Tanítványként növekedni a hitben – Elsőcsütörtöki szentóra a székesfehérvári Prohászka-templomban

Személyes hangvételű köszöntőjében Tóth Tamás plébános Kaszap Istvánról beszélt: „Tíz éve próbálok megérteni valamit az ő titkából… Vajon rövid és sok szenvedéssel, betegséggel teli életéből mit mondhatunk ajándéknak? Nemrég eszembe jutott Ferenc pápa gondolata: Isten nemegyszer a könnyeinken és vereségeinken keresztül adja magát nekünk. Az elsőcsütörtöki szentségimádások csendjében szeretem elmondani Istennek, hogy mit kérek, hogy ne így vagy úgy legyenek a dolgok ezentúl. De lehetséges:

ha benne vagyok egy könnyel, vereséggel teli időszakban, és kiveszem azt az életemből, sok istentalálkozást is kiveszek, és sokat elmulasztok a kegyelmekből. Vajon benne merünk-e maradni a nehézségben?”

Spányi Antal püspök homíliájában az apostolok missziós küldetéséről elmélkedett, a kezdetekről, amikor tevékenységüket siker koronázta. Jézus elküldte őket a világba, és indulásuk előtt megkapták a betegek gyógyításának hatalmát, majd visszatérve annak örvendeztek, hogy démonokat űztek ki. „Elvitték az embereknek a szívükben őrzött kincset, a jó hírt, ami egészen megdöbbentően új dolog, új istenkép volt, az emberi közösség új értelmezéséről szólt. Szemben állt a világuralomra törő elképzelésekkel, amely népeket alá- vagy fölérendel a többinek… Jézus azonban azt mondta nekik, ne annak örüljenek, hogy minden úgy történt, ahogy elképzelték, hanem annak, hogy nevük fel van írva a mennyben.”

A főpásztor kiemelte: az ember sokszor nem érti Istent, nem tudja, mit vár tőle az Úr, miként építse Isten országát. Ilyenkor elbizonytalanodik, csalódott, visszahúzódik magába. Jézus tanítványai közül is, akik szavait hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.”

Mi is sok mindent szeretnénk másképp látni, de az Úr mellett van a helyünk, hozzá kell megérkeznünk. Ezért fontosak ezek az Isten felé forduló elsőcsütörtöki estek, közös imádságunk egyházmegyénkért, városunkért, nemzetünkért.

A szentmise után a megyéspüspök vezetésével szentórát tartottak az Oltáriszentség előtt. Spányi Antal először Egyházunkért fohászkodott, hogy növekedjen a hit, és semmi se történhessen benne Isten akarata nélkül. A főpásztor imádkozott nemzetünkért és hazánkért. Fohászkodott a határokat őrzőkért is, és kérte Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, hogy védelmezze és oltalmazza hazánkat. Végül a családokért imádkozott: hogy a férfi és a nő mint házaspár szeretetben és hűségben éljenek; áldásként fogadják a gyermeket, és a keresztény tanítás szerint éljék a családi életet.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír