Palánki Ferenc mutatott be szentmisét a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúnapján Máriapócson

Idén a járvány miatt nem szerveztek központi búcsút az egyházmegyében, mégis voltak, akik követve hagyományokat elzarándokoltak a nemzeti kegyhelyre, hálát adva a Szűzanyának és kérve az ő további közbenjárását. Debrecenből, Vállajról, Pócspetriből is érkeztek gyalogos zarándokok. A Levelekről induló zarándok fiatalok a MeNök (Merjünk növekedni Krisztussal) táborban vettek részt ezekben a napokban.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában az evangélium szerinti kincsről elmélkedett (Mt 13,44–52). Minden ember életében vannak féltett kincsek, amely egy gyermeknél talán egy kavics, egy számunkra haszontalan tárgy, de később már kincset jelenthet a könyv, a sikeres vizsga, a házasság, a gyermekszületés, a komoly kapcsolat.

Jézus arról tanít, hogy ezek az értékek az egyetlen igazi nagy kincsre kell hogy mutassanak, amely maga Isten. Amikor ezt a kifejezést halljuk, hogy „örömében mindent odaadott”, előttünk állnak a papi hivatást választók; ők Egyházunk kincsei – fogalmazott a főpásztor.

A mennyek országa, Isten országa nem egy hely, hanem maga Jézus Krisztus, aki csodákat tett, meggyógyította az embereket, ám nem gazdagságot hozott számukra, hanem saját magát.

Amikor Jézus azt mondja: „Isten országa közöttetek van” (Lk 17,20), azt szó szerint vehetjük.

Nem egy távoli, csillagvilágon túli hely, amire csak vágyakozunk és eljöveteléig még sok szenvedést kell kibírnunk. Közöttünk van, a jelenben – hangsúlyozta Palánki Ferenc.

Érezhető egy családban, egy munkahelyi közösségben, egyházközségben, egyházmegyében, ha befogadják Istent. Megtapasztalhatjuk ennek valóságát, de a hiányát is, mert ahol kihagyják az emberek Jézust az életből – a gazdagság, a jólét, a karrier, a siker ellenére –, ott a poklot élik meg. Ő elhozta nekünk a legdrágább kincset, saját magát, akivel minden szentmisében találkozhatunk, egyesülhetünk. Ha nem Őt tartjuk legdrágább kincsünknek, az életünk tévútra jut.

Vállalva az emberi létet, közösséget, meghirdette Isten országát, ezzel feladatot, hivatást adott nekünk, hogy találjuk meg Őt mindennap az életünkben.

Sokszor találkozunk irgalmatlansággal, és a szeretetlenséget olykor magunkban is felfedezzük. A megyéspüspök elmondta, hogy a lelkibeszélgetések során tapasztalta, mennyire gyakori a „pedig nekem van igazam” hozzáállás, amely azonban zsákutca, boldogtalansághoz vezet.

Jézus a nyolc boldogsághoz nem tette hozzá, hogy boldogok azok, akiknek igazuk van. Mert nem azok a boldogok, hanem akikben szeretet él, akik rátaláltak a krisztusi kincsre, és képesek érte mindent feláldozni.

Mi képesek vagyunk erre? Ez az igazi papi, anyai, apai vagy bármilyen más hivatás, amely a krisztusi életből fakadó közös hivatásból, az Ő szeretetének világra hozatalából forrásozik. Csak az tudja ezt megtenni, akiben benne él a szeretet. És abban él, aki megnyitja előtte a szívét, és befogadja. Ez a kincs el van rejtve, de létezik akkor is, ha mi nem találunk rá. Rajtunk áll, hogy keressük-e.

Isten azt várja, hogy keressük Őt. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28), ezért szeretnünk kell Őt. Ennyi az egész. Vegyük észre nap mint nap azokat a dolgokat, amikért hálát tudunk adni, és ne a rosszra figyeljünk, arra, ami nem sikerült, ami másként alakult, mint mi elképzeltük. Tudunk-e derűsek lenni, örülni? A keresztény öröm nem könnyed vígság, hanem döntés – fogalmazta meg a főpásztor.

Palánki Ferenc hozzátette: A mai napon Szent Annáról és Szent Joachimról, Szűz Mária szüleiről is megemlékezünk, akikről ugyan keveset tudunk, de azt igen, hogy az idős házaspár ajándékba kapta Máriát, és gyermekük szeplőtelenül fogant. Ők vágyakoztak arra, hogy Isten üzenetét, ajándékát be tudják fogadni, és megkapták a legdrágább kincset.

Megköszönjük őket Istennek, és azt is, hogy ma is vannak hivatásukat gyakorló családanyák, családapák, nagyszülők és olyanok, akik merik vállalni Jézus Krisztus szolgálatát, az egyházi hivatásokat is.

A szentmise végén szentségimádást tartottak, majd délután közösen elénekelték a loretói litániát.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír