Tizenhárom új hálaszív – Sarlós Boldogasszony-búcsút tartottak Vértessomlón

Az 1734–37-ben Somlóra érkező német telepesek felújították a település melletti dombon álló kápolnát. A kis templomba 1736-ban került a bécsi kapucinus templom kegyképének másolata, amely magához vonzotta a Vértes hegység északi peremén élőket. A búcsú hagyománya az 1990-es években éledt újjá. A helybéliek szeretettel fogadják a környékről gyalog érkező zarándokokat, akik többek között Várgesztesről, Tabajdról, Környéről, Ászárról, Szárról, Kisbérről, Oroszlányból, Tardosról, Szárról, Csatkáról indulnak útnak, hogy tiszteletüket fejezzék ki a somlói Szűzanyának.

A „Vértes búcsúján” a kegyhely szabadtéri oltáránál Gerendai Sándor plébános köszöntötte Spányi Antal megyéspüspököt és paptestvéreit, a megyei közgyűlés elnökét, a helyi és környékbeli települések polgármestereit, valamint a mintegy ezer zarándokot.

A vértessomlói Sarlós Boldogasszony-templom búcsújára Spányi Antal püspök 2011 óta különösen is hívja a várandós édesanyákat, a gyermekáldásra váró házaspárokat. A főpásztor a szentmise keretében megáldja őket, a Gyermeket hordozó Szűz Mária közbenjárását kérve.

„A család- és gyermekszerető magyar nép szívéhez mindig is közel álltak a Mária-ünnepek” – kezdte beszédét a főpásztor. Hozzátette: a Mária-ünnepek közül talán a legkedvesebb Sarlós Boldogasszony, Mária és Erzsébet találkozása. Két asszony találkozik, akik áldott állapotban vannak, imádságos életűek, és ezért tudják, milyen nagy dolgot művelt velük az Isten.

A püspök beszédében a Szűzanya Istenre figyelő életét állította példaként mindenki elé: „Mária Gábriel angyallal való találkozása és igenjének kimondása után is nyitott maradt az Úr szavára. Így érzett rá, hogy meg kell látogatnia idős rokonát, Erzsébetet, aki rászorul a segítségre. Mária elindul hozzá, vállalva a nehéz és kockázatos utat, és a két asszony boldogan találkozik egymással. Isten leányai találkoznak, akik megnyíltak az Ő akaratának. Engedjük, hogy megérintsen bennünket az ő találkozásuk, és értsük meg, az ember szíve és lelke akkor van a helyén, ha kész megnyílni az Isten szavára.”

A főpásztor végül Isten áldását kérte a családokra, akik imádkoztak ezen a megszentelt helyen másokért. „Krisztus szeretetét és örömét hordozzuk magunkon, bármerre is járunk. Legyünk hitvalló keresztények, legyünk tanúságtevők az Egyház tanításáról, és legyünk Isten országának hűséges építői. A család, mely megtapasztalta a Isten áldását a szükségben és bajban, legyen mindig kész meghallani az Úr hangját, és naponta köszönje meg, hogy a Mennyei Atya meghallgat bennünket.”

A szentmise végén a hívek megemlékeztek az elmúlt esztendőben elhunyt Bedy Sándor plébánosról.

Az imádság a kegytemplomban folytatódott, ahol a főpásztor megáldotta a várandós, valamint az elmúlt esztendőben gyermekáldásban részesült családokat, akik elhelyezték a gyermekeik születési dátumát és nevét őrző ezüst hálaszíveket a templom falán. Idén tizenhárom új hálaszív került a templomba; e hagyomány elindítása óta ezekkel együtt összesen már harminchárom hálaszív tanúskodik a kapott kegyelmekről.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Lakata Pál

Magyar Kurír