg kellett tanulnia, hogy Isten szavára hallgasson. – Sokszor szólít Isten, mint ahogy Anna nővért is, hogy legyen sokak segítségére. Neki sem volt jó a szeme, ezért együtt tudott érezni azokkal, akik nem jól látnak. Szent Erzsébet volt a példaképe, aki szintén észrevette a szükséget. Példájuk nyomán legyünk mi is egymás segítségére, ne legyünk olyanok, akik elmennek egymás mellett – buzdított.

A prédikáció után a fiatalok szájából elhangzottak azok az életigazságok, melyeket Anna nővértől tanultak, majd több szólamban énekeltek egy imát érte.

Csak néhány mondat álljon itt kapaszkodóként Anna nővér örökségéből:

„Aki nem lát, az nem világtalan. Hiányaink vannak, de ha azokat elnéző szeretettel fogadják a többiek, az Úr Jézus adta úton együtt haladhatunk.”

„Akik az Istent szeretik, nem aggodalmaskodhatnak, hiszen azoknak minden a javukra válik.”

„A kicsinyeknek csodálatos a hitéletük, mély és őszinte kapcsolatuk van az Úrral.”

„Semmi sem történik az Isten háta mögött: ha megengedte a nehézséget, idővel biztosan az is a javamra válik.”

„Függetlenül adottságainktól, mindannyiunkat egyformán szeret az Isten.”

„Hálás vagyok, hogy képessé tett, hogy a nálam gyöngébbek mellett álljak. A szolgáló életet az Úristen maga élte elénk.”

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila, Hajda Csaba (temetői képek)

Magyar Kurír