Mindnyájan Isten remekművei vagyunk – Székely János a cigánypasztorációról a Párbeszéd Házában

Hazai – 2019. szeptember 27., péntek | 18:18

Az utolsó órában vagyunk… címmel újraindult a Párbeszéd Házában a cigánypasztorációs műhely. Az első alkalommal, szeptember 26-án Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának vezetőjével beszélgetett Virág Ádám, a Jezsuita Roma Szakkollégium hallgatója.

A szép számban megjelenteket Sajgó Szabolcs SJ, a ház igazgatója köszöntötte, kifejezve reményét, hogy az újraindult kezdeményezésnek a mindennapokban is láthatók lesznek a jelei. A cél az integráció, a kölcsönös bizalom megteremtése kisebbség és többség között, eljutni a testvériséghez, egymás kölcsönös lelki gazdagodásához.

Virág Ádám két Székely János-idézettel indított. Az első a rendezvényre megfogalmazott tanácsa: „Javaslom minden nem cigány honfitársamnak, hogy tegye meg azt a lépést, hogy elmegy látogatóba cigány szomszédjaihoz.” A másik egy korábbi gondolata: „A szeretet képessé tesz a másikban rejtőző végtelen mélységre és szépségre, a szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad, szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki, hogy a benne rejlő szépséget felszínre hozza.” Virág Ádám összekötötte a két idézetet, kiemelve, hogy mindkettő a másik ember felé nyitást szorgalmazza, ami keresztényi kötelezettség.

Székely János püspök előadása elején elmesélt egy történetet: egy háromgyermekes anyukát arról kérdeznek a munkahelyén, a pszichológiai vizsgálat során, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban. Mindhármat egyformán szeretem, válaszolja, de a pszichológus nem hiszi ezt el, tovább erősködik, hogy melyik az anyuka kedvence, elbocsátással fenyegeti, ha nem mondja meg. Az anyuka szemében könnyek jelennek meg, és azt mondja: rendben van, doktor úr, nem szeretem egyformán a gyerekeimet. Amikor egyikük elesik, őt szeretem a legjobban, ha a másik ágyban fekvő beteg, jobban szeretem, és ha valamelyik a három közül rosszat tesz, de utána bocsánatot kér, azt szeretem a legjobban. Ezektől a kivételektől eltekintve mindegyik gyerekemet egyformán, végtelenül szeretem.

Így van velünk az Isten is. Minden embert határtalanul szeret, de talán különlegesen szereti azt, aki bajban van, beteg, szenved

– mondta a főpásztor. Ilyen lelkület vezeti a keresztény embert, nyitott szívvel közeledik a legszegényebbekhez, márpedig Magyarországon a népesség nyolc százaléka roma, többségük helyzete kilátástalan. A probléma óriási. A magyar nemzet előtt jelenleg két nagy kihívás van: az egyik a demográfiai katasztrófa, amely felé haladunk, a másik a cigány testvéreinkkel való együttélés. Ha nem tanulunk meg záros határidőn belül egymást kölcsönösen tisztelve, testvérként egymás mellett élni, akkor nem nagyon képzelhető el egy szép, élhető jövő ebben a közös hazában. A magyar nép elemi érdeke, hogy ezt a problémát valamilyen módon megoldja. 

Székely püspök kiemelte: amikor az Egyház a cigánysághoz fordul, a fő motiváció a kitüntetett szeretet a szenvedő, a megsebzett lélek iránt. A cigánypasztoráció központi szíve, hogy a cigány ember ráébredjen arra: engem a teremtő Isten végtelenül szeret, éppen olyan vagyok, mint bárki más. Függetlenül a bőröm színétől, én is a teremtő Isten remekműve vagyok, ilyennek alkotott, ugyanolyan értékes vagyok, mint mások. Ez hatalmas felszabadulás. A főpásztor megemlítette, hogy egyszer egy kisfiúcska föltette a kérdést: mit vétettem, hogy engem az Isten cigánynak teremtett? Úgy érezte, hogy ez átok, bélyeg, amitől szabadulnia kell.

El kell érni, hogy a cigány gyermek felismerje: a cigányság nem átok, hanem áldás, neki éppolyan méltósága van, mint másoknak. A cigányságnak rengeteg kincse van, olyan kincsek is, amiket mi, a többségi társadalom már kezdünk elveszíteni. Gyönyörű a legtöbb cigány családnál a gyerekszeretet, az idősek tisztelete, a hit abban, hogy az élet a halál után is folytatódik.

Székely püspök szerint három alapja van a romák felemelkedésének: az oktatás, a munkahelyteremtés és a szív. Az első kettő nyilvánvalóan elválaszthatatlan egymástól, hiszen megfelelő végzettség nélkül borzasztóan nehéz munkát találni. Ez fordítva is igaz: nehéz tanulásra biztatni valakit, aki tudja, hogy úgysem talál munkát. Északkelet-Magyarországon például alig van munkalehetőség. A szív szón a főpásztor a mentalitást, vagy még inkább a hitet érti. Ha egy embernek az élethez való hozzáállása gyökeresen megváltozik, akkor sok minden szinte magától átalakul. Kapcsolata a házastársával, a környezetével, viszonya az italhoz, a drogokhoz, a munkához, a tanuláshoz. Elmesélte egy roma fiatal történetét, aki hatodikos korában abbahagyta az iskolát, attól kezdve rendszeresen lopott, tolvajlásból lettek szép ruhái. Megismerkedett a kábítószerekkel, először csak fogyasztotta, később kereskedett is a droggal. Évek teltek el, egyre lejjebb süllyedt. Egyik alkalommal hazament, benyitott az ajtón, és látta, hogy az édesapja térden állva, hangosan imádkozott érte, a szobájuk falán lévő kereszt előtt. Ez megérintette a fiú szívét. Másnap volt a családban egy keresztelő, az édesapja rávette a fiát, hogy menjen el velük. A fiú ekkor járt először templomban. Nem tudott szabadulni a keresztelés élményétől, ezért elment egy cursillo lelkigyakorlatra. Ott a második napon letérdelt, hosszasan fohászkodott a kápolnában a kereszt előtt, tekintetét rászegezte. Egy idő után úgy érezte, hogy a kereszt megszólal, és egy hang azt mondja: szeretlek téged, fel akarlak emelni. A fiú könnyezni kezdett, megfogadta, soha többé nem nyúl kábítószerhez, és a cigarettáról is leszokik. Ez több mint három éve történt, azóta ez a fiatalember elvégezte a nyolc osztályt, jogosítványt szerzett, állása van, megnősült. A cigánypasztorációnak ez a szíve: valaki felismeri a teremtő Isten szeretetét, befogadja a lelkébe, és az élete megújul.

A püspök néhány adatot is mondott: 1989-ben a cigányság 87,8 százaléka dolgozott, 1993-ban viszont már csak 28,2 százaléka. Ez tragédia, ennek következményeit máig érezzük. Tragikus az is, hogy a felnőtt roma lakosság 66 százaléka valamilyen betegségben szenved. Ugyanakkor biztató, hogy a cigány népesség 80–90 százaléka elvégzi az általános iskolát, ami európai mértékkel mérve is kimagasló adat. Az pedig, hogy a cigányok 2–3 százaléka egyetemre jár, talán a legjobb mutató egész Európában. Születőben van egy roma értelmiségi réteg, akikre számítani lehet a cigányság felzárkóztatásában. Székely János abban reménykedik, hogy húsz-harminc év múlva teljesen általános lesz, ha cigány orvosokkal, ápolókkal, ügyvédekkel, tanárokkal találkozunk. A romák iránti előítéletek lebontásában pedig különlegesen kiemelkedő szerepe van a médiának.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria