Palánki Ferenc megyéspüspök ezüstmiséjét ünnepelték Debrecenben

A szentmise elején Palánki Ferenc köszönetet mondott Istennek az elmúlt harminc év kegyelmeiért. Hálát adott szüleiért, családjáért, egykori tanáraiért, paptestvéreiért és mindazokért, akik segítették ezen az úton. Külön megemlítette a 31 éven keresztül őt kísérő Vigyázó Miklós atyát, aki a legnagyobb szerepet vállalta abban, hogy pap lehessen. Miklós atya jelmondatához – „Azért vagyok, hogy másoknak jobb legyen” – Palánki Ferenc püspök is igyekezett igazodni. Papságának huszonöt éve során a hetedik állomáshelyen szolgál, így nagyon sok embert megismert, akiknek szeretetéért is köszönetet mondott. Örömmel fogadta azt a testvéri szeretetet is, amely az együtt ünneplésen való jelenlétben mutatkozott meg, a jókívánságokat, ajándékokat, amelyek mindig az ajándékozó szeretetére fogják emlékeztetni. A hívek imáját kérte, hogy szolgálatát továbbra is Isten szándéka szerint tudja végezni.

Veres András, az MKPK elnöke a püspöki konferencia nevében köszöntötte az ezüstmisés püspököt. Üzenete nem csak az ünnepeltnek szólt. Kifejtette: amikor életünk egy-egy jelentős eseményén visszatekintünk, a zsoltár szavai juthatnak eszünkbe: „Uram, jobb a Te házadban egy nap, mint ezer másutt tőled távol.” Palánki Ferenc püspök hivatástörténete távolról érkező, hiszen érettségi után más hivatás felé tartott, de az isteni szeretet, amely meghívta őt a papi szolgálatra, már érlelődhetett benne, és segítette őt döntésében, hogy mégis az Egyház szolgálatát válassza. „Mindnyájunk nevében azt kívánom, hogy a Jóisten az eddigiekhez hasonló örömmel, lelkesedéssel áldja meg további szolgálatodat!” – mondta Veres András.

A testvéregyházak nevében Fekete Károly református püspök köszöntötte az ünnepeltet. Visszatekintett Palánki Ferenc életútjára, és elmondta: arról az időről, amikor Dorogházán a bányászok, majd a jó palócok között szolgált, egy vele készült interjúban így fogalmazott: feladata a lelkek megsimogatása volt. A református püspök arra kérte Palánki Ferencet, tegye ezt a cívisvárosban is, hogy a mindenre kiható lelki állóképességünk erősödjön. Utalt a Debrecenben uralkodó felekezetközi békére, amelynek jelképeként és annak megerősítésére az 1991-es debreceni pápalátogatásra készült, a református egyházkerület által kiadott érmét ajándékozta a főpásztornak, majd így fohászkodott: „Isten áldjon, szenteljen meg és segítsen hosszú éveidben, hogy továbbra is a békesség fonalán szolgálj közöttünk!”

Papp László Debrecen városa nevében fordult a főpásztorhoz. Elmondta: jó érzésekkel gondol vissza az elmúlt négy esztendőre, mióta együtt szolgálhatnak a városban. Rendkívül szerencsésnek érzi magát polgármesterként, hogy a Jóisten 2015-ben három új püspökkel áldotta meg a várost, akik között kiváló az együttműködés. Hálásan gondol arra a szerénységre, mégis céltudatos munkásságra, amely Palánki Ferencet jellemzi. „Kedves püspök atya, vidd tovább ezt a gondolatot, és szolgáljuk együtt továbbra is Debrecen városát!” – zárta beszédét a polgármester.

Felföldi László általános püspöki helynök az egyházmegye papságának nevében egy ezüstkelyhet adott át a jubilánsnak. Beszélt a kehely jelentéséről, amely a hitnek, a küldetésnek és a szeretet szenvedésének a kelyhe is. Jézus hálát adó áldásában azt mondta: „ez az új szövetség kelyhe”. A hit indulása Isten útján – tette hozzá a püspöki helynök. – A kehely a misszió, a küldtetés jelképe, amely csak akkor valóságos, ha benne van a szeretet szenvedése azokért is, akiket Isten ránk bízott. „Ez formálja a papi életed folyamán a krisztusi arcot!” – fogalmazott Felföldi László.

A szentmise szónokaként Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök kifejtette: az ember életében sok olyan alkalom van, amikor emlékezik a múltra, a jövőre tekint, és értékel. Ezért minden jeles évforduló hálaadás és egyben kegyelemgyűjtés az előttünk álló feladathoz. Papi jubileumon a papság gondolata áll mindannyiunk előtt, amely szolgálat mindig a közösségért szól. A II. vatikáni zsinat a liturgiáról és az Egyház szentségi feladatáról megfogalmazza, hogy a liturgia csúcsa és forrása Jézus Krisztus, aki az Egyházon keresztül eljut minden emberhez: így a papi szolgálat forrását és csúcsát is jelenti. Így valósul meg az, hogy a papság csúcsa Krisztus, mivel a krisztusi szeretet, mű eszközévé válik, amelyet akkor tud megvalósítani, ha teljesen átadja magát e szolgálatnak. Nem könnyű feladat. Éppen ezért, amikor a pap a múltra gondol, azért ad hálát, hogy kimondta: életét belehelyezi Isten tenyerébe, hogy szétossza Őt, vagyis részt vegyen az üdvösségben, amit Krisztus a világnak szánt. Amikor azt mondjuk, Krisztus a csúcs, az mindig irányulást jelent: az utat, melyen a pap halad, nem pedig a cél elérését. Mert bármennyi év telt is el az elindulástól, mindig úgy érzi, hogy lemarad, hogy kevés, amire jutott. Ez így természetes, a baj az lenne, ha életünk bármelyik szakaszán azt mondanánk, hogy már elértük, megtettük a magunk feladatát – hangsúlyozta a szónok.

Péter apostol így buzdítja a híveit: „Ezért övezzétek fel gondolkodásotokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek” (1Pét 1,13). Amikor a papi élet céljait ilyen értelemben szemléljük, ezt a Krisztusba oltottságot, bizalmat kell megerősítenünk – szögezte le  Bosák Nándor. – Akármilyen körülmények között, bármilyen emberi adottságokkal él az ember, akkor tölti be Istentől kapott feladatát, ha nem a múltbéli vágyaihoz, földi gondolataihoz, hanem ahhoz méri magát, aki maga is szent. A cél, a csúcs, amit a papságban is elérhet az ember, az, hogy szent legyen. Amikor erre gondolunk, megremeg a lelkünk, mert ki mondhatja el magáról, hogy szent?

Az Egyház által rendelt szertartás rendben történik, ehhez isteni kegyelem járul, vagyis megjelenik Krisztus. Ez a szentmise. Ez a papi élet szentsége is. Ha a megbízást úgy végezzük és adjuk tovább, ahogy Krisztus rendelte, ha megértjük, amit az apostol mondott, akkor Isten műve megvalósul. „Így vesszük körül az oltárt Ferenc atyával, de mindnyájan papok, hívek ennek a nagy műnek vagyunk most is a részesei, és ha Krisztusra figyelünk, ebben az isteni ajándékban részesülünk. Azt kívánom Ferenc atyának is, hogy tartsa meg tehát minden helyzetben hivatása forrását, és legfőképpen adja oda magát, engedje át, hogy Isten működjék általa, hogy ne a maga dicsősége, hanem Isten szándéka valósuljon meg” – mondta homíliája végén Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír