Tevékennyé vált szeretet – A Katolikus Karitász Szent Erzsébet nyomában

Hogyan kapcsolódik Szent Erzsébet a Karitászhoz? Erzsébet az a személy, aki megfogadta az irgalomra hívást, benne Isten kegyelméből tevékennyé vált a szeretet. Minden karitászmunkatárs és -önkéntes számára valódi példakép. Elődeink is tudták, hogy Szent Erzsébet és a Karitász között mély a kapcsolat, hiszen amikor a már meglévő 39 budapesti és az egyházmegyei karitászszervezetnek koordinálásra és támogatásra volt szüksége, a püspöki kar róla nevezte el az 1931. október 7-én  megalapított  Szent Erzsébet Karitász Központot.

Bátor volt, odafordult a szegényekhez. Legyőzte a félelmeit, szembeszállt az uralkodói gőgös szemlélettel, megrendítette őt a szegények valósága. Ugyanakkor nem riasztotta el a feladat nagysága, mert első lenni az adakozásban. Ez nagyon hasonlít a Karitásznak arra a szerepvállalására, hogy igyekszünk elsőként megjelenni katasztrófák helyszínén, és segítő kezet nyújtani a szenvedőknek. Devecserben tíz éve ott voltunk akkor, amikor még azt sem lehetett tudni pontosan, hogy milyen anyaggal állunk szemben. Hisszük, hogy ez bátorság, nem vakmerőség. Együtt dolgozunk szakértőkkel, de ugyanennyire fontos az a nyitottság és odafordulás, amit Szent Erzsébet mutat nekünk.

Szent Erzsébet segítségnyújtásával társadalmi különbségeket akart legyőzni, ezért a legszegényebbeket is támogatta. A Karitásznak szintén fontos célja, hogy korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül legyen segítsége mindenkinek, embertől emberig. Ha nem figyelünk mások hiányaira, az egy kissé megkeményíti a szívünket: „Mit érdekel engem a másik: én megvagyok, jól vagyok, majd megoldja nélkülem.” Igazán odafigyelni a másik emberre, átélni az ő valóságát, élethelyzetét, és mindezt ítélkezés nélkül – ez az igazi karitászos lelkület. 2015-ben a Karitász a migrációs krízis idején jelentős krízisintervenciós feladatokat végzett a szerbiai és az osztrák határátkelőknél, valamint Szlovéniában és Horvátországban is. 2015 szeptemberében a kritikus napokban 24 órás szolgálatot látott el a szervezet a Röszkén kialakított karitászbázison. Egy hét alatt közel húszezer migráns lépte át itt a határt. Nekünk nem az volt a feladatunk itt, hogy eldöntsük, ki miért, hogyan és hová menjen. A másik emberben itt a legfontosabb az ő gyengesége, elutasítottsága volt számunkra, ezáltal az életet támogattuk.

Amikor Erzsébet férje elhunyt, és sógorai kemény kézzel bántak vele, a leírások szerint elhagyta a királyi palotát, s ezután fonásból, a családi ékszerek eladásából próbálta nevelni három gyermekét, akik közül a legkisebb még csecsemő volt. Ebben a cselekedetében is a bátorságát érdemes megfigyelni: nem alkudott meg egy számára nehezen elviselhető életállapottal, tevékenyen tett a változásért. 2015-től a Katolikus Karitász útjára indította a mélyszegénységben élő családok hosszú távú és átfogó segítését célzó modellprogramjait, az „Öngondoskodó háztartások” gyűjtőnév alatt futó „Szép otthonok”, „Akarom” programokat és a korábban vetőmagprogramként ismert „Zöldellő kertek” programot is, továbbfejlesztve. Ebben is az az igazi érték, hogy Szent Erzsébet szemével-szívével tudunk a családokkal együtt tenni, hogy nekik hosszú távon megélhetésük, életük legyen. Jó látni, amikor ennek az összefogásnak köszönhetően szépülnek, élettel telivé válnak az otthonok, a kertek. Jó látni és tapasztalni, hogy a reményvesztett embereknek céljaik lesznek, ötleteik arra, hogyan alakítsák a kertet, a mindennapjaikat. Ezt a sokszor küzdelmes munkát ezek a pozitív élmények viszik előre.

