Pap- és diakónusszentelés Debrecenben

„Sok áldozat, imádság áll a hivatások mögött, amelyet még több áldozat és, reméljük, ezzel együtt még több imádság követ majd. Segítse Isten a szentelendőket és a felszentelteket is, hogy hűségesen, Isten iránti engedelmességgel végezzék szolgálatukat, Isten országa építésében a lelkek javára” – e gondolatok vezették be a pap- és diakónusszentelést Debrecenben, amelyen Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az egyházmegye papsága, hívei, a szentelendők családtagjai, rokonai, barátai is részt vettek.

Az evangélium után kezdődött el a szentelési szertartás: Felföldi László helynök szólította a jelölteket, tanúsítva a főpásztor előtt felkészültségüket és a szent szolgálatra való alkalmasságukat. A szeminárium elöljárósága éveken keresztül nevelte, formálta a fiatalokat, és segítette őket a lelki és szellemi előrehaladásban; végül a megyéspüspök kiválasztotta a jelölteket a szent rendekre.

A szentmise homíliájában Palánki Ferenc püspök, a szentelendőkhöz szólva, kiemelte: a szolgálathoz szükséges erő Istentől van, hiszen ő az erőforrás, kegyelme tesz képessé bennünket arra, hogy örömmel és szabadon szolgáljunk neki.

Jézus Krisztus azért jött, hogy új és örök szövetséget kössön velünk. Kereszthalála és feltámadása előtt nem a kivégzésére gondolt, vagy arra, hogy mi lesz vele, ha az emberek közé megy, hanem arra, hogy mi lesz velük, ha nem megy közéjük. Így foghatjuk fel a papi hivatásunkat is – hangsúlyozta a főpásztor. – Nem kell félni attól, hogy mi lesz, ha odaadjuk életünket mások és Isten szolgálatába, ha elköteleződünk valaki mellett. Ti a szentelési oltár előtt a létetekkel tesztek tanúságot arról, hogy azon gondolkodtatok, mi lesz az emberekkel, ha nem vállaljátok hivatásotokat, ha nem szolgáljátok őket, nem építitek közöttük Isten országát. Ez az igazi szeretet. Jézus azért jött, hogy megtanítson bennünket szeretni.

Erre a szeretetre kell válaszolnunk azáltal, hogy igent mondunk hivatásunkra. Ő erőt adott, hogy mindent elviseljetek, ami ezután következik, bármi is legyen az – mondta a megyéspüspök, majd egy súlyos beteg paptestvére szavait idézte, aki azt mondta, hogy hivatását nem kényszernek fogja fel: aki kényszer alatt él, az nem boldog, de akit nem befolyásolnak a körülmények, események, az már eljutott a lelki szabadságra, és boldog tud lenni.

Vállaljátok tehát a keresztet, az önmegtagadást Krisztustól tanult szeretetben, az új és örök szövetségben – buzdította a szentelendőket Palánki Ferenc püspök. – Szépen fogalmaz a magyar nyelv, amikor a szövetségről beszél. A szövet egybe van szőve, mint Krisztus varratlan köntöse, amit csak tépni lehet, mert ez eredendő módon egy. Így köt velünk Jézus szövetséget, és az új és örök szövetsége kenyerével és kelyhével táplál bennünket. Segít, hogy megtanuljunk imádkozni, ami az Istennel való kapcsolat erősítéséből áll, hogy az erőtlenségünkbe beengedjük az isteni erőt.

Kedves szentelendők! Sok erőt kaphatunk az imádságból, a Jézussal való szövetségből, amely új és örök szövetség megjelenik minden szentmisében az oltáron, bárhol vagyunk, bármilyen nehéz is. Georges Bernanos falusi plébános szavai szerint: megtörténnek, megszületnek üres kezünk szelíd csodái, hogy rajtunk, gyenge, gyarló emberségünkön keresztül Isten kegyelme megteremje gyümölcsét. Mert ha csak egyetlen lelket tudunk is megnyerni és bevonni az Istennel való szövetségbe, már nem éltünk hiába. Rátok vár a lelkek sokasága, és mindazok, akikkel találkoztok, akiket rátok bíz az Egyház, az Isten kegyelme – zárta homíliáját a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Majd imára hívó felszólítása után a Mindenszentek litániáját térdelve énekelték a jelenlévők, kérve a szentek közösségét a szentelendőkért: hogy ezt a jó elhatározást megvalósítsák papi életükben. A jelöltek arcra borultak az oltár előtt, annak jeléül, hogy meghalnak a világnak, és ezután csak Istennek akarnak élni.

Az egyházi rend szentségének lényegi része, a kézrátétel és a felszentelő ima következett. Az Egyházban a szent rendeket mindig kézrátétellel adták át: ezt tanúsítja a Szentírás is, az apostolok a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést így adták tovább.

Az újonnan felszentelt Máté Péter és Szidor János diakónusokat liturgikus ruhába öltöztették, amelyet a diakónusi szolgálatban viselnek majd. A stólát, a papi hatalom szimbólumát még csak az egyik vállon átvetve viselhetik, jelezvén, hogy a papi szolgálat teljességét még nem nyerték el. A liturgikus szolgálatok közül a keresztelés, esketés, áldoztatás, igehirdetés, temetés lehet feladatuk.

A diakónusok a püspök elé térdelve átvették az Egyház nagy kincsét, az evangéliumos könyvet, jelezvén, hogy ezentúl feladatuk lesz az örömhír felolvasása.

A diakónusszentelés után az áldozópap szentelése következett. A főpásztor közös imádságra szólította fel a híveket.

Sziklai Dávid jelölt a főpásztor elé járult, aki kézrátétellel és imádságával a papság szentségében részesítette őt. Ezután a jelen lévő papok is a szentelendő fejére tették a kezüket, kifejezve, hogy küldetését a közösségükben fogja végezni.

Miután Dávid atyát beöltöztették a liturgikus ruhába, amelyet a szentmise bemutatása közben visel majd, a krizmával való megkenés következett. Az olaj Isten áldásának és erejének szimbóluma, amelyet a püspök a nagycsütörtöki szentmise keretében áldott meg. Már az Ószövetségben is így kenték fel a királyokat, prófétákat, papokat – az Isten által kiválasztott embereket. A különös lefoglaltság szimbóluma ez.

A felszentelt megkapta a főpásztortól a nép áldozati adományát, a kenyeret és bort, amelyből Krisztus teste és vére lesz, hogy mostantól kezdve naponta mutassa be a vérontás nélküli áldozatot az Anyaszentegyházért és az egész világ üdvösségéért.

A szentelési szertartás utolsó mozzanatában Palánki Ferenc püspök békecsókot váltott az újonnan felszentelttel, majd Sziklai Dávid atyával és paptársaival együtt mutatta be Krisztus legszentebb áldozatát.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír