Szentmise és katonai tiszteletadás a doni tragédia 79. évfordulóján Székesfehérváron

A megemlékezés elején Berdó Gábor Károly, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség (korábbi neve: Doni Bajtársak Szövetsége) elnöke köszöntötte az emlékezők között a történelmi egyházak képviselőit; Vargha Tamás parlamenti képviselőt; Dancs Norbertet, a járási hivatal vezetőjét; Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét; Bihácsi Istvánt, a Fejér megyei közgyűlés alelnökét, valamint a megjelent katonai vezetőket, köztük Topor István ezredest, az NFIU HUN (NATO Force Integration Unit Hungary – NATO Erőket Integráló Elem Magyarország) parancsnokát és társait; Karsai Bélát, a HTBK (Honvédség és Társadalom Baráti Kör) székesfehérvári szervezetének elnökét, valamint a katonai hagyományőrző szervezetek tagjait.

„...imákkal, gyertyákkal és elcsendesedéssel emlékezünk a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb tragédiájára – mondta Berdó Gábor Károly. – 1943. január 12-én, a reggeli órákban indult meg a Don mellett elhelyezkedett II. Magyar Hadsereg ellen a Vörös Hadsereg támadása, amelyet urivi áttörés néven jegyeztek be a magyar hadtörténelem »fekete könyvébe«. A sokszorosan felülmúló túlerő ellen harcoló II. Magyar Hadsereg elvesztette haditechnikai eszközeinek egészét, állományának közel hetven százalékát. A túlélők közül szinte mindenki megsebesült, fogságba esett, fagyási sérüléseket szenvedett. A visszatérők évtizedekig éltek mellőzötten, lelkükbe pedig örökre bevésődtek a háború borzalmai.

A hazáért küzdeni és meghalni a legnagyobb dicsőség, amit az utókor soha nem felejthet el. A mi tisztünk az emlékezés és a tiszteletadás.”

A Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnökének szavai után a 457. Számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat tagjai a betlehemi Születés templomából származó  békelánggal meggyújtották az emlékezés és a béke gyertyáját.

„A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legszomorúbb és mégis talán az egyik legnagyobb erőt mutató eseménye – fogalmazott emlékező beszédében Vargha Tamás országgyűlési képviselő. – A mögöttünk hagyott 20. század az értelmetlen pusztítás, a bosszú és a rombolás évszázada volt.

Azonban még ez a borzasztó időszak is kevés volt ahhoz, hogy a magyar lélekből kiirtsák a család és a nemzet iránti elkötelezettség gyönyörű és egyetemes értékét. A II. Magyar Hadsereg doni helytállása ezen értékek megőrzésének ékes példája. A második világháború történetében a két legszörnyűbb birodalmi törekvés harapófogójába került magyar hadsereg katonái nem a nagyhatalmi őrületek miatt vállalták a szolgálatot hazájuktól távol, hanem a haza, a család szeretete, a kitartás, a kötelességvállalás és a tisztesség erényei miatt. (…)

Amit mi ma megtehetünk, hogy ápoljuk és őrizzük a hősök emlékét, és nem hagyjuk, hogy elpusztuljon valaha is” – mondta Vargha Tamás. Beszéde végén a képviselő a tavaly elhunyt utolsó doni veteránról, Smohay Ferencről is megemlékezett.

Ezt követően a történelmi egyházak képviselői a doni hősök és áldozatok, a túlélők, a fogságot szenvedők lelki üdvéért és hozzátartozóikért imádkoztak.

Spányi Antal székesfehérvári püspök arra emlékeztetett, hogy sokáig beszélni sem volt szabad a doni tragédiáról, és az emlékezést ki akarták törölni az emberek életéből. Pedig amire emlékezünk, történelmünk tragikus eseménye, ugyanakkor hősiessége is. „A katonák helytálltak, parancsot teljesítettek és a küldetést elvégezték. A túlerő győzött, de hosszú időn keresztül azt is feltartóztatták, és számtalan csodálatos hősnek maradt fönt emléke számunkra. (…)

Amikor emlékezünk rájuk, példaképül állítjuk őket új nemzedékek elé, példát akarunk tanulni tőlük a hazaszeretetre, a kötelesség teljesítésére, a családok szeretetére. (...) imádkoznunk kell, hogy amiként a földi életben helytálltak, úgy jussanak az égbe, a mennyország boldogságába, és találjanak örök nyugodalmat, békét.”

Berze János református lelkész hálát adott a hősökért, és imádkozott a hazánkat most is védő katonákért és rendőrökért. Fohászkodott az Élet Urához hazánk jövőjéért. „Urunk, könyörülj a Te szolgáidon, hogy az elhunytak emléke érintse meg szívünket, és térjünk vissza Hozzád. Hogy sorsunkban a Te bölcs akaratod teljesüljön be, tégy eggyé minket szeretetben, és add, hogy kezünk munkáján áldás legyen. Mulandó életünkön kiábrázolódjon Krisztus arca.”

Bencze András evangélikus püspökhelyettes a kánai menyegző történetén keresztül arra mutatott rá, hogy szükségünk van új teremtésre. „Mintha az ember semmit sem tanult volna saját nyomorúságából.

Szükségünk van arra, hogy elérkezzünk végre a harmadik napra, az új teremtés napjára, a menyegzőre. Mert az ünnep az, amiért teremtettünk. Nem fagyhalálra, nem ágyútűzre, nem félelemre és aggódásra, hanem ünnepre!”

Az imádságok után elhangzott Albert Ferenc költő, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség tagja doni tragédiáról írt verse, majd a Magyar takarodó.

*

Az ünnepi megemlékezés végén a Szent Imre-templom előtt felsorakozott Doni Hősök Emléktúra-menetszázadoknak Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy átadta a Magyar Honvédség parancsnokának díszparancsát.

*

A katonai tiszteletadást követően Spányi Antal püspök szentmisét mutatott be a Szent Imre-templomban a hősök lelki üdvéért.

Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta: az Egyház tanítása, hitünk igazsága, hogy semmiféle rossz nem származik Istentől. A pusztítás, a halál és minden gyötrelem a bűn következménye.

Látjuk a katonákat, akik megértve a parancsot elindultak, nem hódítani, hanem védeni. Elindultak, mert szerették az életet, a családot akarták védeni, a családért akartak áldozatot hozni. Szerették a nemzetet, amelyhez tartoztak, és a nemzetet akarták szolgálni. Fontos volt számukra a becsület, a katonai helytállás, a tisztesség – fogalmazott a székesfehérvéri megyéspüspök.

„Emlékeznünk kell, mert nem engedhetjük, hogy a katonák áldozata, hősiessége feledésben maradjon! (…) Amikor emlékezünk rájuk, példaként állítjuk őket új nemzedékek elé, és példát akarunk tanulni tőlük a hazaszeretetre, a kötelesség teljesítésére, a család szeretetére és szolgálatára” – hangzott el Spányi Antal püspök prédikációjában.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír