Stressz és lelki növekedés – Böjte Csaba és Afréka is szóltak a fiatalokhoz a Háló Fesztiválon

A PPHF és a Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség közös rendezvényén Böjte Csaba OFM ferences szerzetes; Versegi Beáta Mária, a Nyolc Boldogság Közösség pécsi rendházának vezetője és a Fodor Réka–Greguss Sándor házaspár osztotta meg gondolatait a közösség szerepéről, lelki energiáink helyes kezeléséről, a döntési helyzetekről. A fesztivál keretében a résztvevők püspöki szentmisén ünnepeltek, majd a rendezvény koncerttel zárult.

Kovács Gusztáv, a PPHF rektora köszöntőjében elmondta, hogy az egyetemi lelkészség négy munkatársa – Fábián Bence, Hegyi Kevin, Német Zsófia és Szakmári Eszter – nevéhez fűződik a Háló Fesztivál létrejötte. A rendezvénynek azért a Háló nevet adták, mert jól fejezi ki a szervezők hármas célját: „behálózni” a hallgatóságot, akiknek így kapcsolata alakul ki a főiskolával, baráti szálak szövődhetnek általa, továbbá a meghívott előadók gondolatai mint a háló fogják meg az érdeklődőket. A fesztivál elnevezése utal János evangéliuma 21. fejezetére is, amelyben Jézus szavára az apostolok 153 halat fogtak minden fajtából, ami arra is utal, hogy a Háló Fesztiválon mindenkinek helye van, mindenkit szeretettel várnak.

A fesztivál előadásainak sorát Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja kezdte, aki a kiégésről és az újrakezdés lehetőségeiről beszélt. A stressz kezeléséről szólva kitért annak evolúciós szerepére is, miszerint az hozzájárul a fajok fennmaradásához és az új utak kereséséhez. Mai világunk ugyanakkor szélsőséges mértékű és sebességű változásoknak tesz ki bennünket – magyarázta a közösség pécsi rendházának vezetője, hozzátéve, hogy a bennünket elérő információáradat miatt rengeteg mentális ingernek vagyunk kitéve, ráadásul a kívülről jövő, feldolgozhatatlan mennyiségű ingerhez még magunk is ráteszünk egy lapáttal, ami teljesen elszívja az energiáinkat. Ezért csak tudatos módon kontrollálhatjuk a stresszt, amelyet kontrollálnunk is kell, hiszen a kiégés már fiatalkorban is óriási veszélyt jelent. Fontos, hogy időben felismerjük az előjeleit. Olyankor vissza kell vonulnunk, hogy újra rátaláljunk saját magunkra – hívta fel a figyelmet Versegi Beáta Mária.

Greguss Sándor és felesége, Fodor Réka missziós orvos személyes tanúságtételükkel házasságuk sajátos történetéből szemelgetve ajánlottak a fiatalok figyelmébe a párválasztással, a házasság tartósságának megőrzésével kapcsolatos szempontokat. „A nagy, radikális döntések előtt nem kell sokat teketóriázni, amire érzed, hogy indíttatásod van, azt meg kell tenni” – biztatott Fodor Réka saját életpéldáján keresztül.

Böjte Csaba előadásában arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy Jézus vezet minket a növekedés útján. Ő látja bennünk, hogy többre vagyunk képesek, mint amit mi gondolunk. Elvezet bennünket létünk peremére, és megmutatja, hogy van még tovább. Az evangélium hirdetését sem hatalmas tettekkel és tömegrendezvényekkel kezdte – emelte ki Csaba testvér –, hanem megkeresztelkedése után, a Jordánból feljőve két érdeklődő fiatalt meghívott magához, hogy nézzék meg, hol lakik. Elbeszélgetett velük, együtt ettek, megvitatták a világ dolgait. Aztán meghívott másokat is. Többször körbejárták a Szentföldet, tették a dolgukat. Nagy erő, lendület volt bennük. Böjte Csaba arra biztatott mindenkit, hogy ne takarékoskodjon az erejével, az egyetlen földi életében örömmel adjon bele a napjaiba mindent, amit csak bír. A családról szólva Csaba testvér emlékeztetett, mennyire fontos színtere az életünknek. Egy szülő akkor boldog, ha a gyermeke élete rendeződik, jó úton halad. A jó házasságért is nap mint nap tenni kell.

Az előadások után Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be szentmisét a főiskola kápolnájában, koncelebráltak a PPHF meghívására jelen lévő máltai, lengyel és bangladesi lelkipásztorok. A háló titkaiba beavató szentbeszéd közvetlen hangvételű elmélkedéseit Kovács Gusztáv rektor szinkrontolmácsolásában hallgatták a résztvevők.

Szentbeszédében Felföldi László Jézus tanítási módszereit helyezte a figyelem középpontjába. A főpásztor rámutatott, hogy Jézus valójában nem a klasszikus értelemben vett módon tanította a tizenkét apostolt a velük töltött három év alatt, hanem a szívüket nyitogatta és közösségi kapcsolataikat erősítette. A csodák, amelyeket ez idő alatt tett, valójában az apostolok hitét erősítették meg, hogy lássák, Jézus számára minden lehetséges.

A három év során három dologra, három csodára készítette fel őket, melyek azóta is összekötik a keresztényeket, megvalósítva Krisztus egyházát. Az egyik a közösség, amelyért Jézus imádkozott: legyetek egyek! A másik csoda az utolsó vacsora csodája: Jézus minden korábbi csodája tulajdonképpen erre a csodára készítette fel az apostolokat.  A harmadik csoda maga a feltámadás. Jézus azt mondta: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20) „Lehet, hogy itt és most nem beszéljük egymás nyelvét, de közösségben vagyunk, mert ugyanazt az Eucharisztiát hisszük. Nem látjuk a csodát, de ha Jézus mondja, hisszük, hogy úgy van és hogy ő velünk van a feltámadásban. Ezért alkossatok biztos hálót. Rajtatok a világ sorsa, nem várhattok másra. Csak egymással, Krisztussal és az egyházközösséggel élhetitek meg a békét, az örömöt és az Isten szeretetét” – buzdította a fiatalokat a főpásztor.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: PPHF, Hegyi László

Magyar Kurír