Szentségimádási napot tartottak a győri szemináriumban

A napot közös zsolozsmával kezdték, majd az ünnepélyes szentségkitétel következett. A nap folyamán a kispapok ott lehettek az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus előtt, elmélkedtek, imádkoztak.

Az első vezetett elmélkedésen Köbli Tamás a törvény és a vallásosság kapcsolatáról beszélt. Próbálta megértetni, mennyire fontos, hogy a parancsokban meglássuk Krisztus szeretetét, aki nem meg akar tiltani valamit, hanem

teret nyit, melyben találkozhatunk Istennel.

A szentmise homíliájában szólt arról, hogy az imádságban mint találkozásban hogyan beszélhetünk Istennel. Ebben a legszebb és egyben a legnehezebb az, hogy félre kell tenni a félelmeinket, hogy Krisztussal is őszintén tudjunk beszélni, mint egy jó baráttal. Az egyik legfontosabb gondolat az volt, hogy az imádság olyan, mint a lélegzet, melyben a lelkünk betöltődik Istennel.

Ezután a papnövendékek arról elmélkedtek, hogy miként viselkedjenek majd lelkipásztorként. Fontos, hogy szavaik és cselekedeteik mindig összhangban legyenek, ne féljenek mások véleményétől, se önmaguktól, így élhetnek igazi, hiteles papi életet. Köbli Tamás emlékeztette a kispapokat:

Isten azt szeretné, hogy alkalmasnak bizonyuljanak, és ehhez minden segítséget megad nekik, sőt, Ő maga alakítja őket.

Az esti zsolozsma alkalmával ünnepélyesen visszahelyezték a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, hogy a továbbiakban rejtett jelenlétében munkálkodjon a papnövendékek lelkében.

Szöveg: Flehner Péter/Brenner János Hittudományi Főiskola

Fotó: Brenner János Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír