Őszi áhítatot rendezett a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata a kistarcsai kórházban

Az alábbiakban Szabóné Szekeres Ildikó és Bálint Brigitta lelkigondozók közös beszámolójából közlünk részletet.

Az ősz nagyon bőséges és gazdag évszakunk: tele van színekkel, ízekkel, illatokkal, hangulatokkal, játékkal és szellemi, lelki örömökkel is. Ilyenkor már van is idő megállni, rácsodálkozni, és átélni azt az igazi örömöt, amiért teremtettünk…

A kistarcsai kórházban, hagyományainkhoz híven, idén is szerettük volna ezt a bensőséges őszt megélni a rehabilitációs osztály dolgozóival, betegeivel. Vágytunk rá, hogy ne csak mi, akik hazatérünk otthonainkba, hanem a betegek is, akik hetek óta nem járnak ki az épületből, részesüljenek a megállás, a rácsodálkozás és a szépségek sokaságából. Ezért szerveztük meg a szokásos Szó–Zene–Áhítat programunkat... Központi szimbólumnak az őszi erdőt, a konyhakertek fűszernövényeit és a „tökjó” szívet választottuk, ami színével és mélységével nem elriaszt, inkább mindenkit maga köré csalogat.

Önkénteseinknek köszönhetően szólt a fuvola, énekeltünk, verseltünk, elmélkedtünk az együttlét, a szeretet mély és szép részletein. Faragó Artúr atya, szolgálatunk vezetője olvasta fel az aznapi evangéliumot. Az áhítat végén egy mozgásos énekre nyújtózkodtunk, tapsoltunk, kacarásztunk, és egy humoros étkezés előtti imádság után immunerősítő, mézédes sütőtököt ettünk süteményként, hogy ne csak hangja, színe, hangulata, hanem íze is legyen a délutánnak.

Távozáskor mindenki kapott ajándékba egy kis csipkebogyócsokrot, vihetett még bazsalikomot, rozmaringot, csípős paprikát, mentát, citromfüvet, sarkantyúkát, mogyorót, mandulát, tökmagot és egy szép esti imádságot. A kórtermekben maradottaknak is vittek az önkénteseink minden szépet és finomat, hogy ők is részesüljenek az ősz áldásaiból.

A programról szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Váci Egyházmegye, Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata

Fotó: Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata

Magyar Kurír