Palánki Ferenc hirdetett igét az ökumenikus imahét zárónapján a debreceni református Nagytemplomban

Hazai – 2022. január 25., kedd | 14:37

Debrecen keresztény felekezeteinek közösségei a január 16-tól 23-ig tartó ökumenikus imahét minden délutánján találkoztak, és együtt imádkoztak a város templomaiban. A hagyomány szerint a Szent Anna-székesegyházban a református püspök, az imahét zárónapján, január 23-án a református Nagytemplomban pedig a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét.

Amint arról korábbi hírünkben is olvashattak, az ökumenikus imahét debreceni alkalmain összegyűlt perselyadományt a Debreceni Mentőszolgálat támogatására, egy hordozható ultrahangkészülék beszerzésére ajánlották fel.

Január 23-án Fekete Károly református püspök köszöntötte a záró istentiszteleten megjelenteket: a felekezetek híveit, képviselőit, a szolgálattevőket – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitát, Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztort, Sipos Barnabás ortodox parókust, Bereczki Lajos baptista lelkipásztort, rektorhelyettest és az Országos Mentőszolgálat vezetőségét: Korcsmáros Ferenc regionális igazgatót, Szatmári Zoltán regionális igazgatóhelyettest, Petrik Tamás vezető mentőtisztet és Ménes Dávid állomásvezető mentőtisztet, akik jelenlétükkel fejezték ki köszönetüket a város híveinek az adományért.

Fekete Károly református püspök köszöntőjében kiemelte: a csillag ezen az estén is emlékeztet bennünket a napkeleti bölcsek történetére, akik Isten angyalának szavára más úton tértek vissza hazájukba: „Minden Krisztus útjára való rátalálás, történjen az bárhol és bármikor, mind-mind egy-egy útelterelés, iránymódosítás, az élet eddigi irányának gyökeres megváltoztatása kell hogy legyen a hazavezető irányba, vissza az Atyához. A bölcsek történetében nemcsak az út lett más, hanem ők maguk is mások lettek, továbbfejlődtek az engedelmességben. Krisztus bennünket is más és új útra kötelez…

A csillag jele már egészen korán a keresztény misszió jelképe lett. Aranyszájú Szent János a megkeresztelkedetteket az újjászületés csillagainak tartotta. Azt mondta róluk:

»ők fényesebbek az ég csillagánál, ők csillagok a földön azáltal, Aki a menyből ragyog a földre. Nappal is csillagok, melyek ragyogóbbak az éjszaka tündöklő csillagoknál.

Amazok ugyanis a napfelkelte után láthatatlanokká válnak, emezek az igazságosság napjának felragyogásával még inkább felragyognak…«” – zárta gondolatait a református püspök.

Az evangéliumi szakasz (Mt 11,25–30) felolvasása, majd Palánki Ferenc megyéspüspök igehirdetése következett, a nap mottójával – „Más úton tértek vissza hazájukba” (Mt 2,12).

„Visszatekinthetünk az elmúlt hét elmélkedéseire, amikor közösségben találkoztunk Jézussal, vagy a bölcsek történetére, akik megértvén a csillag üzenetét, útnak indultak – mondta a főpásztor. – Látni akarták, mit jelent a csillag. Volt bennük egy alapvető vágyakozás, az ember vágyakozása az Isten iránt, amely a nem hívő emberben is benne van. Aki távol van az Istentől, Isten ahhoz is nagyon közel van. Mindenki boldog akar lenni, de a boldogságot csak Isten tudja nekünk megadni, mert a végtelenre való vágyakozásunkat a végtelen Isten tudja betölteni.

Ott volt a bölcsekben a vágyakozás, a meglátás, észrevették a csillag jelet, és ez a folyamat nem állt meg az értelmüknél, hanem eljutott a szívükig. (...) A bölcsek láttak egy kicsiny gyermeket, és leborulva imádták őt. Nem csak a szemükkel láttak, hanem a hitükkel... Az Istennel való találkozás képessé tette őket arra, hogy elinduljanak vissza, de már nem a régi, hanem a megújult ember életébe.”

Jézus arra akar rávezetni, hogy a mennyei Atyával való kapcsolatunk megadja a szívünkbe a békét, a harmóniát, az életvezetésünknek azt a vonalát, amely üdvösségtörténetté tudja formálni az életünket. Találkozhatunk mi is Jézussal az Igében, a liturgiában, a közösségben, és így egyre jobban megismerjük az Atyát, a szeretet és az élet forrását – hangzott el Palánki Ferenc püspök igehirdetésében. – Jézus mindannyiunknak ki akarja nyilatkoztatni az Atyát, de csak a kicsinyek, az egyszerűek tudják befogadni, azok, akik nincsenek tele saját magukkal, akikben benne van a vágy, a készség, hogy elinduljanak és létrejöhessen a találkozás Isten és az ember között.

„Rászorulunk Jézusra. Fáradtak vagyunk, terhek alatt görnyedünk, és sokszor mi magunk is terheket rakunk egymásra, ragaszkodunk megrögzött szokásainkhoz (...) Szükségünk van Jézusra, elfáradunk, a nehézségek, gazdasági és külső körülmények miatt belefáradunk a világba, amelyben élünk. Elfáradunk a rengeteg bűn, önzés, igazságtalanság, méltánytalanság, rosszindulat miatt, hogy rosszul bánnak velünk, nem szeretnek eléggé, vagy nem fogadják el a szeretetünket, visszaélnek vele, nem értékelik a fáradozásainkat, belefáradunk az emberekbe. Elfáradunk saját emberi esendőségeinkbe is, a bűneinkbe, a gyarlóságainkba. (...) és valójában ekkor jut el Jézus csöndes, hívó szava: Jöjjetek hozzám, felüdítelek, megkönnyítelek benneteket.” A kérdés az, hogy odamegyünk-e Jézushoz, meghalljuk-e ezt a hívást, tőle kérjük-e a gyógyulást, az enyhülést. Az élet hajszájára orvosság a vele való kapcsolatunk, a napi csendes imádság.

A körülmények sokszor nem tőlünk függenek, de az, hogy mi hogyan vagyunk bennük, az igen. Az istenkapcsolatunk legyen független a körülményektől – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. – Nehéz helyzetekben, a gonosz világban is törekednünk kell más, új embernek lenni, új utakon járni. Az emberi önzésre, szeretetlenségre, a hitünkből fakadó szeretettel kell válaszolni, hiszen mi ezt tanultuk meg Krisztustól. Az orvosság tehát az, hogy nap mint nap tegyünk jót valakivel, akinek ezzel könnyebbé, szebbé, jobbá tudjuk tenni az életét.

Palánki Ferenc püspök felidézte: „Egykori lelkiatyám jelmondata ez volt: »Én azért vagyok, hogy másoknak jobb legyen.« Törekedjünk erre mi is minden nap!

Mielőtt elkeserednénk, belefáradnánk abba, hogy nem tudjuk legyőzni a gyarlóságainkat, van orvos és van orvosság: az irgalmas Atya, akit Jézus kinyilatkoztatott, és a bűnbánat, a megtérés lehetősége. Éljünk az Egyház adta lehetőségekkel, vigyük Jézushoz bűneinket, esendőségeinket, gyengeségeinket. Sokat segít bűneink, gyarlóságaink legyőzésében, ha hálásak vagyunk Istennek azért, amit kapunk és azért, hogy ő meg akar bennünket változtatni, gyógyítani.

A bölcsek más úton tértek vissza hazájukba. Találkoztak Jézussal, és más emberek lettek. Mi is, ezen a héten is, és életünk során sokszor találkozhattunk Jézussal, és a mai nap is lehetőség, hogy felismerjük az ő jelenlétét, hogy tanuljunk tőle szelídséget, alázatot, és bölcsként más, új utakon járva, jobb emberként térjünk vissza otthonunkba” – buzdított igehirdetése végén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

*

Az ökumenikus imahét debreceni záró istentiszteletén adták át a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány a „Pro Unitate in Christo” („A Krisztusban megélt egységért”) díját.

A kitüntetést idén Benyik György római katolikus plébános, teológiai tanár vehette át, aki a Szegedi Biblikus Konferencia megalapításával és szervezésével jelentős mértékben hozzájárult a hazai katolikus és protestáns egyházak közötti teológiai párbeszédhez, egymás kölcsönös megismeréséhez, megbecsüléséhez.

A díjat Fekete Károly püspök és Kustár Zoltán kuratóriumi elnök együtt adta át.

Benyik György szakmai életútjáról ITT olvashatunk.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria