Oltárszentelést ünnepeltek Siófokon

A most felszentelésre kerülő oltár nagyon gazdag üzenetet hordoz – hangsúlyozta szentbeszédében a főpásztor. – Az oltár az áldozat helye. A szentmiseáldozatban az Úr Jézus Krisztus egészen elégő szeretetáldozattá teszi magát. Teljesen feláldozza magát értünk, emberekért, s mindezt szeretetből teszi.

Ez a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket, és ez az oltár, ahol ez az áldozat történik, arra hív, hogy válaszként Isten szeretetére, vállaljuk az áldozatot a szeretetben. Ez nem a látványos dolgokkal történik. Jézus iránti szeretetből végezve a legkisebb önmegtagadás, önkiüresítés is ennek a szeretetáldozatnak a része. Hogy ki, milyen mértékben és meddig jut el a szeretetáldozattá válásban, azt szeretetünk hőfoka határozza meg – mondta Varga László püspök.

Isten szenvedélyes szeretettel szeret bennünket. Ez a szeretet hasonló választ vár tőlünk – emelte ki a megyéspüspök. – A főparancs arra hív, hogy teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és minden erőnkből szeressük Istent, mert ő így szeret bennünket. Ha még nem tartunk itt, akkor ebbe az irányba kell növekednünk, naponta meghozva a döntést, hogy válaszolni akarok Isten szeretetáldozatára, melyben egészen odaadja önmagát, s én is szeretném odaadni teljesen magam Istennek, az emberek iránti szeretetből.

Boldogok, akik meghívják asztalukhoz Jézust, az Isten bárányát. Hogyan lehet meghívni őt? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Jézus egyértelművé tette, hogy amit eggyel a legkisebbek közül teszünk a szenvedők, az éhezők, a szomjazók, a betegek, a nélkülözők közül, azt vele tesszük.

„Ha szeretnénk utánozni azt, amit ő tesz szentmiséről szentmisére, akkor meg kell hívni Jézust az asztalunkhoz a nélkülözőkben, a szenvedőkben, a rászorulókban – hangzott el a szentbeszédben. – A Szentlélek erőt és bátorságot ad mindenkinek, aki megérti Isten szeretetét, és eldönti, hogy válaszolni akar erre a szeretetre. Saját erőnkből nem megy, de ha kérjük a Szentlelket, akkor ő erőt és bátorságot, találékonyságot és leleményességet ad annak felismerésére, hogy miként hívhatnánk meg az asztalunkhoz Jézust. Arra, hogy miként teríthetnénk meg otthonunkban vagy máshol az irgalom asztalát.

Ünnepeljük meg hálás szívvel mindazt, amit Isten tett és tesz értünk itt, ezen az oltáron. Legyünk hálásak, és válaszoljunk teljes szívünkből, teljes életünkből, minden erőnkből Isten szeretetére” – buzdított Varga László püspök.

A főpásztor prédikációját követően helyezték el az ereklyéket az oltárban.

„Az oltár egész méltósága azon alapul, hogy az Úr asztala. Tehát nem a vértanúk testétől lesz tiszteletreméltó az oltár, hanem inkább az oltár jelent kitüntetést a vértanúk sírjának. Mert hisz a vértanúk és más szentek testi maradványainak tisztelete is a tagok áldozatának megbecsüléséül, a Főnek áldozatából veszi indokát” – fogalmazott Tomanek Péter plébános, majd elmondta: a régi főoltárban voltak elhelyezve Szent Viktor és Szent Pacifica ereklyéi. Az 1970-es években lebontották a márvány főoltárt, majd félretették az ereklyéket, melyeket most elhelyeznek az oltárban.

Szent Viktor és Szent Pacifica ereklyéi mellett Boldog Brenner János csontereklyéjét és Boldog Apor Vilmos püspök ingjének egy darabját is elhelyezték az oltárban. Közös bennük, hogy mindannyian megvallották: Krisztus az Úr, s az ő személyes Megváltójuk. Krisztust követve szolgálták a szegényeket, a védteleneket és a haldoklókat.

Miután elhelyezték az ereklyéket, Varga László kaposvári megyéspüspök elmondta az oltárszentelő imádságot, majd krizmával kente meg az oltár öt pontját.

Ezt követően tömjént helyeztek az oltárra.

„Imádságunk, mint a tömjénfüst, szálljon feléd Istenünk, s amint ezt a házat betölti a tömjén illata, úgy járja át az Egyházat Krisztus evangéliumának szelleme.”

A városban szolgáló Ferences Szegénygondozó Nővérek elhelyezték az oltáron a terítőt és a liturgikus eszközöket.

Az oltárszentelés szertartása után felajánlással folytatódott a szentmise.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír