Missziót tartott az Ifjú Lámpás közösség Egyeken

Hazai – 2022. június 13., hétfő | 10:29

A Jeunesse-Lumière (Ifjúság-Világosság, rövidítve JL) Nemzetközi Katolikus Evangelizációs Iskola 1984-ben jött létre Franciaországban. 2021 óta Magyarországon is jelen van, öten közülük nemrég missziós hetet tartottak az egyeki katolikus iskolában.

A Nemzetközi Katolikus Evangelizációs Iskolát Daniel-Ange belga származású bencés szerzetes – hallgatva a Szentlélek hívására – azzal a céllal alapította meg, hogy lehetővé tegye 18 és 30 év közötti fiatalok számára, hogy ők is részt vehessenek az új evangelizációban. A Jeunesse-Lumière egy olyan évet tesz lehetővé fiataloknak a tanulmányok és a munka világán kívül, amiben kibontakoztathatják és megélhetik a keresztségben megkapott küldetésüket, hogy Jézus örömhírét vigyék el a föld végső határáig, és a társadalom összes végletébe. Egy év (az iskolai tanév szerint, szeptembertől júniusig), ahol a megfelelő egyensúlyban van a tanítás, a közösség, az imádság és az evangelizáció.

A 2021/22-es tanévben Roska Péter atya kezdeményezésére Franciaország, Lengyelország, Olaszország, Kamerun és Benin után Magyarországon is megnyitotta kapuit a magyarul Ifjú Lámpás névre „keresztelt” közösség tizenhárom fiatallal, akik közül öten missziós hétre érkeztek az egyházközségbe és az egyeki Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába, ahol Papp László plébános segítette a missziót.

*

Arra kérték a fiatalokat, foglalják össze a hét során megélt tapasztalataikat. Az alábbiakban az ő élménybeszámolójukat közöljük:

Missziós hét, avagy az ebédlőig való eljutás próbatétele az ölelésre vágyakozó gyerekáradat körében

Csupán egy hét, mégis szívünkbe lopta magát Egyek, s benne minden lélek. Missziós lelkülettel érkeztünk, ám végezetül mi sem tudjuk igazán, ki adott és ki kapott többet. Próbálom szavakba önteni azt a mérhetetlen kedvességet és önzetlenséget, amit tapasztaltunk ottlétünk során. Laci atya, ahogy fogadott minket a plébánián, a templomi hívek derűs tekintete a miséken, az igazgató úr segítőkészsége és nyitottsága, valamint a minden földi jóval való ellátás, a tanárok és az iskolában dolgozók kedvessége és érdeklődése, a gyerekek kíváncsi tekintete és kérdéseik, no meg a milliónyi apró kis ajándékaik temérdek örömet szereztek számunkra.

Nem is indíthattuk volna szebben a hetet, mint az elsőáldozással. Olyan jó volt gyönyörködni a tizennégy fiatalban, akik Jézussal való közös útjukra igent mondva magukhoz vették az ő szent testét és vérét.

Izgalommal telve kezdtük meg hétfőt az iskolában, mivel korábban nem nagyon voltunk alsós korosztálynál. Új kihívás volt számunkra, hogyan tudjuk megszólítani őket és hogyan tudunk fejben, lélekben átkapcsolni, amikor a pici elsős osztály után a nagyokhoz, 7–8. osztályhoz száguldunk be a következő órán. Megdöbbentett pár igazán mély kérdés, amit pont a legkisebbektől kaptunk. Olyan sok értelmes gondolatot osztottak meg velünk! Szép volt látni, ahogy az imaszándékos fehér lapok megtelnek színnel, rajzzal, kéréssel. Ez az igazi lényeg. Istennel kapcsolatba lépni, vele beszélgetni.

Nagy kaland volt Laci atyával kirándulni, letekertünk vagy 30 kilométert, és a Hortobágyra is elvitt minket. Fagyi, beszélgetések, játék, nevetés, mélységek és magasságok, Krisztusban testvérekként egy közös cél felé tartva. Amit nem kell magyarázni, mert tudjuk, megtapasztaltuk és kézzel-lábbal, teljes szívvel akarjuk továbbadni az embereknek, hogy Isten a szeretet, aki mindenkinél előbb szeretett, és egyetlen vágya van: hogy szeretetével elárasszon bennünket. Felcsillant Jézus arca azokban a mosolyokban, ölelésekben, kedves szavakban, táncban, örömben és fájdalomban, nehéz sorsokban, amelyekkel a héten találkoztunk.

Hála van a szívünkben! Sokat kaptunk. Nagy öröm volt a péntek esti közös ifiklub, ami pont azt mutatja, hogy Krisztusban együtt lenni jó. És van egy nagyszerű hírünk! Bár ezt a pénteki alkalmat mi szerveztük, de pont az a király benne, hogy ehhez nem kell más, csak ti és a nyitott szívetek. Nehéz volt a búcsúzás, pár könnycsepp is legördült az arcokon, de ez az öröm, amit a héten együtt megéltünk, nem fejeződik be azáltal, hogy mi hazautaztunk. Ti ugyanúgy össze tudtok jönni, ugyanúgy tudtok szervezni közös programokat, ugyanúgy megélhetitek a mindennapokban ezt a vidámságot. Ráadásul egy jófej pap is van veletek, akivel igazán jókat lehet beszélgetni, és aki meghallgat. A közösség megtart és erőt ad.

Köszönet mindenért. Magunkkal vittünk mindenkit, imában hordozunk titeket. Áldjon meg benneteket a Jóisten és árasszon el kegyelmeivel, adjon nektek nyitott szívet és sok örömet!

Szeretettel és imával: az Ifjú Lámpás Közösség
(Csenge, Vera, Virág, Benedek, Miklós)

Forrás: Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: PlebaniaTeam

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria