Mindig magyarul álmodott – Táblát avattak Harsányi János Nobel-díjas közgazdász emlékére

Hazai – 2020. május 30., szombat | 8:01

Emléktáblát avattak a jezsuiták budapesti, Horánszky utcai épületének falán Harsányi János magyar származású Nobel-díjas közgazdász születésének 100. évfordulóján, május 29-én.

A zsidó származású, de katolikus vallású Harsányi János a nyilas megszállás idején közel kétszáz társával a jezsuiták Mária utcai rendházának pincéjében lelt menedékre.

Az emléktábla-avatáson beszédet mondott Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója; Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes képviseletében Csallóközi Zoltán főtanácsadó; Mészáros József, a Barankovics Alapítvány kuratóriumi elnöke; valamint Simon János, a Harsányi János Tudásközpont igazgatója.

Az emléktábla, amely Szabó Kornél alkotása, civilszervezetek jóvoltából valósult meg.

Sajgó Szabolcs SJ köszöntőjében arról beszélt, hogy az öröm és a hála kell, hogy átjárja a megjelentek szívét. Az öröm, hogy az eseményre sor kerülhetett, hiszen gazdag és gyönyörű múltunk van, amely bizonyítja, hogy a nehéz helyzetekben mindig voltak olyan emberek, akik segítő kezet nyújtottak azoknak, akiknek szükségük volt rá.

A Mária utcai rendházban Raile Jakab SJ volt a menekítés vezetője, aki 1991-ben posztumusz elnyerte a Jad Vasem Intézet által alapított Világ Igaza elismerést is. Hálával pedig a Jóistennek tartozunk – folytatta Sajgó Szabolcs, hogy bátorságot, leleményt és erőt ad, hogy emberszeretetének legyenek munkatársai a bajban.

Csallóközi Zoltán először Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntését tolmácsolta, majd kiemelte, hogy a felavatandó tábla túl azon, hogy Harsányi Jánosra emlékezik, egy nemes tettnek is emléket állít – a menekültek segítésének, bújtatásának a jezsuiták rendházában, illetve annak a számtalan bátor embernek, akik azokban az időkben vagy az utána következő kommunista diktatúrában az üldözöttek mellett álltak.

A Barankovics Alapítvány kuratóriumának elnöke, Mészáros József köszöntő szavaiban arról beszélt, hogy a háború idején alakult meg a Demokrata Néppárt, mely többek közt Kerkai Jenő jezsuita szerzetes tevékenysége nyomán, a KALOT-ból és a KALÁSZ-ból épült fel. Ez a párt olyan mozgalom volt, amely egyfelől a paraszti és a munkás fiatalokra támaszkodott, másfelől értelmiségikre, mint például Bálint Sándorra, Rónay Györgyre vagy Ekhardt Sándorra, de a párt alapítói közt volt Harsányi János is.

Simon János, a Harsányi János Tudásközpont igazgatója többek közt arról beszélt, hogy Harsányi János ugyan az Egyesült Államokban élt a háború után, ezért sokan amerikai Nobel-díjasként tartják számon, de emlékirataiból tudjuk,

mindig magyarul álmodott. Álmodott a Balatonról, Budapest utcáiról, Zuglóról, de magyarul számolt, adott össze – s mint írta –, magyarul gondolkodott.

Munkásságának is magyar gyökerei vannak, hiszen a játékelmélettel az ulti kapcsán kezdett foglalkozni. Rengeteget ultizott, mely játék problémáira matematikai módszerekkel próbált megoldást találni, hasonlóan a sakkéra is. Kedvenc költője Ady Endre volt, de nagyon szerette Rejtő Jenő könyveit és Karinthy Frigyes humorát.

Simon János beszédében a tudós emberi arcát bemutatva szólt annak szerénységéről, de arról is, hogy

felesége hetente egyszer gulyáslevest főzött Teller Edének, Harsányi János pedig verseket olvasott fel a vendégnek.

Harsányi volt az is, aki az amerikai magyarokat összefogta, egész életében vállalva magyarságát.

Simon János a tábla ünnepélyes felavatása előtt mondott beszédének végén hangsúlyozta, hogy manapság, amikor az ifjúságnak kevés komoly példaképe van, az értékek megkérdőjeleződnek, Harsányi János élete, értékrendszere mindenki számára példa lehet. Munkássága pedig a tudósoknak – hiszen a közgazdaság-tudományba beemelte az etikát, az etikus vállalkozói magatartást, hangsúlyozva, hogy hosszútávon megéri etikusnak lenni. Számtalan tudományos területtel foglalkozott, így a joggal, a történelemmel, a szociológiával, a matematikával, s a kultúrák közötti híd építésével. Igazi humanista is volt.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria