Mindig öröm a találkozási pontra érni, újra üdvözölni a motorostársakat, látni a szemekben, hogy mindenkinek van mesélnivalója. Nyíregyházáról és Debrecenből indultunk, hogy aztán a két csapat Tiszaújvárostól együtt folytassa útját a könnyező Szűzanyához.
A Szent Liturgián Zolcsák Miklós atya emlékeztetett minket, hogy már kis hittanosként megtanultuk, miért élünk a világban: „Hogy Istent megismerjük, Istent szeressük és neki szolgáljunk.”
Rámutatott, kis közösségünk akkor töltheti be igazán a szerepét, ha ugyanez a célja. A közösségünk alkalmat adhat megismerni Isten szeretetét a motorozások alkalmával felfedezett tájakon, valamint a megismert embereken keresztül. A közösségi programjaink pedig kiváló lehetőséget teremtenek, hogy növekedjünk a szeretetben, illetve egymás segítésén keresztül szolgáljunk neki.
Egy motorostársaságnak mindig akad megbeszélnivalója: megosztásra váró élmények, hasznos tippek a motorok karbantartására és persze a tervek, amelyek már a jövő évi szezonra irányulnak.
Természetesen nem a legrövidebb úton indultunk haza, elvégre motorosok vagyunk: megállapítottuk, hogy Erdőbénye és környéke az őszi színekben pompázva is gyönyörű, bármikor érdemes erre túrázni!
Most legtöbbünk elteszi a motorját téli álomra, de tavasszal újra együtt rójuk az utakat, addig pedig marad a közös tervezgetés izgalma. Egy biztos program van már a következő szezonban: ahogyan a templomban zártuk az ideit, úgy a következőt is ott fogjuk kezdeni, a Jóisten áldását kérve.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria