2024. április 24., szerda
Hunor
Hunor
Messziről kitűnik a Vörösvári úti tízemeletes házak homlokzatai közül az Első Óbudai Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola vörös téglás épülete. A századfordulón, a főváros nagyszabású iskolaépítési programja keretében emelt épület udvarán az őszi alkonyatban teázó-beszélgető csoportok gyülekeznek. Az iskola egyik legerősebb hagyománya az 1995 óta minden évben megtartott Márton-napi ünnepség, mellyel Óbuda német ajkú lakosságának a 19. század második fele óta élő szokását elevenítik fel.
Kiürülnek a poharak, elfogy a libazsíros kenyér, a gyerekek tanítóikkal felsorakoznak. Mindenki kezében a saját maga készítette lampion, a felvonulás elengedhetetlen kelléke. A sokaságot lovasok vezetik fel, középen lovagol a Szent Mártont megjelenítő fáklyás alak. Indul a menet. Közben a város éli megszokott hétfő kora esti életét. Csúcsforgalom van, de a járdán mi erről nem veszünk tudomást. A gyerekek a hagyományos német Márton-napi dalokat éneklik, az autóáradat láthatólag a lovakat sem zavarja. Kerülővel jutunk az iskolával átellenben álló Szentháromság-templomhoz.
A kis templom teljesen megtelik. Itt van minden alsós osztály, a gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel. A jelenlévőket Fetterné Szőnyi Éva köszönti. Elmondja, az iskola mindenkori negyedik osztálya és a kórus ad ünnepi műsort. Már tanév elején megkezdődött a készülődés: a gyerekek színes lampionokat készítettek, korhű díszleteket terveztek, német nyelvű dalokat, verseket tanultak, legendákat olvastak Szent Márton életéről. Minden évben új darabot adnak elő. A mindenkori negyedikesek tanítóikkal és némettanáraikkal együtt írják és viszik színpadra a Márton-napi jelenetet. Mindezt német nyelven, zenével és énekkel színesítve.
Fetterné Szőnyi Éva feleleveníti Szent Márton életét, középpontba állítva a hozzá köthető csodákat, rávilágítva az ünnep üzenetére: Márton életpéldája arra hív mindannyiunkat, hogy segítsünk egymásnak, keressük meg és támogassuk a rászorulókat. Elmondja, az iskola gyűjtést indított rászoruló és beteg gyermekek javára, kéri a családokat az adakozásra.
Végül a Márton-nap még egy hagyományos kelléke megjelent: a gyerekek szépen díszített libakalácsot – liba alakú mézeskalácsot – kaptak emlékül.
Az ünnepi eseményen részt vett Neubrandt Istvánné, az óbudai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Bajzáth Ferenc, az óbuda-hegyvidéki Szentháromság-templom plébániai kormányzója.
A Márton-napi felvonulás hagyománya
Az első feljegyzések Márton-napi felvonulásról 1867-ből származnak, a Rajna vidékéről. A leírás szerint a polgárok zenekarral, sok-sok énekkel kísérve vonultak fel a városokban. A menet élén, lovon haladó, Szent Mártont megszemélyesítő szereplő megjelenése későbbi fejlemény. Eredetileg főpásztori ornátust viselt, 1905-től pedig katonaruhába öltöztették. A 20. század elejétől a Márton-napi felvonulások Németország sok részén megjelentek. Magyarországon, így Óbudán is a betelepült németek révén vált ismertté.
Az újkori felvonulásnak korábbi előzményei is vannak: a középkorban koldusok jártak házról házra élelemért. Később már csak gyerekek és diákok kopogtattak be az ajtókon, és köszönték meg a finomságokat énekkel az adakozónak.
Miért készül lámpás Szent Márton-napra?
A néprajzosok véleménye megoszlik a kérdésben. Az egyik, sokak által osztott vélemény szerint a következő evangéliumi szakaszhoz kapcsolódik: „Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét.” De lehetséges magyarázat az is, hogy nagy ünnepeken gyakorta tartottak fáklyás-gyertyás körmenetet. A zárt lampionok a 19. század folyamán jelentek meg a Márton-napi felvonuláson. Először répát és tököt vájtak ki erre a célra, később kínai mintára papírlámpásokat készítettek.
Honnan ered a libakalács?
A karácsonyt megelőző negyvennapos böjtben nemcsak a hús, hanem minden állati eredetű étel fogyasztását tiltották. A tojás-, tej- és zsírkészletet lehetőség szerint Márton-nap környékéig fel kellett élni, így az ünnepre különböző süteményeket is kínáltak.
Hogyan lett Márton a gyerekek kedvelt szentje?
Felvonulás, lampionkészítés, énekek – Szent Miklós-napján kívül nincs még egy egyházi ünnep annyira a gyerekekre szabva, mint német nyelvterületen Szent Mártoné. Kezdetben csak a felnőttek ünnepe volt, a személyéhez kötődő dalok és hagyományok később szólították meg a kisebbeket. A felvonulások kimondottan alkalmasak arra, hogy a felnövekvő nemzedékkel is megéreztessék az ünnep misztériumát.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
29