Elcsendesülésre hív mindenszentek ünnepén a pécsi temetőkápolna

A keresztény felfogás szerint mindenszentek ünnepén azokat az Istennel teljes közösségre jutottakat köszöntjük, akiket a kalendárium külön, név szerint nem említ meg. Gondolhatunk azokra az ismeretlen keresztényekre, akik az egyházüldözés nyomán lettek vértanúkká, vagy akik a Krisztushoz való hasonlóság, vagyis az életszentség hírében hunytak el, és mindazok, akik a megtisztulás után a mennyországba, azaz Isten közelségébe érkeztek.

November 2-án, halottak napján azokról emlékezünk meg, akik még a megtisztulás állapotában szenvednek, valamint az összes megholtról. Az ünnep a 11. századtól a bencés szerzetesek hatására terjedt el Európában, kezdeményezője 998-ban Szent Odilo clunyi apát volt.

A pécsi köztemető és a kápolna története számos ponton kapcsolódik mindenszentek ünnepéhez. A temető 1904. november 4-én nyílt meg: már ekkor tervben volt a temetőkápolna építése. A költségeket közadakozásból finanszírozták volna, ám a ’20-as években az addig összegyűlt pénzadomány a gazdasági válság miatt elértéktelenedett. A gyűjtésnek újabb lendületet adott Greksa Etelka postaellenőr felajánlása, aki 1930-ban harangot öntetett, amelyet a temetőben állítottak fel és áldottak meg. 1932 januárjában a városi közgyűlés az építendő kápolna területének ingyenes átadásáról határozott, ezután a pécsi egyházközségek pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. A fődíjat ifj. Nendtvich Andor és Weichinger Károly építészek nyerték meg. Terveikben centrális alaprajzú, kupolás fedésű kápolnát képzeltek el, amely formájával igazodott a temetőpark koncentrikus rendszeréhez, illetve a pályázati kiírásban szereplő szempontoknak is megfelelt.

A temetőkápolna építését 1932-ben kezdték meg. November 1-jén került sor az alapkőletételre, amelyet a mai altemplom oltára alatt helyeztek el. Az elkészült Szent Mihály-temetőkápolnát Virág Ferenc pécsi püspök szentelte fel 1993-ban, ahol ezután nemcsak a temetések alkalmával, hanem vasár- és ünnepnapokon is tartottak szentmisét.

A templombelső freskóit helyi művészek, Gebauer Ernő és Szelle Stefán Henrik  készítették el. Az üvegablakokat Szelle Stefán Henrik tervei alapján Johan Hugo üvegművész formálta meg, az alsó sarkokban az adományozók nevei olvashatók. Az északi toronyban két harang lakik, a déli tornyot pedig az első világháború pécsi elesettjeinek emlékére szentelték fel. A torony alatti Hősök-kápolnájának Piéta-szobra a feszülettel, és a Bizse János lakatos által készített vasrács-kapu az első világháború özvegyeinek fájdalmát és gyászát kifejező alkotások. A temetőkápolna felépítésének és alapítóinak állít emléket a temetőkápolna bejárata mellett, kétoldalt felállított tábla.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír