Pap- és diakónusszentelés Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén Debrecenben

„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében” (2Kor 12,9) – Tóth László Gábor választott jelmondatáról vall az életútjáról megfogalmazott írásában, amelyet Mike Ervin diakónus életútjával együtt Németh István káplán olvasott fel a szentelési szentmise megkezdése előtt.

A szentmise bevezető része után Krakomperger Zoltán általános helynök szólította a szentelendőket a diakónusi és az áldozópapi szolgálatra, tanúsítva a főpásztor előtt felkészültségüket és a szent szolgálatra való alkalmasságukat.

A főpásztor a szertartás szavaival – „az Úristen és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus segítségével” – kiválasztotta őket a szerpapság és az áldozópapság rendjére.

Ezt követően Palánki Ferenc püspök a szentelendőkhöz szólt, mint Isten és így az Egyház gyermekeihez, akik az egyházmegyéhez kapcsolódva szolgálják majd Istent és embertársaikat.

„A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén történik most a pap- és diakónusszentelés. A különleges ünnep egyben felszólítás, hogy készítsük mi is a szívünket, alakítsuk, formáljuk méltó lakhellyé, hogy Isten kegyelme be tudja tölteni – mondta homíliájában a főpásztor. – Ahogyan a Szűzanya készséges volt teljesíteni azt, amire Isten meghívta és kiválasztotta, ti is készségesek vagytok arra, hogy Isten megszólítson, meghívjon, aztán átformálva, fölszentelve küldetést adjon. Nagy öröm ez mindannyiunk számára.

A héten az esztergomi bazilikában, Erdő Péter bíboros 70. születésnapjának ünnepén visszagondoltam a 28 évvel ezelőtti pappá szentelésemre, és eszembe jutott szentelő püspököm, Paskai László bíboros, akinek a jelmondata a következő volt: »A Lélek erejével«. Mária, aki a Szentlélek erejéből fogant, és világra szülte Isten szeretetét, a Lélek erejében teljesítette azt a magasztos küldetést, hogy különleges szerepe volt a megváltás nagy művében. Nekünk is, mindannyiunknak a Lélek erejében kell teljesíteni ezt a szolgálatot. (...) Szűz Mária azzal a meggyőződéssel teljesítette szolgálatát, hogy bármi történik, bármilyen nehéz lesz is az élet, ő az Úr szolgálóleánya, szolgálója és egyben gyermeke, leánya. Ez a meggyőződés mindig is segítette őt. Ez a meggyőződés – hogy mi is szolgái lehetünk Istennek, és egyben az Ő gyermekei vagyunk – segít bennünket, hogy mindig készségesen fogadjuk a Lélek indításait és teljesítsük Isten akaratát.”

Mária osztatlan szívvel teljesítette a küldetését. Nekünk is ez a dolgunk – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. – A megosztottság az ördög műve. Oly sok problémát, fájdalmat, szenvedést okoz a világban, háborúk keletkeznek országok, emberek, családok között vagy családon belül is. Mi, akik hívő lélekkel fogadjuk Isten akaratát, üzenetét, szeretetét,

osztatlan szívvel szeretnénk építeni Isten országát, osztatlan szívvel szolgálni, úgy szeretni, ahogyan Jézustól tanultuk.

Mária által jutunk el Urunkhoz, Jézushoz. „Erre a napra ti mindig különleges szeretettel gondolhattok, hiszen egy Mária-ünnepen történt a felszentelésetek. Lászlóval együtt mi Máriapócshoz kötődünk, Ervin és családja pedig Csíksomlyóhoz, de mindenképpen Máriához – fogalmazott Palánki Ferenc. – A máriás lelkület, Mária-tisztelet, a Máriához kötődés ott van bennünk, katolikus keresztényekben. Mária segítségét mindig érezhetjük, Mária palástja alatt végezhetjük szolgálatunkat. Ő volt Fiának legjobb tanítványa, tőle tanulhatjuk meg, mit jelent igazán szeretni, szolgálni, igazán Isten gyermekévé lenni.”

A szentelendőkhöz intézett szavai után a jelenlévőket buzdította a főpásztor: „Imádkozzunk a szentelendőkért, és kérjük a Boldogságos Szűz Mária és Szent László királyunk közbenjárását egyházmegyénkért, papjaiért és a szentelendőkért.”

A szentbeszéd után a diakonátusra készülő jelölt tanúságot tett szándékának tisztaságáról, hogy cölibátusban élve az Egyházban egészen Krisztusnak szenteli magát, majd a főpásztor elé járult, és letérdelve, kezét a kezébe téve engedelmességi ígéretet tett. A megyéspüspök kérdéseivel megvizsgálta az áldozópapságra készülő helyes szándékát, majd a szentelendő engedelmességet fogadott főpásztorának, lemondva saját akaratáról, mert biztos abban, hogy ezentúl püspökének szava számára Isten akaratát közvetíti.

A főpásztor imára hívó felszólítása következett, majd a Mindenszentek litániájának imádkozásával a földi és a megdicsőült Egyház együtt fohászkodott a szentelendőkért, akik az oltár előtt arcra borulva kifejezték, hogy lemondanak a világról.

A szentelési szertartás gazdag szimbólumrendszerében határozott és kiemelkedő helyet foglal el a kézrátétel és a felszentelő ima, az az ősi szertartás, amellyel a kezdetektől fogva átadják a Krisztustól megbízott hatalmat. A püspök a szentelendők fejére tette a kezét, mintegy közvetítve, továbbadva szolgálatának kegyelmét.

Az újonnan felszentelt diakónust beöltöztették a liturgikus ruhába, ezt viseli majd a diakónusi szolgálatban. A stólát, a papi hatalom szimbólumát még csak az egyik vállán átvetve viselheti, jelezvén, hogy a papi szolgálat teljességét még nem nyerte el; leginkább a keresztelés, esketés, áldoztatás, igehirdetés, temetés lesz a feladata.

A diakónusszentelés szertartásának utolsó mozzanataként a diakónus a főpásztor elé térdelt, aki átadta neki az Egyház nagy kincsét, az evangéliumoskönyvet, amely arra utal, hogy feladata lesz az örömhír felolvasása a liturgiában.

Az áldozópap szentelésekor a jelölt a püspök kézrátételével és imádságával a papság szentségében részesült. A főpásztor után a jelen lévő papok is a szentelendő fejére tették a kezüket, kifejezvén azt, hogy küldetését a papok közösségében fogja végezni.

A beöltözés után a püspök megkente a felszentelt pap  kezét a megszentelt olajjal; majd átadta neki a szentmiséhez szükséges eszközöket, a bort hordozó kelyhet és a paténát.

A szentelési szertartás utolsó mozzanataként a főpásztor egyenként békecsókot váltott az újonnan felszenteltekkel, ezt követően velük együtt mutatta be a szentmisét.

A szertartás végén az újonnan felszentelt pap áldásban részesítette Palánki Ferenc megyéspüspököt és a jelen lévő Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspököt.

A szentmise végén az újonnan felszentelt pap a főpásztorral együtt adta a befejező áldást.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír