Templomuk bicentenáriumát ünnepelték a komlóskai hívek

Hazai – 2020. július 22., szerda | 13:50

Püspöki liturgiával ünnepelték a templom felszentelésének kétszázadik évfordulóját a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Komlóskán július 18-án.

A templomszentelés jubileumára a korábban itt szolgáló lelkipásztorok is visszalátogattak, köztük Bíró István és Iski István.

Az ünnepi Szent Liturgiát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezette; homíliát Keresztes Szilárd nyugalmazott megyéspüspök mondott, aki gyermekéveinek egy részét a településen töltötte, amikor édesapja, Keresztes Ádám látta el itt a lelkipásztori szolgálatot (1937 és 1951 között).

Szilárd püspök az ünnepi homíliában a templomszentelési évfordulókon, a körmeneten fölolvasandó négy evangéliumi szakasz idézésével arra világított rá, mit jelent számunkra a templom: Isten ajándéka, a bűnbánó vágy szentélye, az újjászületés helye, a hitbéli hűség és Isten országának jelképe.

Elsőként Szent Máté evangéliumának hetedik fejezetére utalt, amely Isten ajándékozó jóságáról beszél: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.” (Mt 7,11) – Az evangéliumban mindig a jóságos és emberszerető Isten áll előttünk, aki mindent megad az embernek. Ebben nem ismer mértéket, az Isten minden adományában önmagát adja: egész isteni valóságát akarja velünk megosztani. Nem csupán hétköznapi ajándékokat ad, az ember mindennapos bajaiban akar segítséget nyújtani, hanem mindig önmagát, a belénk árasztott Szentlélekben. Ez számunkra a templom; Isten ajándéka – magyarázta a szónok.

A második evangéliumi szakasz az imádság meghallgatásáról szól: „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok; és meg is adatik nektek. Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,24–26)

Az Úr Jézus így magyarázza Isten szeretetének törvényszerűségét, logikáját. Isten teremtő, megváltó cselekedetében mindennek célja az, hogy az ember megszabaduljon a bűntől – tette hozzá Szilárd püspök, majd kifejtette, hogy minden bajunknak, személyes tragédiáinknak, családi problémáinknak, nemzeti, egyházi megosztottságainknak, a világ minden problémájának gyökerében az áll, hogy az ember bűnös lett, és magától nem képes következetesen jót tenni.

A templom az újjászületés helye; itt mutatja meg nekünk az Isten irgalmát, bűnbocsánatát, jóságát a szentségekben: itt keresztelkedünk, itt végezzük a szentgyónást, a szentáldozást. A templom a bűnbánó vágy szentélye: ide mindig úgy kell belépni, hogy Isten segítségével meg akarunk szabadulni bűneinktől, jobbak akarunk lenni, hűségesebbek akarunk lenni Istenhez, embertársainkhoz, egyházközségünkhöz és az Egyházhoz. Ez a vallásosság, amit Jézus vár tőlünk: nem csodavárás, hanem Istenhez fordulás és megtérés. Minden csodák között a legnagyobb a bűnös megtérése. Bűnbocsánat nincs igazi bűnbánat nélkül. Isten legnagyobb ajándéka a bűnbocsánat, és ez kell hogy bennünk is ott éljen az embertársainknak való megbocsátásban – hangsúlyozta a püspök.

Szent Lukács evangéliumból az igazságtalan bíróról szóló rész (Lk 18) kapcsán Keresztes Szilárd a minket is oly sokszor körülvevő igazságtalanságról, gonoszságról, hatalmaskodásról, önkényeskedésről és személyválogatásról beszélt. „Ettől szenved minden jóakaratú ember, ez a mi keresztünk is, ettől kell nekünk is szabadulnunk – fogalmazott. – Isten az, aki igazságot szolgáltat. Nem az ilyen rendszerek pártfogója, hanem annak az embernek, aki szeretetben, tisztességben, becsületben akarja élni életét. Megadja a kegyelmet, hogy az embertelenségnek és gonoszságnak mindenfajta áradatában hűségesek legyünk Hozzá. Ennek a hűségnek a jele ez a templom. Olyan emberek éltek itt két évszázadon át, akik megbecsülték egymást, tisztelték a papjukat, az Egyházukat, védték a templomukat. Ez az ő életüknek Isten előtti összefoglalása.”

Végül a Szent János evangéliumának előszavából idézett sorok nyomán arról beszélt Keresztes Szilárd püspök, hogy Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy Isten megmutassa nekünk emberszeretetét, bennünket önmagához emeljen. 

Az ünnepi liturgia végén Szikora Benedek atya köszöntötte a születésnapját ünneplő Keresztes Szilárdot. Köszönetet mondott a falu és egyben a parókia közösségének az állhatatos hitbeli kitartásért, a templom fennmaradásáért és szépítésért végzett kitartó szolgálatukért. Benedek atya hamarosan elköszön a közösségtől, helyére az újszentelt Molnár Dezső érkezik, aki nemrégiben kapta meg kinevezését a komlóskai szolgálatra.

*

Komlóskát a Zemplén gyöngyszemeként is emlegetik. A Sárospataktól mintegy tíz kilométerre található, mindössze kétszázötven lelket számláló zsákfaluban mindenki görögkatolikus vallású. A településen őrzik a ruszin telepesek kultúráját, nyelvét, az ott szolgáló papot „pancsó”-nak hívják egymás közt – a ruszin jövevényszó változatával.

A község templomának alapkövét 1810-ben rakták le, mintegy tíz évig épült, 1820. november 20-án szentelték föl. A homlokzati torony csak nyolcvan évvel később készült el. A templombelső is különlegességeket rejt: mennyezetén a díszítés domborműves, hasonlóval nem találkozunk a környék templomaiban. A baldachinos főoltár a 19. század végéről származhat.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria