Tudós és lelkipásztor – Varga Lajos püspökké szentelésének 15. évfordulóját ünnepelték Vácon

Hazai – 2021. július 15., csütörtök | 20:35

Július 15-én Varga Lajos váci segédpüspök püspökszentelési évfordulójának ünneplésén szentmisét mutattak be a váci piarista templomban. Az ünnepelt mellett koncelebrált Marton Zsolt váci megyéspüspök, Beer Miklós nyugalmazott megyéspüspök és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, aki az ünnep szónoka is volt.

Szolgálatot teljesített Szabad Attila szertartó, illetve Magyar Bertalan és Völgyesi Levente állandó diakónus. A szentmisén szép számmal jelen voltak a váci egyházmegye papjai, valamint a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjai, melynek az ünnepelt maga is a főtisztje.

A szentmise elején Marton Zsolt köszöntötte Varga Lajos püspököt, Bábel Balázst egykori váci egyházmegyés lelkipásztorként is, valamint Beer Miklóst. Visszaemlékezett az ünnepelt püspökszentelésének napjára, 2006. július 15-ére. Erdő Péter bíboros a beszédében akkor kiemelte Lajos atya karakterének két fontos elemét: hogy tudós és lelkipásztor is egy személyben. Ezen a napon ünnepli az Egyház a középkori szentet, Bonaventurát, aki ferences szerzetesként szintén tudós és lelkipásztor volt. Talán nem is véletlen az egybeesés – hangsúlyozta a megyéspüspök. – Varga Lajos ugyanígy magával hozott egy hatalmas tudást, latinos műveltséget. Tudományos igényessége érvényesült a lelkipásztori munkában és a művészetekhez való hozzáállásában is. „Amióta püspök atyával dolgozom, nem használok lexikont” – tette hozzá Marton Zsolt. Méltatta segédpüspökének a Váci Egyházmegye gyűjteményében végzett munkáját, majd Isten áldását kérte további püspöki szolgálatára.

Varga Lajos is köszöntötte a megjelent püspököket, papokat, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjait és a saját családtagjait, munkatársait. Megköszönte azok munkáját, akik ezt a megemlékezést számára megszervezték. Rövid gondolatmenetében kifejtette, hogy az idő múlását általában az egymást követő évekkel mérjük, de meg lehet ezt tenni ötéves periódusokkal is, mint ahogy erre a latin kultúrában már volt példa. Ennek az öt évnek a neve lustrum, melynek jelentése utal az áldozatra is. A segédpüspök által idézett latin szövegben Krisztus életét is ötéves periódusokra osztották. Ha párhuzamot von a szöveg alapján a saját életével, akkor az 14, püspöksége pedig három lustrum, de papságának is éppen a 10. lustrumában jár. Bevezetése végén az őt körülvevő káplánoknak és híveknek háláját fejezte ki, hogy mindvégig mellette álltak papi hivatása folyamán.

A szentleckében Szent Pál Efezusiakhoz írt leveléből az a szakasz hangzott el, melyben az apostol kiemeli, hogy minden közösség Istentől származik. Kívánja, hogy a belső ember erősödjön meg a hívekben, hogy a hittel Krisztus lakjék szívükben. Így megismerik Krisztus minden értelmet meghaladó szeretetét, és betelnek majd Isten egész teljességével.

Szent Máté evangéliuma arra tanított, hogy a tanítványok ne hívassák magukat mesternek, hiszen ők mindnyájan testvérek, de atyának és tanítónak se hívassák magukat. Aki a legnagyobb, az legyen mindenki szolgája, hiszen aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.

Bábel Balázs prédikációjának kezdetén megemlékezett az ünnepelttel régóta fennálló barátságáról: több mint fél évszázada konkurzusra jelentkeztek együtt más társaikkal. Az évforduló jelentőségét így emelte ki: „A püspöki 15 év megfelel a papi ezüstmisének, hiszen a harcmezőn töltött idő duplán számít.”

Majd rátért Varga Lajos püspöki jelmondatának magyarázatára. Ezekiel próféta könyvének elemzésénél él Nagy Szent Gergely azzal a mondattal, melyet Varga Lajos annak idején választott: „Az őrnek mindig magasan kell állnia.” Nem máshol, mint a legmagasabban, az örökkévalóság magasságában – állapította meg a szónok. – A közgyűjtemények vezetőjeként megadatott Varga Lajosnak, hogy valóban az örökkévalóság perpektívájából tekintsen a szent művészetre, melynek forrása maga az Isten.

A Teremtő jellemző vonásait vizsgálva sokáig ezeket találták: igazságos, tökéletes, mindaddig, míg a 20. században Hans Urs von Balthasar, a színházi dramaturgból lett pap kötetekben ki nem fejtette, hogy

Isten szép, és ez önmagában és a teremtésben mutatkozik meg

– emelte ki a szépség jelentőségét az érsek. – Nem véletlenül magasztalják a teremtés szépségét a zsoltárokban, hiszen a teremtett világ Isten ujjlenyomata. Jézus, amikor belépett a világba, a teremtett világ anyagait használta fel Isten dicsőségének a képmásaként. Valószínűnek tartom, hogy Jézus mint ember megnyerő arcú lehetett, hiszen a gyerekek és az elesettek is bíztak benne, és mogorva, gőgös arcú emberben nem tudtak volna. Felmutatta Isten szépségét és szentségét a színeváltozáskor, és feltámadt testében is megdicsőítette az anyagot. Még szenvedésében is szép volt, akkor is, ha a próféta megmondta, hogy az emberek elfordítják róla a tekintetüket, hiszen a szeretete önfeláldozással párosult, és ez széppé tette Jézust a kereszten. Isteni szépsége, mely a megváltásban kiteljesedett, a művészetekben mutatkozott meg.

A keresztény művészet kötődik az Eucharisztiához, Jézus halálához és feltámadásához. Elsiklik sokszor a tekintetünk afelett, hogy Jézus maga egy tágas, étkezésre szépen berendezett teremben tartotta meg az utolsó vacsorát, nem pedig egy egyszerű helyen. A középkori keresztény művészet sokáig hirdette Isten dicsőségét, a mai művészetben viszont mindezt nem találjuk meg egyértelműen.

Az igazi művészet dicsőíti az Istent

– fogalmazott Bábel Balázs.

Felidézte egy gyermekkori élményét, amikor az esztergomi bazilika láttán egy idős veterán felkiáltott: „Ez még nekem is szép, hát még annak, aki hisz!” Azt az öreg, első világháborút megjárt katonát a templom látványa hívta arra, hogy higgyen. Lajos atya is annak a művészetnek a szolgálatába állt, mely élményszerűvé teszi és hirdeti a hitet.

A művészet tehát nem luxus, hanem katekézis

– vonta le a következtetést a szónok. – A középkori embernek biblia pauperuma volt, a ma emberét is a hitre vezeti az egyházművészet, tehát nem fölösleges. Nem véletlenül szerepel a Szentírásban sem: „Uram, szeretem házad ékességét!” Amikor Jézust drága olajjal megkenték, nem osztották szét annak árát a szegényeknek.

Az Egyház elsődleges küldetése az üdvösség hirdetése, és ehhez minden kateketikai eszközt be kell vetni, így a művészeteket is

– hangsúlyozta.

Az eucharisztikus kongresszusnak sok kísérő rendezvénye a művészetről szól Budapesten és a püspöki székhelyeken is – folytatta szentbeszédét az érsek. – Istennek a szépségét szeretnénk egyszer tökéletesebben látni, bár most is láthatunk belőle a természetben és a művészetben is, hiszen a szépség isteni kategória.

Prédikációja végén Bábel Balázs jókívánságait fejezte ki Varga Lajosnak, hogy a püspöki karban továbbra is Isten áldásával végezhesse a feladatát.

A szentmise végén Varga Lajos köszönetét fejezte ki a résztvevőknek, és megemlítette, hogy a szolgálattevők között öccse gyermeke és unokái is részt vettek, ami nagy öröm a számára.

A püspöki palota kertjében folytatódott az ünneplés. Pohárköszöntőjében Marton Zsolt elmondta, hogy Varga Lajos milyen alázatos szeretettel fogadta és támogatja őt. Kiemelte azt is, hogy Lajos püspök atya nagy természetjáró, akivel egyesek szerint alig lehet lépést tartani, mások szerint pedig egy olyan valaki, akivel végre lehet haladni. Ifjúsági lelkipásztorként is méltatták a püspököt, milyen jelentős munkát végzett az ifjúság körében, és milyen kitartóan vezette őket annak ellenére, hogy a BM-esek megfigyelték őt. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend részéről is elhangzott a püspök atyának, rendjük főtisztjének a méltatása és a kérés, hogy továbbra is ilyen szeretettel legyen jelen köztük, majd a lovagok megajándékozták őt.

Varga Lajos megköszönte a köszöntéseket, majd paptársaival megtekintette a két vitrint a püspöki palota első emeletén, melybe meglepetésként kiállították munkatársai az NKA segítségével felújított, 1860 körüli Agnus Dei miseruhát és a vélhetően belga eredetű, 20. század eleji textiltöredéket, mely szintén Isten bárányát ábrázolja.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria