Nem fogság, küldetés – Özvegyeknek rendezett találkozót a Házas Hétvége mozgalom Máriagyűdön

Másfél évtizede kezdtek a Házas Hétvége közösséghez tartozó házaspárok abba az életkorba jutni, amikor a korábban csak elképzelt szomorú esemény, hogy az egyik fél egyedül marad, valósággá is vált.

Ezzel az állapottal hirtelen fellép egy gyilkos magányérzés, és az egyedülmaradó érzi Isten teremtéskori kijelentésének igazságát: „nem jó az embernek egyedül lenni”. Hiányzik a házastárs, akinek távozásával az itt maradott fél számára minden megváltozik. Kívülrekedtnek érzi magát az addig kettőjük számára meleg otthont adó közösségből, a világból, mindenünnen. Fal nő köréje, amit egyedül nem tud átlépni.

Két évvel ezelőtt ébredt fel a gondolat, hogy ezt az életállapotot egy speciális programmal segítse a közösség. A tavalyi első alkalmat Bíró László családreferens püspök és Horváth Pál Achilles OFM vezette, két női és két férfi özvegy és egy házaspár közreműködésével.

Idén Máriagyűdön Kiss Didák ferences testvér és Kutas Attila paksi plébános voltak a lelki vezetők, Bíró László püspök pedig hangüzenetet küldött a találkozó résztvevőinek:

Kedves Házas Hétvégések!

Sajátos ez a Házas Hétvége, amikor özvegyek jönnek össze egy hétvégére. Tavaly még én is együtt lehettem hasonló jellegű csapattal Kismaroson. Nagyon mély nyomot hagyott bennem az a hétvége.

Mi az ilyen hétvége lényege? Éppen ma, amikor ezt a levelet írom, az evangélium a leprások történetét mutatja be. A tíz leprás, akik közül egy szamaritánus volt, a társadalom kivetettjének érezhette magát. Sokszor az özvegy is így van. Meghalt a házastárs, és valahogy, valamiképpen mindenünnen kikerültünk. Nem járunk a házas havi találkozóra, mert ott már idegenül érezzük magunkat. A házaspárok szívesen látnának, de olyankor még jobban fájna a házastárs hiánya. Magunkban nem tudunk összejönni.

Nagyon sokan vannak a volt házas hétvégések közül olyanok, akik megözvegyültek.

Az özvegyek hétvégéje szeretne segíteni abban, hogy tudatosítsuk magunkban, nem vagyunk kiközösítettek a társadalomban, nem vagyunk másodrendű állampolgárok az Egyházban és a Házas Hétvégében sem.

Szeretnénk felidézni ezen a hétvégén, mennyi értékes kapcsolattal kötődhetünk ma is a Házas Hétvégéhez, az Egyházhoz és a társadalomhoz. Nem szabad, hogy ez az új állapot, amibe kerültünk, szomorúvá tegyen bennünket, magányossá tegyen bennünket, hogy kívülről szemléljük az életet.

Akik tavaly alapító tagok voltak ugyanezen a hétvégén, azok mosollyal mentek haza. Bízom abban, hogy ez a máriagyűdi hétvége is megadja az erőt a további úthoz.

Betegségemben sokszor idézem Placid atya bölcsességét: „Szibéria addig volt számomra fogság, amíg rá nem jöttem, hogy küldetés.” Kívánom, hogy ebben az új állapotban, amibe ki-ki került, mindegyikünk megérezze belülről megvilágosodva, hogy az özvegység nem fogság, hanem küldetés. Tudjuk Isten segítségével hordozni, iránta való bizalommal, az embertársakra rámosolyogva nem könnyű állapotunkat.

Sok kegyelmet, mind a vezető teamnek, mind pedig a résztvevőknek ehhez a hétvégéhez!

Imádsággal és testvéri köszöntéssel:

Bíró László

*

Felolvasták a közösség nemzeti felelőseinek írásban küldött köszöntését, buzdítását is.

Az özvegyek a két nap során feladatul kapták, hogy önmagukba pillantva tudatosítsák, milyen képet mutatnak magukról, mennyiben fogadják el vagy nem fogadják el új helyzetüket. Figyelmüket sokrétű kapcsolataikra irányították, amely mint háló továbbra is körülveszi őket és amely által az alapvető hiány ellenére valójában ők sincsenek egyedül. Felismerések születtek, hogy élethelyzetüket ne kilátástalan, fenyegető sivatagnak lássák, hanem merjenek hinni abban, hogy az „ez van” helyzet – ha sivatag is – rejt magában oázist, amit meg lehet találni, de amiért tenni is kell.

Az önmagammal való kibékülésen és azon a döntésen keresztül vezet az út, hogy elfogadom-e a helyzetemet. Fontos, hogy pozitívan viszonyuljak másokhoz, hogy megtapasztaljam mások szeretetét, megbecsülését, valamint, hogy kapcsolatban legyek életem Forrásával, aki szeret, aki, ha szükséges, segít felállni, újra elindulni, aki mindig támogat, bármi is történjék velem.

Így lehetővé válik, hogy higgyek és továbbra is éljek a közösségben, ahol elfogadva, hordozva érzem és kihívás elé állíthatom magamat, ahol én is tehetek, ahol élet vesz körül.

A résztvevők ajándékként élték meg a tanításokat, tanúságtételeket, a sorstársakkal való együttlétüket, a velük való kiscsoportos és egyéni beszélgetéseket, a megosztások szomorú és vidám perceit, a kegytemplomban a szentmiséket, Isten végtelenül nagy szeretetét. Feltöltődve, tervekkel és megújult reménnyel indultak vasárnap délután haza.

A két hétvégén 46 özvegy vett részt. A Házas Hétvége mozgalom Isten segítsével továbbra is segíteni kívánja az egyedül maradottakat.

Szöveg: Lábady Évi, Házas Hétvége mozgalom

Fotó: Házas Hétvége mozgalom

Magyar Kurír