Szent István csontereklyéjével gazdagodott a nyíregyháza-rókahegyi görögkatolikus templom

A görögkatolikus egyházban mindenszentek vasárnapját ünnepelték május 30-án. A latin rítusú egyházban pedig ezen a napon van bejegyezve a naptárba Szent István ereklyéinek elhelyezése (ebben az esztendőben egybeesett a Szentháromság vasárnapjával). Szent István ereklyéjét egykor Szent László helyezte el az őt megillető helyre 1083. május 30-án. Ezért is tűzték ki ezt a napot az ereklye elhelyezésére Rókahegyen.

Ahogy Ivancsó István írja, nem volt könnyű igazi csontereklyét szerezniük. Esztergomból Erdő Péter bíboros csak érintett ereklyét tudott volna biztosítani, mert már elfogyott az osztható eredeti csontereklye. „De nem akartuk feladni! Kaptam egy sugalmazást, hogy lehetne próbálkozni Bécsben, Schönborn bíboros úrnál, s valóban sikerült is. Sok levelezés után elküldetett egy borsószem nagyságú csontdarabkát – díszes ereklyetartóban – Szent István királyunk karjából.”

Már a szombati vecsernyén kihelyezték az ereklyét, hogy közelről is tisztelhessék, s vasárnap a Szent Liturgia folyamán is végig kiemelt helyen volt. A liturgia végén az ereklyét megtömjénezték, közben Szent István tropárját és kontákját énekelték, majd a hívek ünnepélyes áldást kaptak az ereklyével, ezután helyezték el a relikviát a templom falára készített tartón, üvegbúra alá.

A magyar görögkatolikus egyházban csupán három templomot szenteltek Szent István király tiszteletére: Tiszaadonyban (1912), Nyírtelken (1941 – még iskolakápolnának), valamint a rókahegyi templomot huszonkilenc éve.

Az ünnepség részeként Szent István-díjban részesült Mányik András volt templomgondnok. A díjat a közelmúltban alapította a templom közössége  azzal a céllal, hogy elismerje a templomi szertartásokat látogatók példamutató magatartását és/vagy a templom, illetve a közösség érdekében hosszabb ideje kifejtett és folyamatosan végzett tevékenységet és/vagy a templom, illetve a közösség számára juttatott nagyobb mértékű anyagi támogatást. Mányik András mindegyik kritériumnak magasan megfelelt, sőt a templom „alapítói és jótevői” sorában elsőként tartják számon, hiszen nélküle, munkája, áldozata nélkül ma sem állna az épület. Mivel tavaly elhunyt, posztumusz elismerését felesége vette át. Az ünnepi Szent Liturgián az egész családja jelen volt.

Szerző: Ivancsó István

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Nyíregyháza-rókahegyi közösség

Magyar Kurír