Püspöki áldást kaptak a jegyesek az ercsi Nagyboldogasszony-templom búcsúján

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök volt. A főpásztor évek óta Ercsibe hívja a házasságra készülő jegyeseket, akiket a szentmise keretében külön áldásban is részesít.

Ercsiből gyalogos zarándoklatot szerveztek az egyházközség hívei és képviselői, de sokan érkeztek az önkormányzat által biztosított kisbuszokkal is a festői környezetben álló, szépen helyreállított kápolnához. „Ercsi Mária, fogd meg a kezünket, Fiad bölcsőjéhez vezess el minket” – énekelték a zarándokok.

A szabadtéri szentmisén először Tóth András plébános, majd a hívek nevében Klaibán Sándor képviselő-testületi világi elnök köszöntötte a főpásztort. „Ez a szép liturgikus esemény, a búcsúi szentmise megtartása igazi közösségi alkalom, amely után közös agapét tartunk a templomkertben. De az »agapé agapéja« a szentmisében történik, amikor az Úr van jelen, és akkor a legszebb az ünnep, ha ezt együtt üljük meg a főpásztorral. Szeretnénk, ha az Isten szeretete és a belőle forrásozó gondolat, érzés, cselekvés, szimbolikus esemény nemcsak egy pillanat lenne életünkben, hanem egy nyitás is, az Istenre való új figyelésnek a kezdete.”

Spányi Antal püspök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a keresztény ember Mária-tisztelő ember. A kereszténységet összefogja a Mária-tisztelet. „Egy ezredéven át hordoztuk azt a hagyományt, amelyet a térítő papok mint magot elhintettek a magyar lélekbe. Jó földbe hullott, különösen is Szent István lelkében, akiben mélyen gyökeret vert ez a tanítás: Szűz Máriának, az egyház legméltóbb tagjának a tisztelete. Így történhetett meg, hogy a halála előtti napon Máriára bízta szent koronájával az országot, a nemzetet, minket. Így érezhettük magunkat Mária oltalmában egy ezredév alatt.”

A főpásztor példaként állította a keresztény ember elé Mária alakját, aki egész életében hűséges maradt az Isten szavához, amit a próféták hirdettek, és amit a templomban tanítottak. Jézus szavait a szívébe zárta, fontolgatta sokat, mert Istenre figyelő élete volt, és nem törődött semmiféle világi tévedésekkel, irányzatokkal. „Tudta, mi a keresztény erkölcs, amit az Isten kinyilatkoztat, és azt akarta, hogy minél többen kövessék azt. Nem kereste a világ előtt az elismerést, ezért mindenre, ami vele történt, igent mondott. Igent mondott az angyalnak, amikor azt kérdezte, akarja-e, elfogadja-e, hogy Isten Fiának anyja legyen. Elfogadta Isten akaratát, bármi is legyen, akkor is, ha ez próbatételt, nehézséget fog jelenteni számára. Mint egykor a prófétáknak, akiket Isten különleges kegyelemmel akart megajándékozni. Ne csak ünnepeljük Máriát, hanem kövessük életpéldáját, és legyünk Istennek olyan gyermekei, mint amilyen Ő volt. Életünkkel mondjunk igent Istennek, ahogy Mária is tette ezt hűséggel.”

A hívek könyörgését az ercsi egyházközség közösségei mondták: a bibliakör, a fiatalok, a gyermekek és ministránsok csoportjának képviselői áldást kértek a hívekre, életükre.

A szentmise végén a főpásztor imádkozott a fiatalokért, a jegyesekért, és kérte a Szűzanya kegyelmi segítségét. Megáldotta a házasság szentségének felvételére készülő, jelen levő jegyespárokat, és kiterjesztette áldását az egész egyházmegye területén élő minden jegyesre: hogy legyen belőlük az első szent családhoz méltó utódcsalád, tudják egymást hűségben, áldozatosan szeretni.

Régi hagyomány, hogy a Duna-parti, 1828-ban épült Nagyboldogasszony-kápolna közelében egy jó vizű forrás is fakadt, ahol a hajósok szerettek megpihenni. Ercsi így vált a hajósok kegyhelyévé. A főpásztor a forrás megtekintése után ellátogatott a Nagyboldogasszony-kegytemplomhoz is, megtekintette a restaurálási munkákat, és imádkozott a kegykép előtt.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír