Rézi, a terápiás kutya szolgálata a váci kórházban

Hazai – 2018. április 13., péntek | 15:20

A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata önkénteseként Farkas Cecília és kutyája, Rézi a váci Jávorszky Ödön Kórház Ápolási és Rehabilitációs Osztályán teljesítenek szolgálatot. A továbbiakban Farkas Cecília írását olvashatják arról, miben áll ez a szolgálat.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az Ápolási Osztályon minden hónapban egy alkalommal meglátogatjuk az osztály lakóit, állatasszisztált aktivitást (AAA) végzünk. Ennek a programnak az a célja, hogy rekreációs lehetőségeket biztosítson egy jobb életminőség eléréséhez.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Megérkezünk az osztályra, a folyosón már várnak ránk. Van, aki izgatott, és van, aki tényként konstatálja, hogy itt egy kutya. Rézi barátságos, nyitott mindenki iránt, körbejár, pacsit ad, jutalomfalatot kap. Háton pörög-forog, ül, fekszik – mindent csinál, amit kérnek tőle. Felkucorodik melléjük a padra, hozzá lehet bújni, ölelgetni. És ilyenkor nyílik meg az emlékek tárháza. „Kiskutyám, de szeretlek!” – mondja neki Julis néni. Aztán előkerülnek az emlékek, leporolják őket, a fakuló kép újra színt kap. „Nekem is van ám kutyám, otthon vár rám, hogy az milyen okos jószág!”, „Az én kutyámra a fiamék vigyáznak, az unokáim jó gazdái, míg haza nem megyek” – ki tudja, mikor lesz az. Előkerülnek történetek a faluról, családról, kerekedik a sztorizás, élénkül a csapat, már csak egy jó kis mentatea hiányzik a kellemes csevejhez.

A Rehabilitációs Osztályra hetente egyszer megyünk, itt állatasszisztált terápiát (AAT) végzünk. Az AAT egy célorientált, terápiás folyamatba épített program, melyben adott célnak megfelelően képzett terápiás állatok vesznek részt. A terápiás programot szakember vezeti, aki nyomon követi és dokumentálja a terápia alatt elért változásokat. A stroke rehabilitációjában az állatasszisztált terápia komplementer kezelésként hatékony a nagy- és kismozgások javításában, az afázia javításában, továbbá a szociális készségek javításában, ezáltal a kliens visszaintegrálásában. Ezt szem előtt tartva egy stroke-protokoll kialakításán dolgozunk, amelynek fókuszában a kéztorna van.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? A tornateremben összegyűlünk, Rézi körbejár, pacsit ad, jutalomfalatot kap – nem mindenkinek egyszerű a jutalomfalatot elővarázsolni a zsákból, felér egy kéztornával. Közben a csapat tagjai kézerősítő labdákkal a gyógytornász által kért, személyre szabott gyakorlatokat végzik. Itt is a foglalkozás során előkerülnek az emlékek, történetek, olyan is van, hogy megy a mókázás – ezen a foglalkozáson a kutya nem tesz különbséget a gyógytornász és a beteg között, ugyanúgy odamegy hozzá és csinálnia kell a gyakorlatot, nincs kivételezés. És akkor a betegek is mondhatják a gyógytornásznak, hogy „Másik kézzel csinálja!” – jó adag nevetés egy nehéz élethelyzetben.

Gyorsan eltelik az egy óra, mennünk kell. Útközben Rézi pihen, én újraélem azt az egy órát, elraktározom magamban, és tiszta szívből remélem, hogy olyant teszek, ami segíti az életet azáltal, hogy színt visz bele.

Forrás és fotó: Kórházlelkész.hu (Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria