Nemcsak testi, hanem lelki táplálékot is kaptak a rászorulók a debreceni székesegyház udvarán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Taskó Rodrigó, Kálucz Csaba és Bottlik József vezetésével a baráti társaság a debreceni Szent Anna-székesegyház udvarára várta a hajléktalanokat, a nehéz helyzetben élőket.

Az egyházmegyei sajtó munkatársának Taskó Rodrigó elmondta, baráti társaságuk rendszeresen összejön, és sokat tanakodnak arról, hogyan tudnának segíteni a nehéz sorsú emberek életén. Az ételosztást — amit már második alkalommal szerveztek — plakátokon, Facebook-oldalakon hirdették, megkeresték a hajléktalan-ellátásban dolgozó szervezeteket: a ReFoMix Kft-t, a Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász debreceni csoportját, a Baptista Szeretetszolgálat karitatív csoportját.

A szervezés idején sokan megkeresték és felajánlották segítségüket. Rodrigó mindenkit arra kért, keressék meg a környezetükben élő nehéz sorsú embereket és azokat, akik mozgásukban korlátozva vannak, és vigyék el nekik az ételt. Az a tapasztalat, hogy sokan szégyellik magukat, nem merik felvállalni rászorultságukat. A fiatalember mindenkit arra bátorított, vállalják fel helyzetüket, hiszen mindannyian ugyanolyan Istent kereső emberek vagyunk, feladatunk a rászoruló embertársaink szolgálata, de a hajléktalansors is bárkit utolérhet.

Az ételosztáson Markovics Balázs káplán és Krakomperger Zoltán plébános is részt vett. Zoltán atya köszöntötte a jelenlévőket, és a gulyásleveshez lelki útravalót is adott, kifejtette, korgó gyomorral nehéz ünnepelni, de nemcsak a testnek, a léleknek is szüksége van táplálékra, amit ha megvonnak az embertől, előbb-utóbb az életét minősíti.

Sziklai Dávid — a székesegyházban tanulmányi idejét töltő diakónus — is szólt pár jó szót a jelenlévőkhöz. Az áldott állapotban lévő Szűzanya útjáról beszélt, aki gyermekét váró rokonát, Erzsébetet látogatta meg, hogy segítsen neki. Mária nem törődött azzal, hogy a hegyek között, nehéz utat kell megtennie. A diakónus hangsúlyozta, a mi életünkben is lehetnek hegyek a segítés folyamatában: nem találjuk meg azt, akiket támogathatnánk, félünk segítséget nyújtani, megszólítani a másik embert. A Boldogságos Szűz Mária példát mutat abban, hogy leküzdhessük a félelmeinket. Ő elsősorban a rokonaihoz, a közeli ismerőseihez lépett oda, és nem egyedül ment, a méhében magával vitte az Úr Jézust. Sziklai Dávid kifejtette, az a jó és helyes segítség, ha magunkkal visszük az Úr Jézust.

Majd arról az ikonról beszélt, amelynek ábrázolásában a Szűzanyát láthatjuk, méhében Jézus egy trónon ül, Erzsébet méhében pedig Keresztelő János térdre borulva és felujjongva fogadja az Úr Jézust. Amikor másokon segítünk, a szívünk mélyén jelen kell hogy legyen ugyanezen hódolat. Ne csak magunkat, hanem Krisztust is vigyük, és hódolattal fogadjuk azt, aki a gondviselés eszközeként Krisztust hozza számunkra. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, amely benne van az előkészületekben, Mária látogatásában, a betlehemi jászol egyszerűségében. Nem a pompás ajándékok számítanak, hanem az az érdem, amit majd magunkkal viszünk a mennyországba, vagyis a szeretet. Isten a megtestesült Szeretet, Őt hirdetik azok az emberek is, akik elkészítették az ételt a rászorulóknak.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír