Ötven év után újra kézzel arattak a timári görögkatolikusok

Hazai – 2017. július 17., hétfő | 18:17

Július 15-én közösen arattak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Timár görögkatolikus hívei. A különleges alkalmat Revák István parókus kezdeményezte: közel ötven éve nem arattak kézzel a településen.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Amikor tavaly ősszel Revák István parókus elhatározta, hogy beveti a templomkert egy részét búzával, a timári hívek nem értették. Az atya azonban továbbgondolta a lehetőségeket, így tavasszal nem a templomban szentelték a búzát, hanem a templomkertben termesztett élő, életet adó gabonához vonultak ki a hívek kereszttel, lobogókkal.

Aztán eljött a nyár, az aratás ideje. Egy júliusi szombat reggel, az aznapi aratóebédhez előkészülve várakoztak a hívek. Az egyházközség életében a közelmúltban nem volt hasonló esemény, ezért nem tudták előre, hányan vesznek majd részt a betakarításban. A délelőtt során folyamatosan érkeztek idősek, fiatalok, családok, gyermekek. Több mint negyvenen gyűltek össze az eseményre.

A munka elkezdése előtt a templomban áldást kérve imádkoztak, majd a naphoz választott „Megmaradni” jelszóval, amely a hagyományokhoz való kötődést érzékelteti, elindultak a kicsiny búzatáblához.

A férfiak megfenték a kaszát, a nők fogták a sarlót, és elkezdődött a munka. Az öregek rögön tudták a dolgukat, míg a fiatalok először megfigyelték a mozdulatokat, majd beálltak az idősek mellé kaszálni, markot szedni, kévét kötözni. Minden korosztály abban a munkafolyamatban vett részt, amit el tudott végezni. Ha elakadt a folyamat, az öregeket kérték, segítsenek, mutassák meg, hogyan kell végezni a különböző munkafolyamatokat. Így tudtak az idősek is a fiatalokkal együtt örömmel, nevetve dolgozni. Aki elfáradt, leült a fűbe vagy a padra a templom mellé, és aratókoszorút font. Megkeresték a legszebb, legnagyobb kalászokat, abból készült a búzacsokor és -koszorú.

Kézi aratást a faluban az idősebbek utoljára a ’60-as évek elején végeztek, azután már gépekkel történt a munkavégzés. A régi, jól betanult mozdulatok azonban hamar ismerősek lettek, és a munka a déli harangszóra be is fejeződött. Ezúttal nem az asszonyok vitték az aratóknak az ebédet, hanem amíg a munka folyt, az üstben készült a gulyás. Erre régen akkor került sor, ha a tábla távol esett a településtől. Ima és asztali áldás után mindenkinek jutott egy tányér ebéd. A délután jókedvű beszélgetésekkel telt el, felidézve a múltat, a régi szokásokat, a gyermekkort.

A megfont koszorú talán a learatott búzából készült új kenyeret fogja majd díszíteni augusztus 20-án.

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria