Szabadon viszontszeretni – Vakoknak és gyengénlátóknak mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros

1977-től vált hagyománnyá a Szent Anna-templomban a látássérülteknek bemutatott karácsonyi szentmise. A plébánián nem sokkal később a lelkigondozásukkal is elkezdtek rendszeresen foglalkozni, ami az idén elhunyt Fehér Anna gyógypedagógus-szerzetesnővérnek is köszönhető. Ő alapította a Batthyány téri Szent Anna Otthont is, amely később a Sváb-hegyre költözött, és a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthon, Óvoda és Általános Iskola néven vált ismertté.

Az otthon hatvan diákját képviselő szereplőket gondozóik, tanáraik kísérték be karon vagy kézen fogva a szentélybe, majd megérkezett a bíboros, akit Inotay György, az intézmény új vezetője köszöntött.

A tizenöt szereplő két sorban foglalt helyet a szentély elején, közel a főpásztorhoz. Ketten közülük nemcsak látássérültek, hanem kerekesszékhez kötöttek is. Tízéves gyerekek, harmincas éveikig járó fiatalok és egy középkorú férfi sorakoztak előttünk jelmezekben, izgatottan. Egy vak lány, aki kiválóan játszott szoprán és tenorfurulyán, énekelt és szavalt is az est folyamán, Siófokról érkezett, hogy a többiekkel együtt szerepelhessen, mint eddig is mindig. Mert nagyon szeretnek szerepelni: énekelni akár egyedül is, vagy szöveget mondani.

A félórás műsor elején és végén egy harminc év körüli fiú kísérte orgonán a kórust, amely most a betegségek miatt tizenkettő helyett nyolc főből állt. A kórus harmada tehát hiányzott innen – a hozzáértők tudják, ez mekkora kockázat a hangzás szempontjából, az ének mégis teli tüdőből, szép tiszta hangon zengte be a templomteret. A billentyűs tapintás és hallás után tanult meg zongorázni, tökéletesen játszott. Abszolút hallása van neki is, mint ahogyan a többiek közül is sokaknak – tudom meg később énektanáruktól, a műsor zenei összeállítójától és orgonakísérőjétől, Csont Tamásnétól, aki immár nyugdíjasként, öt unokája mellett is elkötelezett a fiatalok szolgálatában.

Szűz Máriát egy tiszta tekintetű lány alakította kék kendőben. Szólót is énekelt: „Ami velem történt, nem volt soha még, / Boldognak mond engem minden nemzedék” – mintha nemcsak Máriaként énekelte volna ezeket a sorokat, hanem saját, gyermeki, megküzdött tapasztalatából is. 

Klasszikus európai karácsonyi énekek csokrát hallhattuk a műsorban, egyszer-egyszer acapella, máskor az énektanár elektromosorgona-kíséretével. Elhangzottak kétszólamú, majd három-, sőt négyszólamú művek is, többek között a Csendes éj vagy a Szűz Mária várja, várja, aludjon el Jézuskája kezdetű közismert énekünk. Később megtudtam, mindenki hallás után tanulta meg a szólamát. A prózai részeket történelem–magyar szakos tanáruk, Gerstenmayer György állította össze. A misztériumjáték szereplői csak elenyésző szövegrészt olvastak többnyire az ujjuk segítségével, szinte mindent fejből mondtak. Az ifjú pásztorok és a kis királyok is nagy hangon, gyönyörűen artikulálva közvetítették a szerepeiket.

„Minden házra öröm szálljon / Legyen boldog, szent karácsony!” – kívánták műsoruk végén mindenkinek, miután műsorukkal végigéltük Jézus születésének történetét, nem mindennapi módon.

A szentmisére ünnepélyesen bevonultak a bíboros előtt a ministránsok, köztük az intézmény néhány gondozottja is; majd Jánosa Domokos, a Szent Anna-templom plébánosa, a látássérültek referense, Spick Károly káplán, Kelemen László, a főegyházmegye hitoktatási felügyelője és Legeza József görögkatolikus pap.

Jánosa Domokos köszöntötte a főpásztort, megemlékezve Fehér Anna nővérről is, aki egy éve még együtt volt velük ezen a bensőséges ünnepen. Elmondta, hogy a szentmisét a látássérültekkel foglalkozó emberekért ajánlják fel.

Erdő Péter bíboros megköszönte a fogadtatást és a szép műsort, amely lelkileg ráhangolt a karácsonyra. Mint mondta, a Kisjézus szeretetével és gyengédségével szeretné ünnepelni a köztünk lévő isteni szeretetet. Kérte Istent, adjon erőt és derűt mindazoknak, akiket az életük, a sorsuk valamilyen fogyatékossággal megterhelt, továbbá azoknak is, akik értük dolgoznak, valamint nekünk is, hogy érzékenyek lehessünk embertársaink iránt.

Az Izajás könyvéből vett, ifjúkorban elhagyott asszonyról szóló olvasmányt, melyben őt Isten a könyörületéről biztosítja, egy Braille-írásos szövegből olvasta fel egy látássérült, mint ahogyan később a szentmise könyörgéseit is egy másik asszony.

Szent Lukács könyvéből Jézusnak Keresztelő Jánosról, a prófétánál is nagyobb követről, az útkészítőről szóló tanítását hallhattuk, kinek szavára megkeresztelkedtek az emberek, még a vámosok is – nem úgy, mint a farizeusok és a törvénytudók.

„Meghiúsították magukban Isten szándékát.” Ezekkel a szavakkal végződik a mai evangéliumi szakasz – kezdte prédikációját a bíboros. – Hogyan lehetséges ez? Isten mindenható, amit szándékozik, azt véghez is tudja vinni. Akkor miért mondja ezt az evangélium a farizeusokról és az írástudókról? – tette fel a kérdést.

Az emberi szabadság nagy titok.

Isten szabadságot ajándékoz az embernek, és azt akarja, hogy mi szabadon viszontszeressük őt, szabadon működjünk vele együtt. Boldoggá akar tenni minden embert, aki a világra születik.

Mindenki annyi szabadságot kap, amennyi elég ahhoz, hogy válaszoljon erre a hívásra. És mégis, vannak emberek, voltak Jézus korában és Keresztelő János hallgatói között is, akik úgy érezték, hogy az üzenet nem nekik, hanem valaki másnak szól.

Keresztelő János prédikációjának a lényege az volt, hogy tartsunk bűnbánatot, hárítsuk el az akadályokat, mert jön a Megváltó, közeledik hozzánk, de igazán csak az találkozhat vele, aki tiszta lélekkel fogadja őt. Még a vámosok is odajöhettek, és részesülhettek János keresztségében, mert

bármennyire megvetett foglalkozást űztek, bármennyire bűnösöknek tartották őket, ha ők maguk felismerték ezt, ha ők maguk is elhatározták, hogy megjavulnak, akkor lehetőségük volt arra, hogy találkozzanak a közeledő Messiással.

A farizeusoknak és az írástudóknak szintén szükségük lett volna arra, hogy bűnbánatot tartsanak, de ők elutasították ezt – magyarázta a bíboros az evangéliumi szakaszban elhangzottakat.

Mi mindannyian – legyünk gyakorló vallásosak, vagy álljunk talán messzebb a hittől – meghallhatjuk ezt a szót – buzdított a főpásztor. – Bánjuk meg az önzéseinket, bánjuk meg a bűneinket! Közeledjük nyitott szívvel ahhoz a Krisztushoz, aki a betlehemi gyermek személyében megszületik, aki azt akarja, hogy mi is felismerjük őt egymásban, minden emberben. Hiszen azt mondja: „Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, azt nekem tettétek.”

Adja Isten, hogy az idei adventben, az idei karácsonykor megnyíljon a szemünk, és észrevegyük egymásban, a másik emberben a közénk jött Krisztust, és próbáljuk minden erőnkből, minden lehetőségünk szerint viszontszeretni őt.

A szentáldozás után elhangzott a látássérültek imája. „Jézus Szíve, Márián keresztül neked ajánlom a napomnak minden megpróbáltatását, különösen látássérülésemet, és mindazokat a problémákat, melyeket egyedül te ismersz, Jézusom…”

A látássérültek közös ünnepe a hittanteremben folytatódott, szeretetvendégséggel.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír