Udvardy György érsek üzenete a Vatikáni Rádió létrejöttének 90. évfordulójára

Nagy szeretettel köszöntöm a képernyő előtt ülő kedves testvéreket!

Az öröm és az ünnep hívott egybe bennünket. Szeretnénk megosztani és együtt megünnepelni örömünket, a Vatikáni Rádió alapításának 90. évfordulóját, ami nagy ünnep az egész Egyház számára, de nagy ünnep a magyar egyházunk számára is.

Szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió munkatársait, kiemelten és különös módon a magyar munkatársakat, a magyar szekció munkatársait, mindazokat, akik jelenleg ott dolgoznak, mind pedig azokat, akik az elmúlt évtizedekben segítették a magyar egyházat információval, lelki támogatással ellátni.

Ünnepeljük Jézus küldő szavát: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden népnek.” Ezt láttuk megvalósulni a Vatikáni Rádió létrehozásában és működésében az elmúlt évtizedek alatt. Minden korhoz, minden kultúrához, minden nyelvhez szól az üzenet, és a Vatikáni Rádió ezt testesíti meg a maga szekcióinak a munkájával, az adásaival, a munkatársak elköteleződésével. Minden kor, minden kultúra, minden keresztény ember és minden ember számára hirdetni az evangéliumot, mégpedig megfelelő eszközökkel. Olyan eszközökkel, amelyek megtartják, segítik az ember szabadságát, és amelyek megtartják azt a méltóságot, amely az evangélium hirdetésének a lényegét jelenti. Vagyis mindig embertől emberig szól, mindig kapcsolatot feltételez, és mindig kapcsolatot teremt, épít. Ennek kiváló eszköze a rádióközvetítés, ahol az új elektronikus eszközök segítségével vált hallhatóvá a világ minden pontján az evangélium jó híre, Róma hangja.

De valójában mi mégsem egy virtuális, mégsem egy elektronikus térben kötünk kapcsolatot vagy kerülünk kapcsolatba egymással, hanem Isten Egyháza, Szentlelkének az ereje, Isten Szent Lelke az, aki összeköt bennünket. Ő teremti a szót, ő teremti az értést, ő teremti a hallást, a befogadást, és ő teremti bennünk az erőt, hogy meg is valósítsuk mindazt, amit jónak, amit igaznak ismerünk fel. Ezt köszönjük a Vatikáni Rádiónak, ezt köszönjük az elmúlt évtizedek munkatársainak, és azt a változást, azt a fejlődést, amit az elmúlt évtizedekben a rádió munkatársai a mi érdekünkben véghez vittek.

Hiszen látjuk, hogy most már nemcsak a rádióközvetítés hangját halljuk a különböző eszközökön, hanem olvashatjuk az elhangzott beszélgetéseket, betekinthetünk a rádió munkájába, mintegy teljeskörűen tájékoztatást kapunk az Egyház döntéseiről, az Egyház dokumentumairól, konferenciákról, az Egyház szívének dobbanásáról, arról, ami Rómában, a Szentatyánál, illetve az ő gondolataiban történik – és mindez az ő munkatárasainak közvetítésében jut el hozzánk. Hálásak vagyunk ezért.

Hálásak vagyunk azért is, hogy egy nagyon érdekes történelmi áttekintést is tehetünk az ünnep kapcsán: visszaemlékezhetünk arra, amikor keresve a legoptimálisabb lehetőséget, sokszor csak néhány percben, alig hallhatóan volt mód meghallani Róma üzenetét, kora reggel vagy késő este, akár zavarások közepette is; majd pedig ahogyan a magyar egyház számára is ismét kinyíltak a lehetőségek mind az utazásra, mind a kapcsolattartásra, és a kommunikációs eszközök segítségével a világegyházra is rá tudtunk tekinteni.

A Vatikáni Rádió és munkatársai ezt a lehetőséget is segítve adták azokat az információkat, bátorításokat, nyitották ki azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével rá tudtunk látni a világegyházra. S ez is az, amit külön szeretnék megköszönni: a Vatikáni Rádió és munkatársai mindig az egyetemes Egyházat nézték. Akkor is, amikor a magyar egyház a szenvedő egyházak között volt, az elzárt egyházak között, akkor is az egyetemes gondolatot közvetítették, amikor a teológiai viták vagy éppen az átszerveződések időszakát élte az Egyház, és ugyancsak az egyetemes Egyház szeretetét és gondolatát közvetítik felénk akkor, amikor a világ különböző pontjaira irányítják figyelmünket. Mert együvé tartozunk, Isten Szentlelke által.

Én magam is nagy örömmel vettem részt több alkalommal is a Vatikáni Rádió munkatársainak szervezésében találkozókon, és én magam is örömmel számoltam be egy-egy konferenciáról az ő segítségükkel. Mert felelősségemnek éreztem, hogy amikor a magyar egyházat képviselem egy-egy konferencián, egy-egy tanácskozáson vagy éppen szinóduson, akkor az ott elhangzottakról megfelelő módon tájékoztassam a magyarországi híveket annak érdekében, hogy az egy szívdobbanás valóban megvalósuljon egyházmegyéinkben, Magyarországon is.

S külön köszönöm a rádió munkatársainak, hogy mindig nagy kedvességgel, nagy figyelemmel, nagy érdeklődéssel hallgatták mind a beszámolókat, mind pedig a magyarországi élményeket, híreket, és így egy kölcsönösség is megvalósult a rádió munkatársain és az ő munkájukon keresztül. Ezt szeretném megköszönni ismételten.

Kívánom, hogy ahogyan az elmúlt évtizedekben is számtalan módon meg kellett küzdeni az eszköz működéséért, működtetéséért, a tartalmak fejlesztéséért, úgy ez a küzdelem maradjon meg továbbra is, hogy továbbra is hallhassuk Róma hangját, hogy továbbra is eljusson hozzánk szinte pillanatok alatt Róma üzenete, s nemcsak információként, hanem az Egyház közösségének teremtéseként is. Hiszen ezek a hírek, ezek az információk, ez a kapcsolat az Egyházhoz való kötődésünket erősíti, és Isten Szentlelkének működését erősíti bennünk.

Szép ünnepet kívánok, hálásan köszönöm mindenkinek a szolgálatát. Amit innen, Magyarországról saját erőmből tehetek, örömmel teszem és kívánom, hogy Isten áldása s a Lélek öröme legyen kinek-kinek a szolgálatán.

Forrás, fotó, videó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír