Szeretet nélkül nincs tartalma az életünknek – Átadták a Hit pajzsa díjat

A kuratórium döntése alapján 2021-ben a magyar alapítású pálos rend hat legidősebb tagja – Borsos János József, Botfai József Levente, Imre János Csanád, Temesvári Károly Benedek, Tölgyes Tibor Kálmán, Udvarnoky László István – vehette át a kitüntetést. Újításként idén a határon túli területekről is díjaztak egy személyt: mégpedig Jakab Gábor pápai káplánt, szentszéki tanácsost, a kolozsvár-kerekdombi templom plébánosát.

A díjátadó ünnepséget a járványhelyzet miatt az EWTN/Bonum TV stúdiójában tartották szűk körben. A kitüntetést hagyományosan Mádl Dalma asszony adja át, ám idén ő orvosai tanácsát követve nem volt jelen az ünnepségen.

Beszédében Sajgó Szabolcs SJ kurátor emlékeztetett arra, hogy a pálos rend tagjai a rendek feloszlatása után, a diktatúra évtizedeiben sem mondtak le a pálos lelkiségről. A most díjazott hat személy a szocialista rendszerben lett az illegalitásban is működő pálos rend tagja. Lelkiségüket nyilvánosan nem vállalhatták, hivatásukat csak plébánosként gyakorolhatták. Fontos szerepet kapott az életükben Arató László Botond novíciusmester, többségük nála öltözött be a rend tagjának. A diktatúra évtizedeiben a nyaranta megtartott „fehér napokon” találkozhattak egymással a szerzetesek. Többször adott helyet ezeknek a találkozóknak az újszentmargitai plébánia Borsos János József atya szervezésében.

A kitüntetett szerzetesek közül Temesvári Károly Benedek és Udvarnoky László István atyákat az állambiztonság megpróbálta beszervezni, hogy paptársaikról jelentéseket készítsenek, de mindketten nemet mondtak. Borsos atya hittanóráira négyszáz gyermek járt. Imre János Csanád Törökszentmiklóson szolgált plébánosként húsz évig. Temesvári Károly Benedek pedig építőipari tanulmányait kamatoztatva mindegyik szolgálati helyén építkezett. Botfai József Levente atya Csurgón szolgált hosszú ideig, míg Tölgyes Tibor Kálmán atya Pálosszentkúton.

A pálosok 1990-ben kapták vissza szerzetesrendi státuszukat, hogy pécsi központtal újjáalakulhassanak. A rend visszakapta a budapesti Sziklatemplomot, illetve a márianosztrai és petőfiszállási házait. A most díjazott szerzetesek élete megmutatja: a nehéz évtizedek alatt is megmaradtak közösségben, és pálos lelkiségüket megtartva szolgáltak az ország különböző pontjain. Hivatásukat nem adták fel a legnehezebb pártállami időkben sem – emlékeztetett Sajgó Szabolcs a méltatásban.

Horváth Béla megemlékezett már elhunyt díjalapító társáról, Gyurkovics Tiborról, és az idén eltávozott Bolberitz Pál teológusról, aki kezdettől fogva támogatója, motorja volt a díjátadóknak. Horváth Béla megköszönte Mádl Dalma asszony közel két évtizedes közreműködését, Madarassy István szobrászművésznek pedig, hogy minden évben elkészíti a díjat, igazodva a kitüntetett személyéhez.

Köszönetet mondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának (MKPK) is, név szerint is megemlítve Erdő Péter bíboros-prímást és Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt. A díjalapító egy kis szobrot – Mária a kisdeddel – ajándékozott a Bonum TV munkatársainak, megköszönve, hogy először közvetítik élőben a díjátadót.

Bágya Rita műsorvezető felolvasta Gyurkovics Tibor szeretetről szóló, Ajándék című tárcáját. „A szeretetnek gyógyító, tisztító ereje van, boldogok, akiknek van idejük szeretni, boldogok, akik szeretnek.”

Felvételről volt hallható Soltész Miklósnak, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárának köszöntője, melyben rámutatott: a ma kitüntetett egyházi személyek életútja azt példázza, hogy a keresztény hitet a legnehezebb időkben is bátran fel kell vállalni, hirdetni és védelmezni kell.

Ugyancsak felvételről hallhatták a jelenlévők és a díjátadót a televízión keresztül követők Erdő Péter bíboros méltató beszédét a pálos rendről. A bíboros felidézte, hogy az egyik díjazottat, Udvarnoky László István atyát kispap kora óta jól ismeri, de arról, hogy pálos szerzetes, akkoriban nem tudott, sem ő, sem a társai. A feloszlatott szerzetesrendek többsége nem vett fel új papokat; nem volt rá lehetőségük, és talán nem is volt része a stratégiájuknak, hogy a betiltás ellenére megkockáztassanak ilyen lépést. A magyar alapítású pálos rend azonban kivételnek számított, ezért 1960-ban az akkor érettségiző Udvarnoky Lászlót is fölvették pálos újoncnak, majd viszonylag hamar fogadalomra bocsátották. Ő már ezzel az elköteleződéssel lépett be az esztergomi szemináriumba. Tanulmányai végeztével pappá szentelték, kikerült különböző egyházmegyés kápláni, majd plébánosi helyekre. Közben pedig tartotta a kapcsolatot a titokban működő pálos renddel. Arató László perében például többször beidézték kihallgatásra. Eljárás azonban nem folyt ellene. Megpróbálták beszervezni, aminek keményen ellenállt. Közösségteremtő, jó lelkipásztorként működött és működik, hála Istennek, mindmáig. „Sok erőt és áldást kívánunk további életére” – zárta köszöntőjét Erdő Péter bíboros, prímás.

A szintén kitüntetésben részesült Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános laudációját szintén Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója mondta el. Kiemelte, Gábor atya az erdélyi katolikus sajtó meghatározó alakja, hosszú ideig volt főszerkesztője a Keresztény Szónak és a Vasárnapnak. 1938-ban, a budapesti eucharisztikus világkongresszus évében született, s ez nagyon sokat jelent neki. A gondviselő Isten kegyelmének tekinti, hogy még most, nyolcvanhárom évesen is három templomot lát el.

Jakab Gábor atya életét meghatározza papi jelmondata: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Tíz éve, aranymiséjén pedig ezt kiegészítette, ugyancsak Szent Pál szavaival: „Nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek.” Sajgó Szabolcs kiemelte, hogy Jakab Gábor példaképe a három Áron: Gábor Áron, Márton Áron és Tamási Áron.

A félelem soha nem tartotta vissza a nagyobb jó megtételétől, egész életében tette, ami a lelkiismerete szerint szükséges volt, Jézusért, Egyházáért, nemzetéért, került, amibe került – fogalmazott a Hit pajzsa díj kurátora.

A pálos rend nevében Borsos János József köszönte meg a díjat. Humorosan megjegyezte: Polgáron született, ami nemcsak miatta híres település, hanem mert róla nevezték el a Polgári törvénykönyvet is. József atya arra biztatott, hogy mi, keresztények legyünk mindig derűsek, mosolygósak, mert a reményt közvetítjük az embereknek.

Jakab Gábor atya, kapcsolódva ehhez, arra figyelmeztetett, hogy akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes. Hit nélkül nem lehet élni, reménység nélkül elviselhetetlen ez a cudar élet, szeretet nélkül pedig nincs tartalma az életünknek. Felidézte Tamási Áron Ábel-trilógiájából azt a jelenetet, amikor az Amerikába tartó Ábel hajója viharba kerül a tengeren. Ekkor megkérdezi Leupoldot, hisz-e Istenben? „Igen, most hiszek” – mondja. Mire Ábel: „Én szárazon és vízen is hiszek.”

Az erdélyi magyarságnak ez adott erőt, hogy elviselje a kétféle súlyt, amit hordoznia kellett a diktatúra évtizedei alatt: a vele szemben ellenséges hatalom állandó gyanakvását, zaklatását, illetve az erdélyiek egy részének hitbeli közömbösségét – mutatott rá Jakab Gábor. Hozzátette: a Hit pajzsa díjat sorstársai nevében veszi át.

Az ünnepségen a zenei szolgálatot a Mindszenty-emlékéremmel kitüntetett Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola énekkara szolgáltatta, Sapszon Ferenc karnagy vezényletével.

A huszadik, jubileumi díjátadóra jelent meg Horváth Béla A Hit pajzsa díj története képekben 2002–2020 című albuma az Antológia Kiadó gondozásában. Az előszót Sajgó Szabolcs jegyzi: „A hétköznapok hiteles mártíromsága is az égre mutató, hatékony jel, amire a mai világ káoszában kincsként kell tekintenünk. Hisz minden ember »nagyobbra született«, többre, mint ennek a világnak szépsége és gazdagsága. Mindenki, aki mások figyelmét Isten kegyelméből erre a többre képes irányítani, közkincs, lámpás, amit tartóra kell tenni, hogy világítson mindenkinek.”

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír