Olyan a megbocsátás, mint a magasugrás – Kiengesztelődési vecsernyével kezdődött a böjt Debrecenben

Hazai – 2020. február 25., kedd | 17:34

Harminc pap vett részt Debrecenben, a görögkatolikus főszékesegyházban a nagyböjtöt megelőző kiengesztelődési vecsernyén február 23-án. A kölcsönös bocsánatkérés és megbocsátás a húsvéti készülődés kezdete a Görögkatolikus Egyházban.

„A böjt idejét ünnepélyesen kezdjük meg, a lelki harcnak alávetve magunkat, tisztítsuk meg lelkünket, tisztítsuk meg testünket, s valamint némely eledelektől, úgy a lelki indulatoktól is tartózkodjunk. Erényekben gyönyörködtetve szellemünket, melyekben szeretettel tökéletesítsük magunkat, hogy mindnyájan méltónak találtassunk Krisztus Istenünk tiszteletreméltó kínszenvedéseinek és a szentséges Pászkának ünneplésére.”

A vajhagyó vasárnaphoz tartozó sztihira (énekvers) felolvasásával kezdte rövid elmélkedését Kocsis Fülöp metropolita, aki a nap délelőttjén a Hajdúdorogi Főegyházmegyében vendégeskedő amerikai püspökkel, Milan Lach atyával együtt celebrált Szent Liturgiát Hajdúdorogon. A pármai egyházmegye főpásztorának prédikációját idézte a vecsernyén az érsek-metropolita. Ez röviden arról szólt, hogy nem tudunk böjtölni, imádkozni, és még csak jó cselekedeteket sem végrehajtani, ha a szívünkben harag van. A harag ugyanis megkötözöttség, rabság, béklyó, amitől meg kell szabadulni.

Rosszra hajló természetünk miatt mégis ragaszkodunk a sérelmeinkhez, sértettségeinkhez. Pedig javunkra válik, ha rászánjuk magunkat arra, hogy megbocsássunk annak, aki vétett nekünk. Ez csodálatos dolog, és igazi megkönnyebbülést eredményez – emelte ki a főpásztor, aki a folyamat megértéséhez hasonlatot alkalmazott: olyan a megbocsátás, mint a magasugrás – nem könnyű rávenni magunkat arra, hogy nekiveselkedjünk és átugorjuk, ám ha sikerül, az igazán jó érzéssel tölthet el minket.

Milan püspök azt is mondta, a megbocsátás annyira nehéz, hogy emberi erővel nem is lehetséges, de az Isten segít; Ő az, aki segít átlendülni a magasra tett lécen. Ezt már úgy képzeljük el, mint a rúdugrást. Az öt méter magasra tett lécet az ember nem tudná átugrani, de egy rúdba kapaszkodva már sikerülhet neki, és óriási örömmel, felszabadultsággal lehet belehuppanni a szivacsba.

Erre hív minket az Egyház, hogy lendüljünk neki, és ha úgy érezzük, magasan van a léc, nem baj, ott van a rúd, az Isten kegyelme, az Isten segítsége és sok-sok eszköz, amit az Egyház a kezünkbe ad, hogy ragadjuk meg, és azon keresztül, annak lendületével ugorjuk át a magas gátakat – világított rá Kocsis Fülöp.

A nagyböjt elejét a papság is a megbocsátással kezdi, ami több mint jelkép, hiszen azzal, hogy bocsánatot kérnek egymástól a lelkipásztorok, a hívek számára mutatnak példát, hogy ők is tegyék meg másokkal szemben ezt a gesztust.

Igazi ünnep ez, már most készíti a lelkünket arra, hogy a szentséges pászkában részesülhessünk – zárta beszédét az érsek-metropolita.

Az elmélkedés végén Kocsis Fülöp közvetlen és személyes hangon kért bocsánatot az általa vezetett közösség tagjaitól mindazért, amit akarva vagy akaratlanul is elkövetett ellenük. A kiengesztelődés közben a húsvéti sztihirákat énekelte a gyülekezet, elővételezve ezzel húsvét örömét.

Szöveg és fotó: H. Varga Eszter/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria