Ne krízisről beszéljünk, hanem a szeretet öröméről! – Családkongresszus Máriabesnyőn

Hazai – 2016. november 11., péntek | 12:22

November 10. és 12. között rendezik a 23. családkongresszust a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban. A résztvevők Bíró László családreferens püspök vezetésével azt vizsgálják, milyen helyzetben vannak a magyar családok és milyen erőforrásokra támaszkodhatnak.

A családpasztorációval foglalkozó papok, világiak, házaspárok részvételével rendezett hagyományos találkozó első napját a diagnózis felállítására szánták. Az ország minden egyházmegyéjéből érkezőket Bíró László mint szervező püspök és Stella Leontin, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház igazgatója, a máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilika frissen kinevezett plébánosa köszöntötték.

„Magasztalja lelkem az Urat” – a Magnificatból választott mottót az idei évre a kongresszust szervező Magyar Katolikus Családegyesület. „A jelmondat hálaadásra, örömre hív. Ne sírjunk, amikor a házasságról, családról beszélünk, ne krízisről beszéljünk, hanem a szeretet öröméről” – fogalmazott Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke az egybegyűlteket köszöntve.

Majd felidézte: egy hozzá intézett újságírói kérdés kapcsán, mely a Szentatya két megjegyzése közötti ellentmondást feltételezte, a pápa arról a nehézségről beszélt, hogyan egyeztessük össze a hitünkből és a katolikus tanításból származó elvárást a keresztény irgalomból következő magatartással. A válás beszennyezi Isten képét – idézte az újságíró Ferenc pápát, aki ugyanakkor az elváltak befogadására kéri a keresztény közösségeket. „Az ellentmondás azonban az Amoris laetitia ismeretében csak látszólagos” – mondta Bíró László, utalva arra, hogy valóban vannak konfliktusok, és a probléma abból fakad, hogy ezeket rosszul kezeljük.

Ha egy házasság elfárad, csinálunk egy másikat, egy harmadikat... – folytatta a püspök. – Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, férfinak és nőnek. Ők ketten válnak eggyé a házasság szentségében, ezért szennyezi be kettejük válása az istenképmás voltukat.

A családkongresszus résztvevőit a máriabesnyői kegyhely plébánosa, Stella Leontin is köszöntötte. Máriát állította példaképül a családok elé: az édesanyát, aki a szívével is lát, s így számára a kétszer kettő nem kell hogy mindig négy legyen. Őt a fáradhatatlan szolgálat, hűség és hálatelt bizalom jellemzi. „Nem tudja a jövőt, de tudja, kitől jön, és ez számára elég.” És mellette az édesapa, aki számára „kétszer kettő mindig négy”, aki az értelem képviselője, de éppen ezért a jövőbe tekintő bizonyságot adja meg a családnak.

A család és társadalom viszonyát tárgyaló blokkban Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója Az új családformák hatása a jövő generációra címmel a közelmúltban végzett kutatások statisztikai adatai alapján adott látletetet a jelen helyzetről, a jövőre vonatkozó következtetéseket megfogalmazva. A szociológus szemével láttatta a párkapcsolatok, gyerekvállalás, válás, apaság, öregedés kérdéseit. Vizsgálta a párkapcsolatok helyzetét 1990 és 2011 között, és megmutatta, milyen változások következtek be ezek különböző formáiban ez alatt a húsz év alatt. A középpontba a házasság kérdését állította, s arra kereste választ, milyen a várható termékenység helyzete, és milyen a gyerekek jövőkilátása a különböző típusú párkapcsolatokban. A kutató szerint a gyerekek számára az a legfontosabb, hogy tartós és monogám párkapcsolatú szülőpárral éljenek.

Spéder Zsolt megállapította, harmadával csökkent a házasságban élők aránya. „Míg húsz évvel ezelőtt a párkapcsolatok háromötöde folytatódott házassággal, addig most mindössze 10 százalék ez az arány; ugyanakkor ma sokkal inkább értékválasztás a házasság, míg korábban a társadalmi konvenció diktálta.” A kutató rákérdezett, mi az oka annak, hogy bár a fiatalok legfontosabb vágyai között szerepel, hogy boldog párkapcsolatban éljék le életüket, a házasság népszerűségvesztése mégsem áll meg, nemcsak hazánkban, a többi európai országban sem. Számokban is bemutatta a három kapcsolati modell megjelenését: házasságban él a férfiak 39, a nők 33 százaléka, élettársi kapcsolatban a férfiak 19, a nők 18 százaléka, egyedül él a férfiak 27 és a nők 35 százaléka. Legújabban egy negyedik típus is megjelent, ez a „látogató párkapcsolat”, együtt is vagyunk, de a felek nem gondolják tartós állapotnak, itt az arány: a férfiak 13, a nők 12 százaléka.

A termékenység kérdését tekintve az 1989 és 2013 köztti intervallum adatait mutatta be a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója. A magyar termékenység jelenleg a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. A tervezett gyermekek jelentős része nem születik meg; a házasságra lépők számának csökkenését a gyerekvállalás csökkenése is követi. Az elmúlt években folytatódott az a tendencia, hogy a szülők egyre később vállalnak gyermeket. 2011-ben a gyermeket vállaló nők átlagos életkora elérte a 30 évet, ezt többek között a tanulás, a munkavállalás tényezőivel és egyéb bizonytalansági tényezőkkel lehet indokolni. A gyerekvállalási életkor kitolódása önmagában nem magyarázza, miért nem születnek meg a tervezett gyerekek, az már sokkal inkább, hogy mennyire megnőtt az egyedül élő nők száma. Kulcstényező a gyermekvállalásban, hogy létre tud-e jönni a párkapcsolat, ezt azonban a kutató szerint kormányzati intézkedéssel befolyásolni nem lehet.

A helyzetet nehezítő tényezők között említette Spéder Zsolt az apák helyzetét: ma kettős elvárással kell a férfiaknak szembenézniük – meg kell felelniük családfenntartóként, és elvárás tőlük a családcentrikus magatartás is. De a szerepek nem tisztázottak, a párkapcsolatban folyamatos egyeztetésre lenne szükség, hogyan oldhatók meg az ebből fakadó mindennapi problémák, mert a tradicionális minta ma már nem ad választ.

A kutató figyelmet szentelt a válás kérdésének is. Néhány fontos változásra hívta fel a figyelmet: jelentősen nő a húsz év házasság után bekövetkező válások száma; kevesebb az olyan válás, amely kisgyereket érint. A kutató rámutatott, a szociológia igazolni tudja, milyen előnyt jelent a gyerek számára, ha ép párkapcsolatban élő szülők nevelik. Elmondta, a leginkább veszélyeztetett gyerekek az egyszülős, új párkapcsolatban születő, úgynevezett „mozaikgyerekek”, akikről viszont a szociológia keveset tud.

Spéder Zsolt röviden szólt még a társadalom öregedésének problémájáról, megállapította, az idősek aránya a társadalmon belül folyamatosan nő. A kormányzat a család feladatának tekinti ellátásukat, keveset tesz azért, hogy az idős emberek benn tudjanak maradni a társadalomban. 

A húsz év vizsgálata is azt támasztja alá, hogy erőteljes tendenciák, változások közepette élünk. A felnőtt népesség körében a nőtlenek, hajadonok aránya 20 százalékról 32 százalékra nőtt, 61 százalékról 44 százalékra csökken a házasok aránya, az özvegyek aránya nem változott, az elváltak aránya 7 százalékról 11 százalékra növekedett. A demográfus feladata, hogy megértse, mi áll ezek mögött a tendenciák mögött. Miért vagyunk mi, emberek felelősek? Van felelősségünk, de látnunk kell a korlátainkat is. Nagy változások közepette az egyes ember vajmi keveset tehet – véli Spéder Zsolt, aki azért egy-egy kicsiny lehetőséget is megmutatott.

Farkas Péter szociológus, Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár tanácsadója Korunk antropológiai és kulturális változásainak hatása társadalmunkra címmel tartott előadást. Spéder Zsolthoz hasonlóan az elmúlt két évtized társadalmi valóságát elemezte. Leírta Európa értékválságának főbb jelenségeit, és megmutatta ezek következményeit a házasságra és a családra. Kitért az ifjúság helyzetére, valamint arra a problémára is, hogy a gyermekszerető magyar társadalomban nem születnek meg a tervezett gyerekek, a házasságbarát beállítottság nem vezet több házassághoz.

Ezzel a helyzettel szemben a szociológus bemutatta az egyház és család viszonyát. Felhívta a résztvevők figyelmét az egyház fontos megnyilatkozásaira – kezdve a II. vatikáni zsinattól, II. János Pál pápa írásain át Ferenc pápáig –, és hangsúlyozta, míg a társadalomban a család mint alapsejt elveszítette jelentését, addig az egyházban megnőtt a jelentősége.

A szociológus beszámolt annak a kerekasztalnak a munkájáról is, mely a családi életre nevelés programját hivatott kidolgozni ökumenikus részvétellel. A programot 2017 szeptemberében építik be a tanárképzés általános, kötelező tárgyai közé. Farkas Péter elmondta azt is, hogy az Oktatási Hivatal pedagógiai oktató központjainak szervezésében májusig ezer pedagógus számára nyújtanak képzést a családi életre nevelés témakörében. Harmadik kezdeményezésként pedig most dolgozzák ki a szülőknek szóló képzési anyagot ugyanebben a témában. 

* * *

Bíró László püspök kérdésünkre válaszolva elmondta, az idei konferencia középpontjában az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás áll, melynek ismertetéséhez a család és társadalom viszonyát elemző előadásokon közeledtek Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója és Farkas Péter szociológus előadásai segítségével. A pápai megnyilatkozásról pasztorális szempontból Tomka Ferenc beszél a családkongresszus résztvevőinek.

A családreferens püspök hangsúlyozta: az Amoris laetitia ismerete nagyon fontos mindenki számára. „Nem szabad csak a nyolcadik fejezetet kiragadni, az egészet egyben kell megismerni: a bűn, a törés, az irgalom, megváltás és megbocsátás együttesében kell néznünk a dokumentumban tárgyalt kérdéseket. Barátságos, szerethető képet szeretnénk adni a pápai írásról, és megmutatni, hogyan adjuk tovább” – fogalmazott Bíró László.

Az Amoris laetitia állt a családpasztorációs papi találkozó középpontjában is – emlékeztetett Bíró László. – Azért ennyire fontos, mert sokkal többről szól, mint ami a közbeszédben szóba kerül. Ferenc pápa pasztorális megtérésre, megújulásra szólít fel. A Szentatya látja az eszményt és látja a realitást, mindkettőt szeretné figyelembe venni. Ahogy ő fogalmazott, ez kötéltánc. Nem akar lazítani, és nem akar túl szigorú sem lenni. Szeretettel fordul a családokhoz, úgy, hogy az egyház tanításához sem nyúl hozzá.

A püspök kifejtette, hogy az Amoris laetitia nem új tanítás, hanem az idők jeleire figyelve bátorítja az embereket. „Jól akkor értjük, ha egységben vagyunk Krisztussal és az egyházzal. A dokumentumot abban a kontextusban kell értelmezni, melyben íródott, ez pedig az egyház megnyilatkozásainak folyamata a házasságról történelme folyamán.”

A családreferens püspök szerint az Amoris laetitia megmutatja, hogyan kell kezelni a sérült kapcsolatokat, az ezekben sebeket kapott embereket. „Bár van emberi gyengeség és van bűn, de az utolsó válasz mindig az irgalomé” – mutatott rá a pápai megnyilatkozás lényegére Bíró László, és négy szempont alapján írta le az apostoli buzdítás által kijelölt cselekvési tervet: befogadni és kísérni a sérült kapcsolatokat, minden egyes esetet megkülönböztetni, integrálni és újrakezdeni. Ezek segítenek abban, hogy az irgalmasság éve lezárása után is megmaradjunk az irgalmasság pasztorációjának gyakorlásában. 

A püspök elmondta, szeretnék, ha az elhangzottak cselekvési program felé segítenék a különböző egyházmegyékből érkezett családreferenseket. Ebben hangsúlyt kap a házasságra, a házasság szentségére való felkészítés. „Megújult jegyesoktatásra lenne szükség, lassan tudunk lépést váltani. Már a párkapcsolatban meg kellene szólítani a párokat, és a felkészítés célja az egyház életébe való bevezetés is kell, hogy legyen. Így jelentsen tanúságtételt, mutassa be a közösséget, és törekedjen a liturgia megszerettetésére.”

Bíró László szerint az is fontos feladat, hogy figyeljünk a kísérés különböző fórumaira, vegyük észre, milyen sok lehetőség van szólni a házaspárokhoz úgy mint szülőkhöz, például a baba-mama vagy az ovis hittan útján. „Így segíthetünk, hogy ne fáradjanak el az úton. Óriási gazdagságot tudunk megmutatni. Hadd jussanak közel az emberek az eszközökhöz, amelyekkel az egyház rendelkezik!”

A kongresszus résztvevőinek az Egri Érseki Fiúkórus adott műsort.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria