Mindennap fogalmazzuk meg saját Magnificatunkat – Búcsú a máriakálnoki kegykápolnánál

Június 11-én, Szentháromság vasárnapjának előestéjén kezdődött a Szigetköz legszebb zarándoklata, a máriakálnoki kegykápolna búcsúja. A környék hívei már jóval az esti szentmise előtt megtöltötték a kegykápolnát.

Bognár István két győri egyházmegyés kispappal, Kordoss Richárddal és Woditsch Péterrel érkezett, akik a másodév végi vizsgák után látogattak el a kálnoki Szűzanyához hálát adni hivatásukért és a sikeres vizsgákért. A gyertyás körmenetet követően Woditsch Péter kispap vezetett bennünket a szentségimádás során a Szentháromság egységének megértése felé.

A vasárnapi szabadtéri szentmisére tiszta, szép idő várta a környező településekről is érkező zarándokokat. A szentmise előtt és után a szentkútnál szinte mindenki megfordult kisebb-nagyobb flakonnal, hogy felfrissítse magát a csodatévő forrás vizével.

11 órakor kezdődött a búcsúi szentmise, melyet Bognár István atya mutatott be, aki a napokban ünnepli pappá szentelésének 25. évfordulóját. Szentbeszédben a teljességében megérthetetlen Szentháromságot Márián keresztül igyekezett bemutatni, különös hangsúllyal az örvendetes rózsafüzér titkaira. Emlékeztetett bennünket, hogy nekünk, keresztényeknek Mária példáján felbuzdulva mindennap meg kellene fogalmaznunk a saját Magnificatunkat.

Magasztalnunk kell az Urat mindazon jókért és még a szenvedésekért is, amelyeket át kell élnünk. Ahogy Mária életében is egyszerre volt jelen a hét fájdalom és a hét boldogság is, úgy a mi életünkben is megtalálhatjuk a fájdalom és öröm egymásutániságát.

Ha Máriával mi is kitartunk a fájdalmakban, akkor az örömben is részesülni fogunk.

Emlékeztetett arra is, hogy Jézus életének nagy részét nem a tanítás tette ki, hanem a hétköznapokban való helytállás. Miután Szűz Mária és Szent József megtalálták őt a templomban, hazavitték. Otthon pedig nyilvános működésének kezdetéig tanult, növekedett és dolgozott. Az életének nem ismert részei tanítanak bennünket, hogy a mindennapi életben is helyt kell állni.

Ez az idei zarándoklat lehetőség volt arra, hogy mi is megtaláljuk Jézust a templomban, a kálnoki kegykápolna kertjében. Nekünk is haza kell vinni őt lelkünkben, hogy bennünk is növekedjék az ő szeretete, ismerete. Dolgoznunk kell vele együtt a lelki fejlődésünkön, de ugyanúgy a hétköznapi munkánkban, hivatásunkban.

Köszönjük a tanítást, és kívánjuk, hogy velünk együtt mind közelebb jusson István atya és a két kispap is a Szentháromság nagy misztériumának megismeréséhez.

Szöveg: Flehner Péter

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóiroda 

Fotó: Csonka József

Magyar Kurír