Templombúcsút ünnepeltek és díjakat adtak át Kispesten a görögkatolikusok

Idén már sok tervet és vágyat írt felül a koronavírus-járvány, ami sajnos a mi közösségünk életét is átalakította. A készületben általában mindenki sürög-forog, az udvaron sátrat állítunk, a szakácsok készítik a közös ebédet. Valahogy így terveztük idén is. Nehéz volt megélni, hogy ahogy közeledtünk a búcsú napjához, úgy kellett jóformán mindenről lemondanunk. Nem volt közös agapé, az asszonyoknak nem kellett finom süteményeket készíteniül és hozniuk.

Azonban valamiről mégsem kellett lemondanunk: volt búcsúi liturgia. Kevesebben voltunk, mint máskor, de a templomban és az udvaron is szép számban voltak jelen, nem beszélve arról, hogy milyen sokan voltak velünk lélekben és imában ezekben a percekben.

A búcsúi liturgiát parókusunk, Jozsó atya vezette. Elmondta szentbeszédében, hogy ő sem így tervezte, hogy házigazdaként neki kell majd szólnia híveihez. Eredetileg Seszták István főhelynök prédikált volna ezen az alkalmon, ám a körülményekre tekintettel csak írásban küldött a kispestieknek üzenetet, amit a parókus olvasott fel. A főhelynök biztató szavai fölhívták figyelmünket a hit fontosságára, amelynek erősebbnek kell bennünk lennie minden félelmünknél és bizonytalanságunknál. Jó lehetőséget adott ez arra, hogy lelki ajándékként éljük meg ennek a napnak különleges ajándékát, hiszen a lényeg mégis a miénk lehetett: az imádság, a liturgia, az áldozás, az imában való egység. Jozsó atya is ezt a gondolatsort folytatva elmélkedett közösségünk hitéről, abban rejlő erejéről, s arra kért bennünket, hogy ebben a nehéz helyzetben imádságunkkal igyekezzünk megalapozni, illetve előkészíteni azokat a terveket, amelyeket a jövőben szeretnénk megvalósítani.

A liturgia végén az éppen megújuló alapítványunk kinevezett tagjai lepték meg közösségünket, s bejelentették, hogy templomunk búcsúünnepén megalapítják a templomunk védőszentjéről, Aranyszájú Szent Jánosról nevezett díjat, amelyet ezentúl minden templombúcsún közösségünk egy élő és egy elhunyt tagja kap meg.

Idén, s így először közösségünk kántora, egykori világi elnöke, Kuzder Gellért kapta az Aranyszájú Szent János-díjat. A posztumusz kitüntetést pedig, amelyet fia vett át a család nevében, az idén elhunyt Nyirán Gergely kapta, aki sokáig volt templomunk sekrestyése, sokszor látta vendégül akár a templombúcsúk alkalmával is közösségünk híveit.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír