Fontos a szemléletmód, ahogyan az öregedéshez közelítünk: félünk, szeretnénk elkerülni, minél később elérni ezt az időszakot, vagy próbálunk a lehetőségeinkhez mérten kiteljesedni életünk ezen szakaszában?
Annak ellenére, hogy sok esetben a családtagok jelentős részt vállalnak idős, beteg hozzátartozóik gondozásából és ápolásából, az ellátórendszer szinte kizárólag magára az ellátásra fókuszál, a családtagok támogatására pedig nem áll rendelkezésre semmiféle kapcsolódó szolgáltatás. Az idős hozzátartozók ellátásához ugyanakkor sok esetben a családtagoknak is támogatásra van szükségük, illetve a támogatás biztosítása mellett szükség lenne a családi gondozók partnerként való elismerése is az ellátórendszer részéről.
Az elmúlt évtizedekben számos kutatás bizonyította, hogy az időseknek segítséget nyújtó családtagok számára a gondozás felvállalása jelentős megterhelést jelent, amely súlyos következményekkel járhat, akár teljes kimerüléshez is vezethet. Közben a gondozók életkora is egyre magasabb lesz, így újabb problémákat vethet fel, ha az idősebb gondozottal párhuzamosan esetleg ők maguk is gondozottakká válnak majd.
A mentális és fizikai egészségre gyakorolt hatásokon túl azt is szükséges hangsúlyozni, hogy a terhelés a családi kapcsolatok minőségére, illetve a munkavégzésre is hatással lehet, nem beszélve a gondozás nyomán fellépő lehetséges anyagi nehézségekről.
Egy támogatócsoportnak nem célja és feladata, hogy megoldja ezeket a problémákat, de segíthet abban, hogy a találkozások, beszélgetések és megosztások során a résztvevők lelkileg feltöltődjenek, újratervezzenek, megerősítést kapjanak, hogy nincsenek egyedül, és lássák, hogy nehéz helyzetekből is fel lehet állni.
A csoport lényegi eleme az a társas támogatás, amely által kölcsönös érzelmi támaszra, együttérzésre, az összetartozás érzésének megtapasztalására, hasznos információkra és akár konkrét, kézzelfogható segítségnyújtásra is számíthatnak egymástól a csoporttagok.
„…Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.” (Gyökössy Endre: Boldogmondások margójára)
További részletek ITT olvashatóak.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria