Pápai Lajos a napi evangéliumhoz kapcsolódva a tanúságtételről elmélkedett.
A keresztény tanúságtétel gyakran az élet odaadását jelentette, a mártír szónak, ami csak tanút jelent, ma már a vértanú értelmét érezzük.
Az egyedi keresztény élet, nézzük bárhogyan, élet a kereszt és a feltámadás között.
A bárányok küldése a farkasok közé: ez az Egyház szituációja. Jézus halála nem alkalmi eset volt, a Krisztus mellett való döntés mindig létrehozza az ellentétét is, a világ gyűlöletét. Semmiféle békés egymás mellett élés eszméje nem teszi meghaladottá a keresztet. A tanúságtétel és az Egyház missziójának teljesítése is összetartozik, és ezt mutatja Apor püspök úr vértanúsága. A megszentelődés a magyar Egyház jövőbeli missziójának a beteljesedését mozdította elő.
A mai evangéliumban (Jn 1,35–42) pontosan erről hallottunk: tanúskodik Keresztelő János, rámutat Jézusra, s a két tanítvány követte Jézust. Tanúskodik András, megvallja a Messiást, elviszi Jézushoz testvérét, akit Jézus tesz meg Péterré, azaz kősziklává (vö. Mt 16,18). 2000 év óta hatalmas tömeg tett tanúságot Jézusról, így terjedt az Egyház. Ma is ez az egyetlen út.
A nagyobb rendek felvétele előtt a fiatal Apor Vilmos ezt írta a naplójába:
Életem legfontosabb elhatározása előtt állok, és arra készülök. A három magasabb rend, amelyet most felveszek, mintegy azok a szögek, amelyek Krisztus keresztjére erősítenek egész életemre. Óh, édes és szívlelendő szolgaság, amely által az ember igazzá, szabaddá és szentté lesz!”
Világosan látta, hogy a keresztény, még inkább a pap, kell, hogy tanú legyen, kell, hogy szenvedjen az igazságért. Mivel ma több vértanú van évente, mint az első három évszázadban együttvéve, nem kell félnünk, él az Egyház! Nekünk csak Krisztusra kell tekintenünk, aki nekünk is azt mondja, mint Péternek: „Te kövess engem!” (Jn 21,22) – zárta bátorító szavakkal prédikációját Pápai Lajos püspök.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Kálmán Imre
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria