Nagypénteki szertartások egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A nagypénteki szertartást Krakomperger Zoltán plébános végezte a debreceni Szent Anna-székesegyházban március 30-án. A szertartás kezdetén a pap és az asszisztencia leborult az oltár előtt, majd az igeliturgiában a debreceni Szent László-kórus előadta a passiót, felidézve Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát.

Ezután következtek Krakomperger Zoltán plébános nagypénteki gondolatai, amelyben először is azt hangsúlyozta, hogy: „midnyájunkban fakadjon fel a hálás lelkület, amiért Jézus utolsó mondanivalója – Isten önfeltárulkozása a Názáreti Jézus Krisztusban – beteljesedett. Az ő kinyilatkoztatása elérte mértékének a teljességét. Ettől elválaszthatatlanul, az az ember, aki életét Isten nélkül akarta berendezni, elérte bűne mértékének a teljességét, mert nem csupán Isten irántunk való odaadása érkezett célba, hanem az Isten nélkül élni akaró emberiség terve is azáltal, hogy az Isten fiát megölte.”

Ezután a plébános az Olajfák hegyén, a szenvedéstörténet elején lejátszó jelenetre irányította a figyelmet, amelyben Jézus önként állt elfogói elé és kérdésével megelőzte őket: „Kit kerestek?”, majd az arra adott válaszra öntudatosan azt mondta: „Én vagyok”. Szent János evangélista tudatos szerkesztési törekvése ezzel a mondattal kifejezte, hogy ami az Ószövetségben megkezdődött a szabadító Isten bemutatkozásában, aki „Az, aki van”, Jézus Krisztus szenvedéstörténetében – amely egyben a szeretetet radikális története – befejeződött, elérte mértékének a teljességét. Ez az „Én vagyok” ugyanaz, ami az Ószövetségben Isten bemutatkozásának leírását szolgálja. Mert ki az, akit elvezettek az Olajfák hegyéről, aki önként vállalta a szenvedéseket bűneink engeszteléséért, és aki meghalt a kereszten? Maga az Isten, aki önmagát ajándékozza nekünk a Názáreti jézus emberségében, kinek utolsó szavaként elhangzott: „Beteljesedett.”

Krakomperger Zoltán XVI. Benedek pápát idézte, aki utánozhatatlan szépséggel a következőképpen fogalmaz: „Jézus kereszthalálában történik meg teljesen, azaz teljes mértékben a beteljesedett vonatkozásában Istennek az önmaga ellen fordulása, melyben önmagát ajándékozza oda, hogy az embert újra felemelje és megmentse. Ez a szeretet legszélsőségesebb formája.” Majd a plébános hozzátette, ezt a szélsőségességet nekünk, keresztényeknek igenelni kell. Mert Isten a szeretetének nem csupán valahány százalékát tárta fel nekünk, hanem maradéktalanul a teljességét. „Az Ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet” – utalt a plébános János evangélista tudósítására, amely az örök Ige földi életének kezdetén, és a végén szintén újra megszólaló motívum. Beteljesedett, mit Isten adhat az embernek, de az ember bűne is elérte mértékének teljességét. Éppen ezért soha új, minőségileg annál nagyobb bűn már nem jöhet létre, mint amely Jézust a keresztre jutatta.

„Hogyan válaszol a bűn mértékének teljességére, a teljes Szentháromság? Hogy újból elkezdi gyűjteni az egész emberiség családját önmagához. Jézus lélekben mindenre készen állt, ezért adhatta önmagát az utolsó vacsorán a kenyérben és a borban, nagypénteken pedig arról tanúskodik, hogy hogyan váltotta valóra ezt a visszavonás, fenntartás nélküli odaadást a bűnös ember iránt” – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános.

A szertartás az egyetemes könyörgésekkel folytatódott, majd a pap a virágvasárnapon letakart feszületről levette a leplet és kezdetét vette a kereszt előtti hódolat. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be.

* * * 

Egri Főegyházmegye

Ternyák Csaba egri érsek és az asszisztencia a vértanúk piros ruhájában vonult az oltár elé és a földre borulva imádkoztak, kifejezve az Isten szeretete iránti alázatot.

A szenvedéstörténet felidézése után a főpásztor szentbeszédében kiemelte: a szenvedés és a halál láttán minden jóérzésű ember megrendül, értetlenül áll mások gonoszsága láttán, akik szenvedést, halált kívánnak. Kik voltak a vádlók? – tette fel a kérdést a főpásztor. Elmondta: a négy evangélista nem ugyanazt a választ adja erre a kérdésre. Az elhangzott János evangélium úgy fogalmaz: a zsidók. De a kifejezés nem Izrael népére vonatkozik, nem rasszista, hiszen János, Jézus és a tanítványok is zsidók voltak. XVI. Benedek pápa egy könyvében elmondja: János evangélista esetében a templomi arisztokráciát jelenti ez a szó. Tehát nem a népet általában, hanem a főpapokat és a véneket teszi felelőssé. A szentlecke Jézust is főpapnak nevezi. Olyan főpap, aki a Jelenések Könyve szerint szeret bennünket és vérével megváltott. A szentlecke pedig utal arra, hogy Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jött el és nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be a szentélybe és örök megváltást szerzett.

Ez megtisztító, tiszta áldozat volt. Minden főpap olyasmit áldoz fel, ami nem az övé, újdonság, hogy Krisztus saját magát áldozza fel, pedig bűn nélkül való volt. Krisztus áldozatában maga az Isten áldozza fel magát. Más vallásokban az ember ajánl fel áldozatot. Krisztus keresztáldozatának vértelen megújítása a szentmisében az emberiség vallástörténetének legfontosabb eseménye: vége a véres, kegyetlen áldozatoknak. Ez korunk emberének azt mondja, az erőszaknak leáldozott! Régen az áldozat volt a vesztes, a gyilkos a győztes. Jézus ezt megváltoztatta: győztes lett, mert áldozat lett. A kereszténység segíti az elesettet, a nőket, a magzatokat, s ez az emberi kultúrába is beivódott. Amikor az emberiség az új pogányság felé fordul, a hatalmas, szuper ember kultusza jelenik meg, mely elítéli látszólag az erőszakot, de mégis szorgalmazza, generálja. Tekintsünk fel hitünk szerzőjére, akit megfeszítettek, keresztülszúrtak, aki értünk meghalt, és halálával megtörte a halál hatalmát! Olyan főpap ő, aki együtt tud érezni gyengeségeinkkel és képes azt erővé alakítani – tette hozzá az érsek.

A szentbeszédet a csendes egyéni, majd a közös egyetemes könyörgések követték. Ezután a keresztet a székesegyház bejáratától az oltár elé vitték, ahol a papság és a hívek kifejezték hódolatukat. A keresztet végül elhelyezték a szent sírban.

Az egri Fájdalmas Anya-plébánia szervezésében a keresztút tizennégy állomását több százan elmélkedték végig március 30-án, nagypénteken az egri várban. A résztvevők 20 órakor indultak a Fájdalmas Anya szervita templom bejáratától. A fáklyás keresztút záró elmélkedését Ternyák Csaba egri érsek tartotta.

* * *

Győri Egyházmegye

Jézus Krisztus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékezve Veres András megyéspüspök március 30-án nagypénteki szertartást vezetett a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

* * * 

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Hajdúdorogon az Attila téri görögkatolikus főszékesegyházban a hagyományoknak megfelelően sírbatételi vecsernyét végeztek Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével.

Nagypéntek délelőtt Királyi imaórákra várták a híveket, amelyen egykor hagyományos módon még az uralkodó is részt vett, ahogy a nevében is benne van. Délután kezdődött az alkonyati zsolozsma, vagyis a sírbatételi vecsernye. A szertartást Kocsis Fülöp érsek és a főegyházmegye papjai a templomban felállított sír körül végezték.

Az istentisztelet során három ószövetségi olvasmány hangzott el, és egy részlet Pál apostol leveleiből az ember üdvösségéről Krisztus szenvedése által. „Általa vagytok pedig ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levele 1,18-31)

Krisztus passióját Szent Máté evangéliumából idézték fel, Lukács Imre atya, a főegyházmegye érseki hivatalának irodavezetője prédikált a híveknek. „Hogy nem látták Krisztus elítélői a nyilvánvalót?” – kezdte. Az emberi gonoszság olyan mély, hogy nem pusztán egy fantasztikus embert, egy jótevőt, de magát az Istent állították ítélőszék elé elvetemültségükben. „Azt az Istent, aki a pusztában vizet fakasztott, aki az éhező népnek mannát adott (…) azt vágták pofon, aki a saját képére teremtette az embert”. Az egyház ezen a napon – folytatta Imre atya gondolatait – nem pusztán egy megemlékezésre, Jézus Krisztus sírjának megkoszorúzására hív minket, hanem arra, hogy váljunk valódi részévé a szent három nap eseményeinek, titkának.

A sírbatételi vecsernye után a szokásos körmenet indult el az Attila téri főszékesegyház körül, melynek végén érsek atyától és Seszták István főhelynöktől áldást kaptak a hívek, akik aztán csókkal illették a keresztet. A szertartás a plascsenyicát (sírlepel) elhelyezésével zárult, ami előtt térdre borulva imádkoztak a résztvevők. 

* * * 

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Március 30-án, nagypénteken keresztutat és nagypénteki szertartásokat végzett Bábel Balázs érsek a kalocsai főszékesegyházban. A keresztúti imákat a 100 éve született Kerekes Károly O. Cist. apát elmélkedéseiből merítette. A főpásztor az ima elején emlékeztetett rá, hogy a vészterhes időkben Kerekes atya több évig az egyházmegyében, sőt Kalocsán teljesített lelkipásztori szolgálatot.

Az esti szertartások kezdetén a hagyományoknak megfelelően a teljes asszisztencia leborult, majd az ige liturgiájában elmélkedték át a szenvedés eseményeit. A passiót a főszékesegyházi kórus énekelte Leányfalusi Vilmos és Zsebics Ilona vezetésével. A szertartás második részében a kereszthódolat következett. Minden jelenlévő kifejezte hitét és tiszteletét a kereszt előtt. A szentáldozás és a záró könyörgés, és áldó könyörgés zárta az esti szertartásokat, mely után mindenkinek lehetősége volt imádságos csendben az Úr sírjához járulni a szeretet hódolatának kifejezésére.

* * *

Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypénteken Szocska A. Ábel apostoli kormányzó végezte a sírbatételi vecsernyét a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban.

A templomot virágokkal ékesítették; még üresen álló sírboltozata körül vecsernyét végeztek. A sírbatételi vecsernye valójában egy temetési szertartás. Az evangéliumi szakasz Krisztus utolsó óráiról beszél: ahogyan Pilátus kezeit mosta, ahogyan Jézus halálát és megfeszíttetését követelték, ahogyan cipelte a keresztet, ahogy köntösére sorsot vetettek, ahogy felszegezték a keresztre, ahogy „kiadá lelkét”. Ahogyan Arimateai József a szent testet levette és egy új sírba helyezte, a szertartás részeként meg is elevenedett: Szocska Ábel apostoli kormányzó hátára borította a Krisztus testét ábrázoló epitáfiont, síri leplet, és körmenetre indult a hívekkel.

„Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és illatos szerekkel ellátva új sírba helyezé” – énekelték a körmenet alatt a tropárt; monoton ismétlése közben elmélyül a kimondott szó: mi magunk vagyunk a Krisztus testét cipelő Józsefek. Visszaérve, a templomajtónál a szent test a magasba emelkedett, négy élő oszlop (egyikük a testet a körmenet során a vállán hordozó kormányzó atya) tetejére, s a hívek csak úgy juthattak be a templom-sírboltba, ha átbújtak a fölébük tartott Krisztus teste alatt – „Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam” (Jn14, 6).

Krisztus szent testét a hófehér virágok közé helyezték. A hívek és a papok térdre ereszkedtek, „mély alázattal leborultak, és áhítattal könyörögtek: fogadd kegyesen a mi imádságainkat, böjtöléseinket, könnyeinket, sóhajtásainkat, térdhajtásainkat, miket szívünk töredelmességével, s lelkünk alázatosságával bűneink bocsánatára néked felajánlunk. Fogadd kegyesen a mi gyónásainkat és bűnbánatainkat, miként elfogadtad a vámszedő alázatos fohászkodását, és bocsátsd meg nekünk minden szándékosan és akaratlanul elkövetett vétkeinket.”

A sír előtt Ábel atya Aranyszájú Szent János szenvedésről írt gondolatait idézte, aki szerint a fájdalom, szenvedés és a bánat hívatlan vendég az életünkben, s nincs olyan ember, aki ezeket ne ízlelte volna meg. „Krisztus azért szenvedett, hogy mi is vigasztalást nyerjünk általa. Az emberiség bűnei miatt szenvedett, a te bűneid miatt szenvedett. Azért, hogy megóvjon bennünket egy nagyobb rossztól, a kárhozattól, s azért, hogy példát adjon nekünk. Hinnünk kell, ha együtt szenvedünk Krisztussal, akkor együtt is fogunk feltámadni vele. Minket, akik szenvedünk, az Atya nem hagy magára, hanem vígasztal. S cserébe hűséget vár. Krisztus azt várja el, hogy sikertelenségeink közepette is számoljunk vele” – fogalmazott az apostoli kormányzó.

A sírba tett testet csókkal illették a hívek, hogy „odahelyezzék és otthagyják fájdalmaikat, bánatukat, szenvedéseiket, hogy Krisztussal együtt megdicsőüljenek ezek a szenvedések, a fájdalmak és a bánat.” A templomban virrasztást és éjszakai imádkozást tartottak.

* * *

Pécsi Egyházmegye

Nagypénteken Pécs kálváriadombján vezetett keresztúti áhítatot Udvardy György megyéspüspök. „A legnagyobb gyötrelmet vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd. Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért! Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem őket!” – kérte bevezető imádságában Thomas Merton szavaival a megyéspüspök.

A keresztúton, amelyen XVI. Benedek elmélkedését olvasták fel, idén is több százan vettek részt, köztük számos kisgyermekes család is.

***

Székesfehérvári Egyházmegye

A székesegyházat nem világították fények, az oltár, mely Jézust jelképezi, díszek nélkül, lecsupaszítottan, terítő, gyertyák és kereszt nélkül áll. A néma bevonulást követően Spányi Antal püspök földre borult az oltár előtt, a papok, papnövendékek, az asszisztencia és a hívek némán letérdeltek.

Az esti szertartás első része, az igeliturgia egyszerűségben zajlott: fölolvasták az olvasmányokat, majd elénekelték a passiót. Ezt követte a főpásztor rövid homíliája.

A passiót hallgatva lélekben ott voltunk a tömegben, végigkísérhettük Jézust a Golgotán, láttuk szenvedni és kínhalált halni. Azonban meg kell érteni – hangsúlyozta Spányi Antal –, hogy Jézus életét nem vette el senki. Maga adta oda, mint áldozati bárány, aki magára veszi és megsemmisíti bűneinket. Méltók nem vagyunk, mégis életét adta értünk, hogy élhessünk. Tanítása az Életre vezet. Fontos tudnunk, hogy Krisztus áldozata óta senki sincs, aki magára maradna, bármi is vár rá. Ismerjük a régiek bátor hitvallását és napjaink keresztényüldözéseinek áldozatait, akik a halállal bátran néznek szembe, mert tudják, hogy Krisztussal egyesülnek. Földi életünk végén, bárhol is legyünk, bármilyen körülmények között, nem vagyunk egyedül. Közel van hozzánk Isten. Legyünk mi is közel hozzá.

Az esti szertartás második részében az egyetemes könyörgések következett, melyet ezen az estén a papság végzett: hosszasan és mindenkiért imádkozott az Egyház. Az esti szertartás harmadik, egyben záró része, a kereszthódolat során a hívek térdhajtással haladtak el a feszület előtt. Közben a Szent István-kápolnából előrehozták az Oltáriszentséget, ahová az áldoztatás után visszatért. Nagyszombaton itt látogathatják a hívek a Szent Sírt.

A szertartás könyörgéssel ért véget, elbocsátás nem történt, hiszen nem mutattak be szentmisét - a főpásztor az asszisztenciával együtt távozott.

* * * 

Váci Egyházmegye

A nagypénteki liturgia a váci székesegyházban a hagyományokat követve csendes bevonulással kezdődött, majd a főpásztor a diakónusokkal leborult az oltár előtt, amelyet nagycsütörtökön minden díszétől megfosztottak. Az oltár most maga a Golgota: lélekben mi is odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszten.

Az igeliturgia középpontjában a székesegyházi Szent Cecília kórus által énekelt János-evangélium szerinti szenvedéstörténet állt, amely drámai módon idézte fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetét.

Beer Miklós homíliájában a megváltó halálról beszélt, arról, hogy Jézus Krisztus személyében a minket szerető Isten halt meg a kereszten: „Hittel valljuk, hogy értünk halt meg, hogy nekünk reménységünk legyen, hogy legyen folytatása az életünknek a halálunk után az örökkévalóságban. Feláldozta magát, hogy megszabadítson minket a bűn rabságából”– mondta.

Jézus halálával adta meg mindnyájunknak a feltámadás reménységét. Ezt a hitet akarjuk ünnepelni a húsvétban, ezt a reménységet akarjuk képviselni a világban és ezzel a reménységgel akarunk békét adni a világnak – hangsúlyozta a főpásztor.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgést imádkozták a hívek, majd hódolattal hajtottak térdet a kereszt előtt, amelyben a Golgota keresztjén függő Megváltót imádjuk, aki értünk szenvedett.

Nagypénteken az Oltáriszentséget az oldalkápolnából hozzák a főoltárhoz és az Úr imáját követően járulhattak szentáldozáshoz a hívek. A szertartás csendes kivonulással és a szent sír megnyitásával ért véget.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye; Győri Egyházmegye/Németh Péter; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye/Polyákné Tóth Nóra; Pécsi Egyházmegye/Loósz Róbert; Székesfehérvári Egyházmegye; Váci Egyházmegye

Magyar Kurír