Misztérium és kegyelem, mélység és magasság – A Csókay házaspár tanúságtétele a házasságról

Milyen kísértések övezhetik egy pár életét? Hogyan lehet akár hétszer hetvenszer megbocsátani? Hányszor lehet egy társkapcsolatban a bizalmat újjáéleszteni? Mit tehet egy lelkipásztor? Többek között e kérdéseket járták körül a februári rendezvényen a beszélgetőpartnerek. Szó esett lelki gyermekségről, zuhanásról, kegyelemről, és a bekövetkező tragédiák feldolgozásáról is.

Csókay András és Altay Daniella közös története tündérmesébe illően indult: egy gimnazista fiú és egy általános iskolába járó lány megismerkedik, összebarátkozik, majd egymásba szeret. Csupán 18 évesek voltak, amikor az Erzsébet híd alatti lépcsőn ülve elhatározták, hogy összeházasodnak. Szövetségüket később két fiúgyermek születése is megerősítette, bő egy esztendő különbséggel.

András eredetileg építőmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd három esztendő elteltével a mentőorvosi hivatás kezdte érdekelni. 1989-ben diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, 1994-ben pedig idegsebész szakvizsgát tett. Ez idő alatt felesége, Daniella biztos háttérként intézte és végezte a család mindennapi életéhez kapcsolódó feladatokat, amelyeket férje akkoriban természetesnek vett.

András már gyakorló orvos volt, amikor kezdtek megjelenni az egyre súlyosbodó kísértések: a hűtlenség, a kicsapongó életforma „szirénhangjai” felerősödtek. – Hiába növekszik az ember egy hívő környezetben, ha szép lassan elhagyja a templomot: ez egyenes utat nyit a Sátán munkálkodása előtt.

Minden gyermek olimpiai bajnok a hitben, de ha fokozatosan hátat fordít a benne élő Jézusnak, egyre védtelenebbé válik.

Szabadakarati döntés, hogy hátat fordítunk-e neki vagy sem – mondta Csókay András, aki friss diplomás orvosként akkoriban már régóta nem vett részt szentmisén.

András hosszú időn át – a hűséggel szemben folytatott minden egyes bukott harc után – erősen fogadkozott, hogy megváltozik, és jó útra tér. Daniella ezeket az ígéreteket hittel és kitartó hűséggel fogadta: akár „hétszer hetvenszer” is képes volt megbocsátani zavaros kalandokba bocsátkozó hitvesének.

Egy nap András – készülve családja elhagyására – felesége elé állva tételesen felsorolta mindazokat a bűnöket, amelyeket a házasságuk ellen követett el. Ez nem csupán egyes félrelépéseinek említését jelentette: fény derült arra is, hogy van egy házasságon kívül született kislánya, és olyan gyermeke is, aki az ő tanácsára nem jöhetett a világra, ezért bűnösnek tartja magát az abortusz véghezvitelében. Annak reményében vallotta be mindezt feleségének, hogy Daniella elküldi majd őt e bűnök ismeretében.  

„Mindig nagyon szerettük egymást, régi, biztos alapokon nyugvó múltunkra támaszkodtunk. Nem akartam mást férjemül és mást a gyermekeim apjának. Mikor felcsillant a remény, hogy a családja számára a megfelelő választás, ebbe kapaszkodtam; hittem, hogy meg tud változni” – emlékszik vissza Daniella.

Annak ellenére, hogy az asszony érezte, ismét egy „férfitrükk” célpontja, továbbra is kitartott a közös élet mellett, amiben segítségére voltak a közeli családtagok és a barátok is.

Szent Ágoston szerint az istenbizonyítás egyik tétele az, hogy Isten maga a lelkiismeret. És bizony Isten egy nap megszólalt András lelkében is.

„A feleségemtől kapott sorozatos megbocsátás elkóborló, hűtlen férjként térdre ejtett…

A Sátán feje pozdorjává tört a sziklán a Krisztusból jövő megbocsátó szeretet hatására…

Elkezdtem sorozatgyónást végezni és visszajártam gyermekkorom templomaiba. A Thököly úti templomban azon kereszt előtt, amely a NEK-en egykoron – és most is – kint állt, volt egy Krisztus-élményem. Az Úr lélegzett, verejtékezett, biccentett a fejével, majd megszólított: „Eleget bajlódom veled, most már menj, és többet ne vétkezz!” Abban a pillanatban 180 fokos fordulat következett be az életemben.

Megtapasztaltam, hogyha van mély bűnbánat, akkor van megbocsátás is, és tiszta lapot nyithatsz”

– mondta el a világhírű idegsebész.

A mese folytatódott: a házaspár életébe visszatért a korábbi diákszerelem, emellett kapcsolatuk is egy magasabb szintre emelkedett, melynek gyümölcseként még két gyermekük született.

Csókay András 47 éves volt, amikor 2004-ben megszületett a házaspár legkisebb gyermeke, Marci. 2014-ben azonban tragikus hír járta be az országot: a kisfiú, 10 éves születésnapján egy epilepsziás roham következtében belefulladt a kerti medence 20 centiméteres vizébe. Az idegsebész már nem tudta megmenteni fia életét; apaként és orvosként egyaránt megsemmisült.

Mély gyásztól sújtva másfél éven át a szobájába visszavonulva imádkozott, spirituális könyveket olvasott. Daniella a rá jellemző belső erővel tartotta a lelket a családban: tanult, társasjátékozott a gyerekekkel, próbálta megélni a mindennapok örömeit.  A család óriási szeretettel viseltetett az elhunyt kisfiú iránt, ő pedig 1-2 éven belül angyalként beköltözött az életükbe; létezését nem volt szükséges bizonyítani.

„Tizenhat hónap múlva, húsvétkor tértem magamhoz, amikor megértettem, hogy mi is történik az utolsó vacsora termében” – emlékezett vissza Csókay András.

Az Istenszeretőknek még a saját gyermekük halála is javára válik.

Ha megértjük a test feltámadásának misztériumát – ami a kereszténységet az összes vallás közül kiemeli –, akkor a tragédiára is másképp tekintünk.

Felismered a friss és üde testben belépő Krisztust, aki már nem olyan, mint Nagypénteken. Olyan friss és üde testben fogunk feltámadni mi is.

Szeretett halottaink immár Jézusé: mindig vasárnap van… a jövőnk már megtörtént”

– fogalmazott Csókay András.

Marton Zsolt váci megyéspüspök Bíró László püspök utódjaként lett az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke 2020-ban, s azóta maga is elkötelezetten segíti a megyei családreferensek munkáját és az érintett családokat. A Csókay-házaspárral szemben helyet foglaló püspököt Zsuffa Tünde, az este háziasszonya – régi ismeretségükre való tekintettel – kendőzetlen őszinteséggel kérdezte a házasságban, párkapcsolatban fellépő problémás (élet)helyzetekről és ezekhez való kapcsolódásáról, támogató jelenlétéről.

„Adott egy nem ritka helyzet: két fél keresi fel a lelkipásztort, családreferenset. Az egyik a sírásba temetkező, összetört lelkű, sértett fél, a másik pedig, aki bűnt követett el, de nem is tudja, hogy miként indult el a lejtőn… Az utóbbi folyamatosan meg szeretné magyarázni önmagának és a környezetének, hogy miért is követte el a házasságtörést. Mit tesz a családreferens ebben a helyzetben?” – tette fel a kérdést Zsuffa Tünde.

„Természetesen meghallgatja mind a két felet.

A tapintat, értő figyelem kiemelten fontos, semmiképp nem ajánlatos a kinyilatkoztatás.

Magam lelkipásztorként tekintek a házasságra: együttérzek a felekkel, visszatükrözöm őket, imádkozom értük.  Nem szoktam okítani, hisz nincsenek bevált receptek. Azt gondolom, legyünk eszközök: Isten az, aki a megoldást nyújtja, még ha nem is rögtön” – fejtette ki Marton Zsolt, hozzátéve, sokan vannak, akik ifjúkori meggondolatlanságból a végső elköteleződés előtt már házaséletet élnek, mely kapcsolatokból nem várt gyümölcsök teremnek.  Marton Zsolt atya papi szolgálata során megmentett egy ifjú hittanost attól, hogy hasonló körülmények közt fogant gyermekét elvetesse. „A lány érezte, hogy a gyermek élni és fejlődni kíván őbenne, de tele volt félelemmel a jövőt illetően. Tanácsomra részt vett a Házas Hétvége egyik alkalmán, aminek hatására később életet adott a gyermeknek, aki ma már betöltötte 10. életévét, s akit lelki gyermekemnek tekintek” – osztotta meg a püspök.

A beszélgetés során az is szóba került, hogy gyakorló papokat, lelkigondozókat is gyötörhet kínzó lelkiismeretfordulás – magukat okolhatják például a mások életében bekövetkezett tragédiák miatt. A váci püspök is régóta cipel egy meglehetősen nehéz terhet: nem tudta megmenteni azt az öngyilkosságba menekülő orvostanhallgató lányt, aki komoly szerelmi bánata miatt fordult hozzá segítségért. A lány a találkozást követő harmadik napon a vonat elé ugrott, s az halálra gázolta. „Rengetegszer gondoltam rá és arra, hogy vajon miért nem tudtam kiölelni, kimenteni őt a sínek közül… E súlyos problémát – név említése nélkül – bevittem a lelkigondozói csoportba, ahol a tagok segítettek feldolgozni a traumát” – mondta Marton Zsolt.

Minden család életében bekövetkezhetnek nem várt tragédiák, és történhetnek életre szóló veszteségek. Ilyen például egy gyermek vagy testvér váratlan távozása. Marton Zsolt elmondta, egyszer egy általa jól ismert, kilencgyermekes család hívta meg őt vacsorára. Az érintett nap reggelén azonban kapott egy szomorú telefont: a legkisebb – 1 éves – gyermek váratlanul elhunyt. Ennek ellenére szeretettel várták a püspököt.

Velük voltam… csak hallgattam őket, együtt sírtam és imádkoztam a gyászoló családdal.

Nem a szó volt fontos, hanem az együttlét. Isten titka, hogy miért történnek ilyen dolgok” – tűnődött a főpásztor.  

A házasság ugyanígy: misztérium és kegyelem, mélység és magasság – mindez egyszerre.

A teljes kerekasztal-beszélgetés ITT megtekinthető.

Szerző: Szathmáry Melinda

Forrás: Bízd Rá Magad portál

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír