Számunkra a norma Jézus Krisztus személye – Szent Adalbert ünnepe és bérmálás Lágymányoson

Erdő Péter bíboros beszédét az alábbiakban közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ.” (Jn 15,18–19) – mondja Jézus tanítványainak a mai evangéliumban. De azt is hozzáteszi: „Ha az én tanításomat megtartják, a tiéteket is megtartják” (Jn 15,20). Az evangéliumnak ezeket a szavait Szent Adalbert prágai püspöknek és vértanúnak az ünnepén olvassa az Egyház.

Poroszország és sok más európai régió hithirdetőjeként és apostolaként tiszteljük őt.

Eredeti neve Vojtech volt, ami régi szláv nyelven azt jelentette: „a hadsereg segítsége”. Ő maga azonban megváltoztatta a nevét és felvette annak a híres magdeburgi érseknek a nevét, aki a bérmálás szentségében részesítette őt. Magdeburgi Adalbert is nagy misszionárius egyéniség volt. Amikor Olga orosz hercegnő Konstantinápolyban keresztény hitre tért, Ottó császártól kért misszionáriusokat hazája számára. Őket vezette ez az idősebb Adalbert. A misszionáriusokat azonban küldetésük helyén megtámadták és legyilkolták, egyedül Adalbert maradt életben. Szolgálatának kiteljesedését azután magdeburgi érsekként érte el. Ő temette Nagy Ottó császárt 973-ban, majd 981-ben maga is az örökkévalóságban költözött. Mivel a mi Szent Adalbertünk, a prágai püspök Magdeburgban tanult, személyesen is megismerte a püspököt és csak az ő halálának az évében, 981-ben hagyta el a német várost. 983-ban pedig Prága püspöke lett. Tudjuk, a Középkorban a nagy folyók kötötték össze a népeket, ezek voltak a közlekedés legfőbb útjai. Prágából az Elbán úgy lehetett eljutni Magdeburgba, mint Passauból Esztergomba a Dunán.

Az Egyház útja pedig akkor is – mint mindig – az ember útja volt.

2. Szent Adalbert prágai püspök néhány évvel később azonban le akart mondani székéről, Rómába ment, ahol az Aventinuson élt a Szent Bonifác és Alexius monostorban. A pápa kérésére Adalbert visszatért hazájába. Később újra Rómába távozott, majd 996-ban ismét haza indult, de a prágaiak nem fogadták, sőt rokonait is legyilkolták. A püspök ezután Vitéz Boleszláv udvarában, Lengyelországban talált menedéket. A magyar történetírás biztos tényként említi, hogy Szent Adalbert Esztergomban is időzött, a fejedelmi udvarban és Szent Istvánnal igen jó személyes kapcsolatba került. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az első esztergomi székesegyházat 1006-ban már Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Friss volt még ekkor Adalbert vértanúságának a híre, hiszen 997. április 23-án szenvedte el a vértanúhalált. Ma egyként tisztelik őt németek, csehek, lengyelek, magyarok és Róma város keresztényei is.

3. Mély hát a történelem kútja, népeket köt össze a keresztény hit öröme és a Krisztusról szóló tanúságtétel. Ha a mai evangéliumban Krisztus tanítványai és a világ viszonyáról hallunk, eszünkbe ötlik sok mai helyzet és megnyilatkozás.

Sokszor érthetetlen elfogultsággal, gyűlölettel találja magát szemben a keresztény ember. Máskor a társadalom elvárásokat fogalmaz meg a hívő közösségek és az egyházak irányában.

Sokan vallási fundamentalizmusról beszélnek és úgy tartják, hogy minden igazán komolyan megélt hit fenyegeti az emberek közötti békét, türelmetlenség és erőszak forrása. Ugyanakkor egy ilyen általánosítás éppenséggel a vallásos hit elleni elvakult, türelmetlen szemlélet kifejeződése is lehet. Mások azt várják minden vallástól, hogy szép egyetértésben főként ugyanazt hirdessék, amit a közvélemény amúgy is általában elfogad. Ekkor azonban elvész minden közösség azonossága, sőt a keresztény embernek eszébe jut Jézus figyelmeztetése arról, hogy ha a só ízét veszti, nem való másra, mint hogy az emberek eltapossák. Ugyancsak

Jézus tanítja, hogy a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból. Számunkra a norma Jézus Krisztus személye.

4. Az evangéliumban Jézus azt a súlyos mondatot is kimondja, hogy tanítványainak is úgy fognak hinni, ahogy neki hittek. Jézust ugyan meggyilkolták, de hite mindmáig ott él az emberek szívében. Szent Adalbert püspök vértanúhalált halt, méghozzá éppen a hit hirdetése közben. Ez lehetett az elutasítás legnagyobb jele. De

missziós munkája eredményt is hozott, maradandó eredményt, mely Közép-Európa népeinek szívében máig él, ezért ünnepeljük ma itt az ő mennyei születésnapját.

Szent Adalbertnek nagy tisztelője volt Boldog Meszlényi Zoltán, egyházmegyénk vértanú püspöke. Látszólag nagy a különbség kettejük között. Adalbert a királyi vérből származó nyughatatlan, tüzes lelkű misszionárius, aki szinte keresi az alkalmat, hogy konfliktusok árán is tanúságot tegyen. Boldog Zoltán püspök pedig kispolgári családból származott. Nem kereste a feltünést, sem a politikai befolyást. Egyszerűen csak teljesíteni akarta kötelességét. Elvállalta, hogy őt válasszák meg az egyházmegye vezetőjének csak azért, hogy hívő közösségünknek törvényes főpásztora legyen. Ezért áldozta az életét.

5. Kedves Bérmálkozók! Ilyen szentek példájára tekintve megérezzük, hogy milyen sokfélék a Szentlélek ajándékai.

Mindenkinek a saját helyzete és adottságai szerint mutatja meg, hogyan kellene megvallania hitét és mit kíván tőle az adott pillanatban Krisztus igazsága.

Kérjük a mai szentmisében, hogy a Szentlélek gazdag ajándéka szálljon le rátok és vezessen, erősítsen benneteket egész életetek során.

Szent Adalbert püspök, vértanú, könyörögj érettünk! Boldog Mészlényi Zoltán püspök, vértanú, könyörögj érettünk! Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Bielik István

Magyar Kurír