Találjuk meg az emberközeli Istent! – A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúja Máriapócson

Hazai – 2021. július 27., kedd | 10:51

Idén is több ezer zarándok érkezett július 25-én a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújára a máriapócsi nemzeti kegyhelyre, amelyet a hagyomány szerint július utolsó vasárnapján tartanak.

A hívek közül sokan már az előző napokban vagy vasárnapra virradó éjjel gyalogosan indultak útnak. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is gyalogos zarándokként érkezett a búcsúra, azzal a közel kétszáz fős – fiatalokból, felnőttekből álló – közösséggel, akik szombaton reggel Levelekről a püspöki szentmise után indultak útnak. Az egyházmegyei ifjúsági iroda szervezésében a fiatalok egyhetes nyári táborban vettek részt, annak záróprogramja volt az egyházmegyei búcsún való részvétel.

A püspök a gyalogos zarándokokat köszöntve Máriapócson így fogalmazott: Pro Deo nunquam satis – Istenért semmi sem elegendő; érte érdemes minden áldozatot meghozni.

A búcsú idején a kegytemplom mellett található, Szűz Mária tiszteletére szentelt 600 éves – a köztudatban kistemplomként ismert – templomban folyamatos szentségimádás zajlott.

Az idei egyházmegyei búcsú szónoka és főcelebránsa Böcskei László nagyváradi megyéspüspök volt. A szentmisén Palánki Ferenc megyéspüspök, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és az egyházmegye jelen lévő papjai, hívei is együtt ünnepeltek.

Böcskei László nagyváradi megyéspüspök homíliájában azt kívánta a zarándokoknak, hogy mindnyájan tapasztalják meg Isten közelségének szépségét, mélységét, és tudjanak erősödni testben és lélekben.

A búcsúi nap egyben a debreceni Szent Anna-székesegyháznak is jeles napja. Ez az ünnep nemcsak a védőszentet állítja elénk példaként, hanem arra is emlékeztet, hogy

Isten szent népe vagyunk, kegyelmi ajándékainak címzettjei, arra rendelve, hogy a vele való közösség megélésében jelértékű közösségnek legyünk tagjai és építői.

A püspök felhívta a figyelmet: Ferenc pápa bölcs előrelátással ezen a vasárnapon középpontba állítja azokat, akik egy különleges hivatásnak hordozói és teljesítői, akik támogatják a szülők és gyermekek kapcsolatának szép kibontakozását a családban, akik az élet sokféle tapasztalataiból kiindulva hidat jelentenek a jelen idők vállalásához, bátorítást, biztatást sugározva: az időseket és a nagyszülőket.

A főpásztor ezután a találkozás öröméről beszélt. Mint mondta, olyan tapasztalatok hatása alatt áll a világ, amelyek miatt ma is keressük az egyensúlyt. Tudjuk, mi maradt mögöttünk, de nem tudjuk, mi vár reánk. A püspök elmondta, hogy az elmúlt évben a szigorítások alatt több száz idős embert felhívott telefonon, érdeklődött hogylétük felől, és megtudta, hogy az elszigeteltségben leginkább a találkozás hiányát szenvedték el a családtagjaiktól elzárt emberek. Az elzártságban is ott kell legyen a találkozás azon módja, amely közel visz egymáshoz bennünket az imában, egymásra figyelésben, annyi sok más lehetőségen keresztül – buzdított Böcskei László.

Ma a válságos időkben vágyunk visszatérni a normalitáshoz. Látjuk, hogy ezt sokan sokféleképpen képzelik el.

Számunkra a normalitás, hogy megtaláljuk az emberközeli Istent, aki ma is megmutatja magát.

Jézus érzékenyen közelíti meg a tömeget, számba vette belső vágyait, szükségeit, igényeit, ezért úgy cselekszik, hogy nem a szavaival, hanem tetteivel ad választ az emberek keresésére – utalt a szónok a felolvasott evangéliumi részre a kenyérszaporításról.

A mai ünnep, Isten közelségének megtapasztalása ilyen formában szólíthat meg bennünket, és megfogalmazhatja feladatunkat, hogy helyes irányban haladjunk. Fontos, hogy ma is érzékenyek maradjunk a valósággal szemben, de ismerjük fel az álvalóságot is, amely az ember elbutításáról szól, és elfordít Isten arcától.

Az evangélium nem említi meg azt, hogy a nép, aki Jézust keresi, eledelt kért volna. Azonban

Jézus észreveszi az emberek igényét, megelőlegezi ajándékát, és vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta.

A görög nyelvben ez úgy hangzik: eucharistesas, azaz hálát adva elfogadja és továbbadja.

A mai ember számára is fontos őrizni azt a tudatot, hogy megajándékozottak vagyunk, és ekként kell élnünk. Isten adja, amit mi hálásan elfogadunk, hogy továbbadhassuk a cselekvésben, egymásra figyelésben, szolidaritásban, empátiában, egymás felkarolásában.

Az egyházmegyei búcsú szentségimádással és a Loretói litánia közös eléneklésével ért véget a kegytemplomban.

A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.

Szöveg: Kovács Ágnes

Fotó: Szabó Dávid

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria