Rekollekcióra gyűltek össze a Győri Egyházmegye lelkipásztorai

A főpásztor szentbeszédében arra biztatott, hogy imádkozzunk a magyar ifjúságért, akikhez a papság küldetése is szól. Felidézte Szent Imre herceg nemes lelkületét. „Ha szeretünk valakit, akkor semmi sem fontosabb annál, mint hogy lessük gondolatait, vágyait, hogy megtegyük számára azt, ami neki nagyon fontos és kedves. Ez Istennek legalább ennyire fontos, és ugyanúgy működik, mint az emberi kapcsolatainkban. Érthető, hogy Szent Imre is azt a kérdést tette fel az Úrnak egy egész éjszakán át tartó imádság közepette, hogy mi lenne az a legszebb áldozat, amit meghozhatna az Úrért.”

Szent Imre azt a választ kapta, hogy a tisztaság lenne a legszebb és legnagyobb áldozat. Ez a felajánlás bizonyára nem tűnt számára természetesnek, hisz edzett, daliás herceg volt, aki vadászatokon is részt vett. Mégis felelősségteljesen vállalni tudta ezt az áldozatot. E felajánlásért bizonyára meg kellett küzdenie, miként mindnyájunknak meg kell küzdenünk érte. Mindenkinek saját életállapotában, újra és újra meg kell hoznia azt a legnagyobb áldozatot, ami a szeretetéből fakadhat. Hiszen ha szeretünk valakit, akkor nem riadunk vissza az áldozat nagysága láttán. Ellenkezőleg, ha valakit igazán szeretünk, akkor annál nagyobb buzgóságot, vágyat érzünk arra, hogy mindent felülmúló áldozatot hozzunk, szeretetünk bizonyítékaként.

Szent Imre ünnepén érdemes elgondolkodni azon, feltesszük-e magunknak a kérdést: „Uram, mi lenne az, aminek leginkább örülnél?” Valamint érdemes azon is elgondolkodni, hogy amit felajánlottunk, azt vállaljuk-e, megtesszük-e teljes szívvel, teljes odaadással. Ha igen, akkor az Isten és emberek iránti szeretet is napról napra növekedni fog bennünk, és a szolgálat, amelyet végzünk, nemcsak az embereknek, hanem Istennek is a tetszésére fog válni. Adja Isten, hogy Szent Imre legyen ebben is segítőnk és oltalmazónk – fohászkodott szentbeszéde végén Veres András győri megyéspüspök az egyházmegye papságával együtt bemutatott szentmisén.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Kálmán Imre, Ács Tamás

Magyar Kurír