Hálás szívvel gondolunk valamennyi önkéntesünkre, akik segítenek minket abban, hogy a jót tudjuk tenni. Szent Erzsébet társairól kevés szó esik, nekünk azonban a nyolcszáz plébániai csoportban közel tízezer önkéntesünk van. Nélkülük kevés lenne a jó szándék, okafogyottá válnának elismeréseink, üressé a közösség.

Sokan gondolják, hogy csak időskorukban van idejük és lehetőségük önkéntes munkát végezni. Ahogyan a Karitászban sem csak idősek a mi önkénteseink, Szent Erzsébet is folyton, szüntelenül kereste, mikor és mivel tud segíteni. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. Tavasszal, a koronavírus első hullámában nekünk is új eszközöket, új működési formákat kellett keresnünk a támogatásokhoz. A megváltozott helyzetben megváltozott módszerekkel, fokozott egészségügyi védelem mellett működött tovább a Karitász is. Kiemelt figyelmet fordítottunk a járványhelyzet miatt nehéz szociális helyzetbe került családok támogatására és az idősek egészségének védelmére; az időseket, fogyatékkal élőket ellátó szociális intézmények védekezési eszközökkel, fertőtlenítőszerekkel való támogatására. Családokat és időseket kerestek fel önkénteseink, hogy őket támogassák a mindennapi teendőkben: vásárlásban, gyógyszerkiváltásban és postai ügyintézésben. Az idősebb önkéntesek otthonukból telefonos kapcsolattartással segítették a lakásukban maradó magányos időseket, napi lelki segítségnyújtást végeztek, és sokan vállalkoztak védőmaszk varrására is.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia húsz évvel ezelőtt adta át először a Szent Erzsébet rózsája díjat. Ez a díj az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek és a díjazottak személyes példájának elismerésére szolgál, hogy felébressze és ébren tartsa az együttérzés, a felebarátainkért érzett felelősség és a tevékeny szeretet keresztény eszméjét az egyénekben és a közösségekben. És ez a kitüntetés is erősíti a kapcsolatot Szent Erzsébet és a karitászosok között, hiszen az elmúlt években tizenegy alkalommal munkatársunk vagy önkéntesünk volt az elismert személy.

2020-ban a díjat Szarka Miklósné Slezák Teréz kapja. 1992-ben elsőként kapcsolódott be önkéntesként az akkor megalakuló sükösdi plébániai karitászcsoportba. Kezdetben nehezen indult a csoport munkája. Mára már mindenki tudja a faluban: ha segítség kell, a karitászhoz bármikor fordulhatnak. Terike, ahogy a csoportja nevezi, munkájára, életére Isten áldását kérjük!

„Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik.” Kalkuttai Szent Teréz anya gondolata lett néhány ével ezelőtt a Karitász adventi segélyprogramjainak mottója.

Mi is többféleképpen próbálunk tenni, ahogyan Szent Erzsébet. Melegruha-, étel-, tűzifa- és kályhaadományaink egy része már el is jutott azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá. Idén is útjára indítjuk „Angyalbatyu” programunkat – várjuk mindazok adományát, akik szeretnék egy gyermek 2020-as karácsonyát szebbé tenni.

Az adományok mellett az önkéntesek személyes törődése, a közös ünnepségek azok, melyek során találkozni szoktunk az adventben. Idén ezek nem valósulhatnak meg, így arra kérjük mindazokat, akik szívesen csatlakoznának a segítségnyújtáshoz, hogy hívják a 1356-os adományvonalunkat, vagy adakozzanak online, a www.karitasz.hu oldalon.

Forrás: Katolikus Karitász

Fotó: Katolikus Karitász; Lambert Attila/Magyar Kurír; Merényi Zita/Magyar Kurír (archív)

Magyar Kurír