Ökumenikus imádság járvány idején a Szent István-bazilikában

„Imádkozzunk a betegek gyógyulásáért, mindazokért, akik nap mint nap tesznek azért, hogy az egész társadalom megküzdhessen a járvánnyal, és emlékezzünk meg a járványban elhunytakról” – köszöntötte Mohos Gábor püspök, a Szent István-bazilika plébánosa az egybegyűlteket.

Az ökumenikus istentiszteleten a három történelmi egyház képviselője szentírási szövegekhez fűzte gondolatait, igehirdetésükben buzdítást, bátorítást fejeztek ki.

A zene közvetítésével is imádkozhattunk, kérve Isten kegyelmét a békéért, gyógyulásért. Szabad improvizációkat adott elő szaxofonon Pozsár Eszter. Olyan zeneműveket választott, melyek szövege könyörgés Istenhez: Kodály Zoltán Balassi Bálint Szép könyörgés című versére írt zeneművére, Mendelssohn Verleih uns Frieden (Adj nekünk békét), Luther énekszövegét feldolgozó zeneművére, valamint Bach Agnus Dei zeneművére írt dallamokat hallhattunk.

Balog Zoltán püspök Jób könyvéből választott részlettel tanított, melyben az Úr a sátán kezébe adta Jóbot, s az rosszindulatú fekélyekkel verte meg tetőtől talpig. Jób azonban nem fordult el Istentől, és az őt Isten elleni lázadásra buzdító feleségét kioktatta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” A beteg vigasztalására barátai voltak. Az igazi barát ugyanis odaül a betegágy mellé. Ez most a mi dolgunk is. A tragikus helyzet azt üzeni,

maradjunk együtt, maradjunk egymás mellett, tartsuk meg a belső lelki közösséget. Keressük az utat, ahogy egymás megerősítésére tudunk lenni

– mondta Balog Zoltán. A református püspök azt fogalmazta meg: van, amikor nincs tovább, nincs már előre, mert ledönt a betegség, megállít a veszteség, szembe jön a pusztulás, elnyel a halál. Ilyenkor az igaz barát ott van társként a bajban, együtt szenved a szenvedővel. Ez most nekünk, keresztényeknek a dolgunk. „Sírni a sírókkal, hogy ha majd eljön a megvigasztalódás ideje, együtt örüljünk.” Tragikus helyzet, különös idő, amibe az egész világ került, és nem lát kiutat. Nekünk, keresztényeknek ez a helyzet azt üzeni, gyűljünk össze, mi, magyar keresztények úgy, ahogyan bajban össze kell jönni. „Nemcsak magunk őrzése a dolgunk, hanem a másik megsegítése is. Mutassuk meg a világnak Isten szeretetét minden látszat ellenére.” És tudnunk kell, felfelé mindig vezet út. Emeljük fel fejünket, Isten tud ajándékot adni, ami kiemel a bajból. Arra figyelmeztetett Balog Zoltán, hogy ha elmúlik a járvány, éljünk bölcsebben és felelősebben.

Mohos Gábor a Lukács-evangéliumból Jézus és a leprás találkozását idézte fel. „Az örömhír része, hogy Jézus gyógyítja a betegeket. A gyógyulás, tisztulás mindig több, mint a test fizikai jóléte, egyaránt szüksége van a léleknek és a testnek a megújulásra, megtisztulásra. Jézus küldetése a megváltás, több, mint a fizikai betegségek gyógyítása. Jézus gyógyít, és utána visszavonul imádkozni.”

A püspök arra mutatott rá, hogy nekünk is tudnunk kell az értékek fontossági sorrendjét tartani. Jézus számára az Atyával való kapcsolat az első, ebből forrásozik számára minden. Erre tanít minket is. Hívő keresztényként meghívást kapunk ebben a helyzetben arra, hogy életünk súlypontjai a helyükre kerüljenek, ami igazán fontos, azt helyezzük előtérbe, első helyen ott lehessen az Istennel való kapcsolat. „Azért vagyunk most itt, hogy közösen imádkozzunk Istenhez, akire rábízhatjuk gondjainkat, kihívásainkat, mert ezekre csak a saját erőnkből, még közösségként sem tudunk kielégítő választ adni. Szüskégünk van Isten segítségére, és ő segít. Kérjük erőt adó áldását minden törekvésünkre.”

Mohos Gábor arra kérte a jelenlevőket, imádkozzanak elődjéért, Snell György püspökért, aki szintén a járvány áldozata. „Hisszük, hogy akik eltávoznak, nem megsemmisülnek, hanem átlépnek az örökkévalóságba” – mondta a Szent István-bazilika plébánosa.

Mohos Gábor felolvasta Erdő Péter imáját, a bíboros ugyanis római tartózkodása miatt nem vehetett személyesen részt a közös imádságon.

Erdő Péter bíboros imáját teljes terjedelemben közöljük.

*

Fabiny Tamás evangélikus püspök a Jakab-levélből olvasott fel. „A hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt” – buzdított az imádságra betegekért, elhunytakért, orvosokért és ápolókért. „Szenvedés és imádság” – összetartozik a kettő. Az imádság a szenvedőért folyamatos könyörgés, közösségi aktus, állandó kapcsolattartás Istennel – most is együtt imádkozunk: szóval, a zene nyelvén, a szív dobbanásával, minden érzékszervünkkel imádkozunk, amikor a szenvedéssel nézünk szembe.

Ezután Luther Márton életét idézte fel a püspök: 1520-ban hívei ki akarták menteni a nagy pestisjárvány sújtotta városból, ő azonban nem ment, életét odaszánta, ahol szenvedők vannak. Azt válaszolta kérésükre, imádkozni fog, hogy Isten kegyesen őrizze őt, és mindent meg fog tenni – fertőtlenítés, szellőztetés –, nehogy őt is megfertőzze hanyagsága. „Elkerülöm azokat a helyeket, ahol nem szükséges a jelenlétem, de ha szomszédomnak szüksége van rám, bátran el fogok hozzá menni” – válaszolta az őt féltőknek. Példája azt mutatja, a hit nem vakmerő, nem teszi próbára az Istent.

Fabiny Tamás Kiss János evangélikus lelkésznek az 1800-as évek elején, a kolerajárvány idején megfogalmazott szavaival imádkozott a betegekért, és azt a kérést fogalmazta meg:

„Adja Isten, hogy akkor is együtt legyük, amikor Istennek hálát adhatunk, hogy elvette tőlünk ezt a megpróbáltatást.”

Az ökumenikus istentiszteletet követően Áder János és felesége, Herczeg Anita az emlékezés mécseseit helyezték el Snell György sírjánál.

Az ökumenikus imádságon a Covid-árváknak a Regőczi Alapítvány közvetítésével történő támogatására biztattak.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír