Szinkrontársadalmat építünk hit alapján – A plébános és az építész a pestszentimrei közösségi házról

Blanckenstein Miklós 2018. augusztus 1-jén kapta plébánosi kinevezését Pestszentimrére Erdő Péter bíborostól, esztergom-budapesti érsektől. Ekkor már megvoltak a ház tervei, a kérdés az volt, lesz-e pénz a felépítésére. Jó pár évvel ezelőtt a hívek már gyűjtést szerveztek: gyűltek az adományok, és sokan vásároltak téglajegyet. Az évek folyamán az elődök folyamatosan gyűjtötték a pénzt az építkezéshez, de kiderült, hogy ez messze nem elég még az elkezdéséhez sem. A magyar kormány eközben úgy döntött, támogatja az egyházmegyéket abban, hogy közösségi épületeket létesítsenek. „A főpásztori döntés következményeként nekünk 120 millió forint jutott ebből a forrásból. A főegyházmegye magára vállalta egy építési iroda bevonásával a teljes körű lebonyolítást. Sikerült egyéb állami forrásokból is kiegészítő összeget nyernünk. Összesítve: 40 millió forint volt az önerő és 150 millió a kormányzati támogatás” – mondta a plébános. A tájékoztatás kedvéért hozzátette: az Egyház nem tud áfát téríteni, ezért ebből a summából a 27 százalékot befizették a költségvetésbe.

Blanckenstein Miklós emlékeztetett rá: valamikor volt közösségi háza a plébániának, de ezt a Kádár-rendszer alatt elvették. Kérdésünkre, hogy mire szeretnék használni az épületet, elmondta: a plébánián több csoport működik. A Szentjánosbogár közösség öt gyerekcsoportot jelent, hatvan fővel, heti rendszerességgel. A baba-mama klub 13 picinye édesanyjukkal hetente tölt együtt néhány órát. Összesen hét felnőtt családcsoport, valamint négy imakör működik Pestszentimrén. A nyugdíjasklub havonta gyűlik össze, havonta kerül sor a családok nyitott estéjére; a Néri Szent Fülöp zenekar hetente készül a liturgikus szolgálatra; házaspárok tartanak jegyesoktatásokat és keresztelési fölkészítéseket. Lelkinapok, kulturális programok, gyerekkoncertek és más események szövik át az egész évet. A templom, a plébánia terme és a „cserkészház” eddig is biztosított szűkös lehetőségeket, de most radikálisan változik a helyzet. „Miután belaktuk a házat, fokozatosan egy zöld oázist varázsolunk kertünkből. Másokat is szívesen látunk. Sor kerülhet temetés utáni agapéra, esküvő utáni koccintásra, lelkinapokra, ünnepekre stb. Nagy hálával tartozunk a Jóistennek és mindazoknak, akik anyagilag vagy bármilyen vonatkozásban hozzájárultak a megvalósuláshoz” – mondta Blanckenstein Miklós atya. Hozzátette: a karitásznak, a kultúrának és a kultusznak az együttléte tartja össze a közösséget. Erre nyújt lehetőséget ez a közösségi ház. „Szinkrontársadalmat építünk, hit alapján. Benne vagyunk a világban, de van egy saját világunk is.”

Kovács Zoltán építész, a Kollektív Műterem vezetője elmondta: az itteni plébániaközösség 2016 nyarán elhatározta, hogy létrehoz egy közösségi teret, ami sok funkcióra alkalmas, hogy szervezni tudja a hívők életét a templomon kívül is. Kiírtak egy meghívásos tervpályázatot, amire ők is készítettek egy anyagot, és a közösség az ő tervüket választotta ki. Ezt követően megszerezték az engedélyeket, maga az épület nem volt műemlék, de a templom fővárosi védettséget élvez, ezért a fővárosi főépítésztől és a kerületi tervtanácstól is meg kellett szerezniük a hozzájárulást. 2017-ben a közösségi házé lett a második legjobb terv a kerületben, ami motiválta őket, hogy valósítsák meg az elképzeléseiket, odafigyelve a részletekre, hogy művészileg is szép legyen az épület.

A közösségi ház egyszintes, területe körülbelül háromszázötven négyzetméter. Kovács Zoltán szerint a terveknél és a kivitelezésnél is sok szempontot kellett figyelembe venniük. Egyrészt van a spirituális perspektíva, ami a templom, a plébániaközösség miatt kiemelten fontos, de nem templomról van szó, ezért arra is figyelni kellett, hogy az épület ne vegye el a hangsúlyt a templomtól, ami a tiszta szakralitást képviseli. Ez a ház viszont a közösségről szól, ennek a lelki háttere a befogadás, hogy itt vagyunk a Nemes utca, Pestszentimre legforgalmasabb és legfontosabb utcája mellett, szemben egy alakuló köztérrel. A meglévő, viszonylag zárt plébániaépülethez kellett csatlakoztatniuk a közösségi házat, ami léptékében nagyobb, mint maga a plébánia. Be kellett kebelezni szinte a régi épületet, de nagyon lényeges volt, hogy ne nyomja azt el, és a Nemes utca felé olyan kommunikációt folytasson az épület, hogy aki erre jár, abban ébredjen fel a vágy, hogy bejöjjön ide. Érezze úgy, hogy ez az épület az övé is, nyitott, befogadó közösség. Ez a ház egyszerű, tiszta, átlátható szerkesztésű, nem magas. A legnagyobb kihívást az építészeti kialakításnál az jelentette, hogy a meglévő plébániaépület ereszvonalánál nem akartak magasabbak lenni, de a belső térben mégis létre kellett hozniuk egy olyan, három osztályteremnyi egybenyitható teret, ahol rendezvényeket lehet tartani. Ez volt a fő kihívás, hogy kívülről az épület kicsinek látszik, de ha bejövünk, egy nagy tér tárul elénk, vannak olyan közlekedő folyosók, amik alkalmasak arra, hogy nagyobb létszámú közösség mozogjon.

Az épületben három hatvanfős terem van, amelyek egybenyithatók. A tetőtérben van még plusz egy terem, amit úgy terveztek meg és kiviteleztek, hogy alkalmas legyen kápolna kialakítására is, ha a közösség szükségét érzi.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír