Mindenszentek ünnepe egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

November 1-jén, mindenszentek ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentmisét.

A főpásztor homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy

a szentség fogalmát sokan félreértik: nem elérhetetlen, unalmas vallásos életet jelent, hanem Istenhez tartozást, amely örömöt, gazdagságot és igazi teljességet ad.

„Azt gondolják sokan, hogy az életszentség unalmas, és a bűn izgalmas – pedig éppen fordítva van. Az igazi öröm ott van, ahol Isten van.”

Palánki Ferenc kiemelte, hogy a szentek sokszínűségének példája arra tanít: nincsen egyetlen út a szentség felé. Mindannyian más élethelyzetből, más történettel érkezünk, mégis egy cél felé tartunk – Isten dicsőségébe.

A püspök hangsúlyozta: minden keresztény meghívást kapott arra, hogy Isten arcát hordozza a világban. A nyolc boldogság evangéliumi tanítása megmutatja a szentség útját – a szelídség, a tiszta szív, a kitartás, a békességre törekvés mind olyan erény, amely által Isten láthatóvá válik bennünk.

„Az tud békét teremteni, akinek a lelkében ott van az a biztos béke, amit csak Isten adhat.”

A homília végén Palánki Ferenc megyéspüspök arra buzdította a híveket, hogy döntéseikkel nap mint nap Istenhez tartozónak bizonyuljanak: „Eltörölhetetlen jegyet kaptunk a keresztségben és a bérmálásban. Istenhez tartozók vagyunk – éljen úgy mindenki, hogy rajta keresztül megmutatkozzon Isten szeretete.”

A főpásztor homíliája visszahallgatható ITT.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

November 1-jén, mindenszentek főünnepén Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét a budapesti Szent István-bazilikában, melyen Mohos Gábor segédpüspök koncelebrált.

A bíboros emlékeztetett arra, hogy Mindenszentek napján azokra emlékezünk, akik már eljutottak az örök boldogságba. 

A szenteknek valójában nincs szükségük arra, hogy mi ünnepeljük őket – nekünk van szükségünk rájuk.

Hallják imáinkat, közbenjárnak értünk, és valamilyen módon érzékelik szeretetünket.

A bíboros egy megható, személyes emlékkel zárta gondolatait: amikor papként hazatért édesanyjához, már a lépcsőházban érezte az anyai szeretet jelenlétét. Ez a szeretet előképe annak az örömnek, amit a szentek társaságában tapasztalhatunk meg. Ezért, amikor valaki eltávozik közülünk, azért imádkozunk, hogy eljusson a szentek közösségébe.

Az ünnepi liturgia végén a főpásztor elvégezte a lucernárium szertartását: a sötét bazilikában a pislákoló gyertyák fényében emlékeztek a hívek elhunyt hozzátartozóikra, valamint kérték a szenvedő lelkek számára Isten irgalmát.

A szertartásról szóló bővebb beszámoló, a bíboros teljes szentbeszédével ITT olvasható.

Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Wágner Csapó József

*

Győri Egyházmegye

November 1-jén Veres András megyéspüspök a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatott be szentmisét. A főpásztorral koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános és Császár István, a Brenner János Hittudományi Főiskola Kollégiumának igazgatója.

Mindenszentek ünnepén az Egyház arra hív, hogy saját üdvösségünkre is gondoljunk: Merre haladunk életünk útján, az üdvösség útján? Biztosnak kell lennünk afelől, amit Jézus ígért: van mennyország, van üdvösség, és ma azokra emlékezünk, akik oda el is jutottak – kezdte homíliáját a főpásztor.

Hangsúlyozta, hogy minden embernek, bármilyen adottsága, bármilyen képessége van, adott a feladat, hogy az üdvösség útján haladjon és kövesse Krisztus hívását.

Bármilyen személyiségjegyeink vannak, bármilyen lelkiállapotba kerülünk, a szentté válás lehetséges. Nem a saját erőnk, hanem Isten kegyelme által.

A feladatunk az, hogy együttműködjünk Isten kegyelmével. 

Akkor válhatunk szentté, ha a szeretet hatja át földi életünket, így juthatunk el Isten országába. Ha a szeretetet gyakoroljuk, ha szeretetben élünk, akkor boldogok leszünk, de ha engedünk az indulatoknak, a haragvó, bosszúálló természetünknek, akkor nem leszünk boldogok... Imádkozzunk, kedves testvérek, hogy minket a szeretet formáljon, így váljunk méltóvá a szeretet országára – zárta ünnepi prédikációját Veres András püspök.  

A szentmiséről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

 *

Pécsi Egyházmegye

Szentnek lenni azt jelenti, hogy mindvégig kitartunk a remény útján és a reménytelennek látszó helyzetben is reménykedve hiszünk – fogalmazta meg az életszentség lényegi üzenetét Máger Róbert püspöki irodaigazgató, plébános november 1-jén, Mindenszentek ünnepén este bemutatott szentmisén a pécsi székesegyházban.

„Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében” – hangzik a válasz a Jelenések könyvének látomásában feltett kérdésre, hogy „Kik ezek a fehér ruhások és honnan jöttek?” A szentmise szónoka hangsúlyozta, hogy a keresztségben kapjuk meg a megszentelő kegyelem fehér ruháját. A nagy szorongattatás pedig az élet küzdelmeit, kísértéseit jelenti, amelyet egyikünk sem tud elkerülni. De Isten meghív bennünket, hogy hűségesek maradjunk a kapott kegyelemhez.

Az életszentség tehát nem más, minthogy a keresztségünk teljesen beérik. Istengyermeki életünk eljut a beteljesedésre.

A szentség nem a halál után veszi kezdetét, hanem akkor, amikor Isten családjához csatlakozunk a keresztség által, amikor elutasítjuk a bűnt és Isten népének tagjai leszünk. Akkor, ha vállaljuk a nyolc boldogság útját, amely az életszentség gyakorlati megvalósítását adja, ahogyan megéljük a mindennapokat. Éppen a nehéz helyzetekben mutatkozik meg az igazi boldogság, amikor azokon felülemelkedünk Krisztus erejével, mint Isten gyermekei. Sose felejtsük Jézus biztatását: „nagy lesz a ti jutalmatok az égben” – zárta ünnepi szentbeszédét Máger Róbert.

A szentmiséről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Mindenszentek ünnepén Spányi Antal megyés püspök mutatott be koncelebrált szentmisét a Szent István király-székesegyházban minden szent tiszteletére.

Szentbeszédében Spányi Antal megemlékezett a szentekről, akiknek életpéldája túlmutatott önmagukon, és Isten dicsőségét hirdetve azt az utat járták, amelyen mindenki eljuthat az üdvösségre.„Nagy élmény szentekkel találkozni, azokkal, akik az Egyház nagy szentjei, akiknek írásait, munkáit, tevékenységüket ismerjük, és nagy dolog találkozni nemzetünk szentjeivel is. Nemcsak az Árpád-ház nagy szentjeivel, nemcsak azokkal, akiket a mi egyházmegyénkben – már mintegy megelőlegezve nekik ezt az egyházi kitüntetést – tisztelünk: Prohászka Ottokár, Kaszap István, Bogner Mária Magdolna. Hanem jó gondolnunk Bódi Mária Magdolnára, a ferences vértanúkra, a kárpátaljai, az erdélyi, a délvidéki vértanúkra, akiket a kommunista őrület gyilkolt a halálba, hitük megvallásáért, életük odaadásáért. Jó látni Carlo Acutist, az egészen fiatal embert, aki rátalált Krisztus útjára, s aki most nyerte el az életszentség jutalmát. Jó látni Bartolo Longót, aki a sátánisták papja volt, de megtért, és a rózsafüzér apostola lett. Őt nemrég XIV. Leó pápa avatta szentté.

Amikor látjuk őket, nemcsak erényeiket szemléljük, de látjuk azt a békét, amelyet hordoznak, látjuk azt a belső boldogságot, amelyet sugároznak.

Megtapasztaljuk, hogy jó a közelségükben lenni, még ha ez csak szellemi síkon megélt találkozás” – emelte ki beszédében a főpásztor.

A Szent István király-székesegyházban tartott ünnepi szentmise végén, a halottak napi előesti szertartáson imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért. A hagyományoknak megfelelően Spányi Antal püspök a bazilika altemplomában mondott imát püspökelődeiért, hogy Isten dicsőségét szemlélhessék örökre, az Úr színről színre látásában.

 

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

November 1-jén este a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban Takáts István érseki általános helynök, plébános mutatta be a Mindenszentek ünnepi szentmiséjét.

Kiemelte: ezen az estén mindazokra emlékezünk, akik már célba érkeztek, és Istent színről színre látják. Nem csupán az Egyház által elismert szenteket idézzük fel, hanem a „névtelen szenteket” is, akik csendben, a mindennapok hűségében őrizték a hitet és a szeretetet. A szentmise felajánlása elhunyt családtagokért és barátokért történt, kérve számukra az örök boldogság örömét.

Takáts István homíliája segített elmélyülni a szentség és a boldogság útjának titkában. Carlo Acutis példája azt tanítja, hogy a szentség nem a komorságban, hanem az Istenhez tartozás örömében rejlik. A „vidámság társaságát” alapító fiatal szent élete arról tanúskodik, hogy a kereszténység az öröm hivatása. 

A szentek igazi arca nem hibátlan vagy távoli, hanem emberi és esendő: azok, akik Isten bizalmát elfogadják, és életükkel szeretetet, jóságot és örömöt visznek a világba.

A boldogságmondások útja olyan isteni logikát tár elénk, amelyben a gyengeség erővé, a szenvedés vigasztalássá, a lemondás pedig beteljesedéssé válik. Isten nem szomorú szenteket akar, hanem olyanokat, akik életük minden helyzetében megtalálják a vele való közösség örömét.

A szentmiséről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Wágner Csapó József

Magyar Kurír