Prohászka Ottokár püspökre emlékeztek Székesfehérváron

Hazai – 2022. október 12., szerda | 15:06

1858. október 10-én született Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója. Születésének 164. évfordulója alkalmából október 10-én, hétfőn a Prohászka Ottokár-emléktemplomban a Székesfehérvári Egyházmegye konferenciával, püspöki szentmisével és közös imádsággal tisztelgett Székesfehérvár 15. püspöke előtt.

Az évente kétszer tartott Prohászka-konferenciák a főpásztor életének egy-egy időszakát, illetve tevékenységének különböző területeit mutatják be. Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros ezúttal a politikus Prohászka alakjáról beszélt.

Előadása kezdetén megemlékezett a közelmúltban elhunyt Szabó Ferenc SJ teológusról, költőről, műfordítóról, akinek nagy szerepe volt a Prohászka-kutatásban.

1922. február 16-án tartotta utolsó ülését az 1920-ban összeülő Nemzetgyűlés, amelynek a fehérvári püspök  is – egyetlen főpapként – tagja volt. Prohászka Ottokár a pártpolitika színpadáról száz évvel ezelőtt véglegesen távozott.

Mózessy Gergely előadásában kifejtette: Prohászka Ottokár politikai pályafutásának kezdetét az 1890-es évek derekára tette, amikor az esztergomi szeminárium tanáraként a közéletiséget rendkívül fontosnak tartotta, és a Rómában magába szívott elveknek megfelelően sürgette a jó sajtó ügyének felkarolását, a szociális kérdés fontosságának felismerését. „Keresztényszociális eszméket hirdetett a sajtóban. Az ettől eltérő, ellenfélnek tekinthető politikai ideológiákat – a liberalizmust és a szociáldemokrata-marxista gondolatvilágot – nem csak azok jelszavai szintjén ismerte. Mélyebb elemzéseket írt róluk, és pozitív törekvéseiket, történelmi érdemeiket is képes volt elismerni, de a veszélyekkel is tisztában volt. Politikai aktivizálódásának közvetlen oka azonban az a korabeli magyarországi egyházpolitikai környezet volt, amelyben a kor egyházfői meglehetősen esetlenül mozogtak” – mondta az előadó.

Majd Prohászka Ottokár közéleti tevékenységének második szakaszáról beszélt, amikor püspöki szolgálata miatt automatikusan lett az országgyűlés felsőházának, a főrendiháznak tagja. Ott egyedi hangot képviselt: pragmatikusan szavazott, de előremutató elvi megnyilatkozásai voltak. Átélte a forradalmak korát. Valójában a sajtó maradt aktivitásának terepe, ahol földreformért, katolikus autonómiáért, az iskolai vallásoktatás – legalább fakultatív – megtartásáért szállt síkra.

1919. július 20-án Prohászka Ottokár püspök így tekintett vissza politikai szerepvállalására. „A politikáról mindig irtóztam (…) Nem nekem való; (…) nem akarom politikához kötni az egyház sorsát (hol van politika, mely előbb-utóbb sok kifogás alá nem esik, s alávaló praktikákba nem elegyedik (…)?!” A Tanácsköztársaság rendszerének bukása után közvetlenül Prohászkát még nem találjuk ott abban a pezsgő világban, amelyben formálódik a későbbi keresztény politika elitje – jegyezte meg az előadó.

Mózessy Gergely a püspök politikusi pályafutásának harmadik szakaszát a nemzetgyűlési képviselőségének korszakára (1920–1922) helyezte. Elmondta: Prohászka Ottokár 1920. január 11-én tartott választási programbeszédében az államformakérdés terén a királyság mellé állt, hangsúlyozva, hogy a pártoknak nem közjogi, hanem gazdasági kérdések köré kellene szerveződniük. A hadsereg megerősítésének szükségét vallotta. Keresztény politikát hirdetett, a modernizáció és a létbiztonság megteremtésének szükségességét. Ehhez földreformot, mezőgazdasági szövetkezetek létesítését tartotta szükségesnek, de a munkáskérdés és a tanoncképzés fontosságát is felvetette. Kiemelte a hadviseltek és rokkantak iránti társadalmi kötelezettséget.

Korán kiábrándult a csak jelszavaiban keresztény pártpolitikából. Bár felkérték rá, miniszterséget, miniszterelnökséget nem vállalt, de a kormányzó párt elnöke volt 1920 nyarától 1921 februárjáig. Pártelnökként mindössze két parlamenti beszédet tartott; az elsőt a numerus clausus törvény vitájában, mely az egyetemek háborús évek okozta túlzsúfoltságát igyekezett rendezni, de a vidéki egyetemeken nem tudták végrehajtani. A törvény fő gondolati magvát Prohászka 1918-as cikkeiben megtalálhatjuk, de a törvényjavaslatot nem ő kezdeményezte vagy nyújtotta be. Jogkorlátozó intézkedés volt, de nem jogfosztó, így a későbbi náci zsidótörvények előfutárának való beállítása alapvetően téves – hangzott el az előadásban.

A történész-levéltáros végül így összegezte Prohászka püspök közéleti szereplését: „Prohászka nagyon korán felismerte a politika társadalomalakító szerepét, és ezért – mint mindenbe, az élet egész vonalán – ebbe is bele akarta vinni a keresztényeket és a kereszténységet. Már a 19. század végén is így lépett fel, amikor ez nem számított korszerűnek. 1919 őszén már csak ez a politika számított kiútnak. Természetes, hogy mögé állt. De sokkal találóbb Schütz Antal minősítése, aki nem ideológusnak, hanem „a keresztény kurzus spirituálisának mondja a püspököt. Prohászka ugyanis nemcsak népszerűsítette e politikát, hanem kritizálta is, ha nem találta eléggé kereszténynek. Azzal szembesült, hogy a társadalom egy keresztény politikához valójában nem elég keresztény; ekkor apostolként újra a társadalmat akarta felrázni. Hirdetve és tudva: a szükséges változást mindig magunkon kell kezdenünk.”

A konferencia után Tóth Tamás plébános köszöntötte Spányi Antal megyéspüspököt, a megjelent közéleti vezetőket, Cser-Palkovics András polgármestert, Mészáros Attila alpolgármestert, a képviselőket, a Prohászka Imaszövetség tagjait, az intézményvezetőket, a cserkészeket, a Szent Imre Iskola diákjait, a híveket és paptársait.

A szentmisében Spányi Antal püspök külön köszöntötte a legfiatalabb Prohászka Imacsoport tagjait a budapesti Egyetemi templomból, majd Szabó Ferenc jezsuita író, tudós lelki üdvéért imádkozott.

Beszédében a főpásztor felhívta a figyelmet Prohászka Ottokárnak a Szentlélek által kimondott szavaira a mai, minden szempontból bizonytalanná vált világban. Spányi Antal felsorolta az értékvesztett modern gondolkodás számos csapdáját, amelynek hatása riasztó jövőképet tár elénk. Megemlítette Aldous Leonard Huxley Szép új világ című művét és Harari tudományos bestsellerjeit, amelyek jól illusztrálják ezt a jövőt; beszélt a nemiséggel kapcsolatos manipulációkról, a globalizáció, a háború, a gazdasági válság, az abortusz következményeiről, a keresztényüldözésről.

Szentbeszédében a székesfehérvári megyéspüspök felolvasott Prohászka Ottokár száz évvel ezelőtt, 1922 októberében, az aradi vértanúk emléknapján elhangzott beszédéből, amelynek gondolatai ma is aktuálisak.

Az aradi vértanúk emléknapja elsősorban a magyar ifjúság ünnepe, mert „a mindhalálig való hűség, rendületlenség és kitartás az erkölcsi győzelem diadalának szimbóluma” – fogalmazott 1922 októberében Prohászka. Arra buzdította a fiatalságot, hogy álljon a „nagy eszményiségek, a nagy, fenséges hitelvek alapjára”.

Spányi Antal végül Prohászka Ottokár sokat vitatott szavait idézte: „Magyarországot nem bízhatjuk másra, mint magyarokra. Figyelmeztetem az ifjúságot: Mi nem gyűlölünk senkit. Mi vagyunk olyan keresztények, hogy a gyűlölet az idegen nekünk. De mi szeretünk, nagyon szeretünk. Szeretjük magunkat jobban, mint az idegent, és szeretjük azért jobban, mert az evangélium is azt mondja: szeresd felebarátodat, tehát az idegent is, de úgy, mint magadat. Vagyis magadat jobban, mert a te szereteted, az önmaga-szeretet a zsinórmértéke minden más szeretetnek. Semmiféle olyan elvet nem vállalhatunk, amely azt eredményezi, hogy az ember tönkremenjen rajta. Magyar ifjúság, szeresd magadat, szeresd jövődet, szeresd hazádat, és szeresd a magyar nemzetet nagyon, de nagyon szeresd!”

A szentmise végén az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Prohászka Ottokár sírját. Az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremléknél együtt imádkoztak a Székesfehérvár 15. püspökének boldoggá avatásáért és közbenjárásáért.

Az ünnepi alkalmon a Prohászka Imaszövetség tagjai átvehették a Szent Gellért Kiadó és Nyomda által megjelentetett Prohászka-kalendáriumot.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria