Bartos László egy esztendővel hamarabb látta meg a napvilágot Balassagyarmaton, mint hogy későbbi cserkészcsapata megalakult volna. A 20. század nagy részét végigélve mozgalmas, megpróbáltatásokkal teli életútja volt. A II. világháborúban a keleti fronton harcolt, ahol hadifogságba került. Egy szintén fogoly orvos tanácsára azt a kevés kenyeret, amit kapott, türelmesen megpirította tűznél; ennek tulajdonítja, hogy túlélte a fogolytáborban kitört tífuszjárványt. Hivatali munkája során végig hű maradt cserkészfogadalmához.
A rendszerváltáskor részt vett a 212-es csapat újjáalakításában, majd az egri cserkészpark megújításában is. Cserkésztestvérei visszaemlékezései szerint – amíg az egészsége engedte – ő volt a csapat „sztárszakácsa”. 2018-ban, 96 évesen még kilátogatott a parádsasvári csapattárborba.
Most, 100. születésnapján egyedül azért volt hiányérzete, mert szeretett feleségét és gyermekeit nála jóval korábban elszólította az Úr, viszont hálás a Teremtőnek, hogy sohasem maradt egyedül: menyei máig támogatják őt a mindennapokban. Büszke unokáira és dédunokáira, akik közül a legfiatalabb, Krisztián viszi tovább a Bartos nevet.
Laci bá derűs jelleme, jó humora máig sem kopott meg, szellemi frissessége irigylésre méltó.
A születésnapi köszöntés alkalmával az ünnepelt elmondta: a szeretetet, a becsületet és az önmegtagadást tartja a legfontosabb értékeknek. Ha ezek megvannak, minden megvan.
„Kívánunk Laci bának mi is további szeretetben és becsületben gazdag éveket. Isten éltesse!” – olvasható a Magyar Cserkészszövetség által megfogalmazott köszöntésben.
Forrás: Magyar Cserkészszövetség
Szöveg: Vilmos Eszter
Fotó: Szoboszlayné Körmöczi Zsófia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria