Szent Liturgia mennybemenetel ünnepén Debrecenben és Nyíregyházán

Hazai – 2020. május 24., vasárnap | 15:54

Debrecenben, az Attila téri görögkatolikus templomban Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet kápolnájában Szocska A. Ábel jelenlétében tartottak Szent Liturgiát a feltámadást követő negyvenedik napon, Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepén, május 21-én, csütörtökön.

Két olvasmány és két evangéliumi szakasz is elhangzott Debrecenben, az Attila téri görögkatolikus templomban tartott Szent Liturgián, hiszen e napon Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe mellett Konstantin és Ilona társapostolokra emlékeztek. A szertartás elején Kocsis Fülöp érsek-metropolita elmondta: egészen megilletődött attól, hogy végre a liturgia teljes pompájában, a megszokott nagy létszámú asszisztenciával végezhették a szertartást.

Mennybemenetel ünnepétől ismét „Dicsőség Jézus Krisztusnak!” – „Dicsőség mindörökké!” köszönéssel üdvözölhetjük a másikat, amelynek kimondásával nemcsak az Istent dicsőítjük, hanem egymásnak is lehetőséget adunk arra, hogy ráébredjünk: a Lélek itt él bennünk – hangzott el Kocsis Fülöp tanításában.

„Most, mikor a mi Urunk mennybe megy, a mi emberségünket is magával viszi, fölemeli, fölmagasztalja az embert. Ez az ember dicsősége is, nem csak az Istené. Egyelőre nem a teljes felszabadultsággal, de mégis érzékeljük, hogy itt már változás van, és bontakozik a lehetőség arra, hogy minél nagyobb lelkesedéssel imádhassuk az Istent itt, a templomunkban” – mondta az érsek-metropolita, aki szerint meg kell látni, hogy milyen változásra késztet minket ez a különleges időszak. Hozzátette: talán sosem volt annyira idő- és életszerű a változtatás igénye, szüksége, mint most.

Most, amikor pünkösdre készülünk, talán a legfontosabb feladatunk, hogy gondoljuk végig, mi az, amire figyelmeztet minket Isten, mi az, aminek változnia kell az életünkben. A Szentlélek olyan isteni személy, akivel mindenkinek személyes kapcsolata van, vagy legalábbis kell, hogy legyen. A Szentlélek rávilágít arra, hogy min kell változtatni. Nemcsak tanácsot, hanem erőt is ad ahhoz, hogy ezt valóban meg is tegyük.

A pünkösdig tartó időszakot érdemes arra használni, hogy tartsuk a kapcsolatot a Lélekkel. A Szentlélekre való várakozás nem azt jelenti, hogy nincs itt, hiszen mindenütt jelen van, hanem hogy a figyelmem arra irányuljon, a leszálló Lélek mit fog átalakítani az életemben – szögezte le a főpásztor. – Sokan mondják, hogy a Lélek megfoghatatlan. Az Úr Jézust közelebbinek érezzük, mert emberré lett, testi alakot vett fel. Őt tudjuk ábrázolni is, az Atyát és a Szentlelket nem. Az ikonon egy galamb vagy fénycsóva jelzi a jelenlétét, de az csak jelkép, nem a Lélek ábrázolása. De amikor Jézus azt mondja: »Aki engem lát, látja az Atyát is« (Jn 14,9), nemcsak az Atyáról beszél, hanem a Szentlélekről is. Az Atya láthatóvá tette magát Krisztusban, Krisztus rámutat a Lélekre. Mert amikor e látásról beszél, az valójában nem más, mint a Lélek műve, hiszen a Szentlélek nélkül nem vagyunk képesek arra, hogy meglássuk Istent.

A hit valójában látás. Abban segít, hogy felismerjem: Isten jelen van az életemben, és ezt a Szentlélek műveli bennem. A Lélek érzékelhető.

A Szentlelket szélzúgáshoz vagy lángnyelvhez szoktuk hasonlítani. Mindkettő érzékelhető, de nem megfogható valóság. A szelet érezzük, de nem tudjuk megfogni; a lángot látjuk, de nem tudjuk megfogni. Mennybemenetelekor Krisztus Urunk nem hagy magunkra. „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20). Krisztust nem láthatjuk úgy testben, mint az apostolok. A Lélek tesz képessé arra, hogy érzékeljük Isten jelenlétét az életünkben. A megváltás abban áll, hogy az ember Istennel egyesül.

Amikor azt énekeljük mennybemenetelkor, hogy „Emelkedj fel az egekbe, Isten!”, arra kérjük Őt, hogy a mi emberségünket is felemelje. Amikor Krisztus felment a mennybe, magával vitte emberségünket. Krisztus leszállt a földre, hogy testet öltve egyesüljön velünk; de amikor fölemelkedik, nem hagy magunkra. Az emberséget már elválaszthatatlanul összekötötte az Istenséggel – fejtette ki Kocsis Fülöp érsek-metropolita.

A tanítás zárásaként arra buzdította a híveket, hogy figyeljenek a Lélekre, kérjék a segítségét. Hiszen minél inkább a Lélek éltet, annál inkább leszünk keresztények. A Lélekre figyelve tudatosítsuk magunkban, hogy min kell változtatnunk ahhoz, hogy igazi keresztények legyünk. Ebben segíthet, ha nemcsak vasárnaponként járunk templomba, hanem hétközben is kiválasztunk legalább egy napot, amikor részt veszünk egy szertartáson, vagy csak magunk imádkozunk.

A Lélek ereje az Egyházban él. Ha valljuk, hogy az Egyházat a Lélek élteti, akkor a templom, az Egyház imádsága a mi Lélekben való megerősödésünket is nagy mértékben fogja segíteni – hangzott el Debrecenben, az Attila téri görögkatolikus templomban tartott Szent Liturgián.

*

Nyíregyházán, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet kápolnájában reggel 7-kor utrenyével kezdődött az ünnep, Kruppa Tamás atya vezetésével. A Szent Liturgiát celebrálta és prédikált Ignácz Gyula atya. Az ünnepi szertartásokon jelen volt Szocska A. Ábel püspök. Orosz István Mokiosz atya diakónusi, Tóth Norbert kántori szolgálatot teljesített.

A Szent Konstantin és Ilona társapostolok emléknapjával egybeeső ünnepnapon az evangéliumi szakasz Jézussal és az apostolokkal történt eseményeket idézte fel. Ehhez kapcsolódott Ignácz Gyula atya elmélkedése is.

Jézus, miután a feltámadását követő negyvenedik napon megjelent apostolainak, mondván: „békesség nektek”, a tanítványok kételkedtek. Ő eledelt kért tőlük, hogy bizonyítsa: nem szellemkép, hanem testben van velük. Majd együtt kimentek az olajfák hegyére, és áldás közben Jézus felemelkedett a mennybe, s ott felhő borította be. Felhő borította be Isten dicsőségét akkor is, amikor Mózes beszélt az Atyával – állított párhuzamot az ószövetségi jelenettel a segédlelkész. – Isten dicsőségét az ember nem láthatja. E beszélgetés után Mózest nem Isten színről színre látása vezeti, hanem parancsokat kap, melyeket útjelzőként követhet.

A tanítványokhoz a Szentlelket küldi Jézus, hogy „az isteni Lélek szabadsága” vezesse őket, s általa megerősödve tanúságot tegyenek róla minden földön. Ahogyan az Apostolok cselekedeteiben is olvasható: „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Hiszen nemcsak a zsidóké lesz az örömhír, hanem mindenkié – idézte fel Ignácz Gyula atya Jézus ígéretét a szamariai asszony történetéből.

Ahogy Jézus szóba állt az asszonnyal, úgy a Szentlélek irányítása, vezetése alatt mi is bátran elmegyünk a pogányokhoz. S szükség is van erre, hiszen keresztények és nem keresztények, keresztények és pogányok között néha milyen éles ellentét feszül. „Szükségünk van a Szentlélekre, akit Jézus megígért nekünk, s arra is, hogy ez a Lélek bátorítson minket: bátran beszéljünk Jézus feltámadásáról, akár alkalmas az idő, akár alkalmatlan.”

Az angyalok tanúsága szerint Jézus ugyanúgy fog eljönni majdan, ahogyan felvétetett a mennybe: Jézus kilép a homályból, látni fogjuk dicsőségét, áldás közben jön el, s megkérdezi, van-e valami ennivalónk. János evangéliumából azt is megtudjuk, milyen eledelre gondol Krisztus: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” A válaszunk tehát igen kell, hogy legyen kérdésére: „hogy megcselekedjük, amit Jézus vár tőlünk, hogy a Szentlélek – aki megvilágosít bennünket – parancsára hirdessük Krisztus örömhírét a föld végső határáig. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor a békességet hirdető Jézust mindannyian szívünkbe tudjuk fogadni” – zárta prédikációját Ignácz Gyula atya.

A Szent Liturgia záró áldását Szocska A. Ábel püspök adta.

Az ünnepi szertartásokat az élő közvetítésnek köszönhetően sokan követhették online.

A nyíregyházi prédikáció meghallgatható ITT.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Egyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria